Ezt a felszólítás már többször megkaptam. Egyrészt a felhasználók várják azt, hogy az informatikusok gondolat olvasva és jövőbe látva szállítsák a megoldásokat, másrészt a felsővezetés igyekszik megmutatni, hogy tud ő (és a csapata) ha akar.

Ezt a felszólítás már többször megkaptam. Egyrészt a felhasználók várják azt, hogy az informatikusok gondolat olvasva és jövőbe látva szállítsák a megoldásokat, másrészt a felsővezetés igyekszik megmutatni, hogy tud ő (és a csapata) ha akar.

Kreatív workshop lesz. Felejts el mindent, ami most van, találj ki valami egészen mást. Hogyan fog a cég működni 20 év múlva? Hozz a hagyományossal szembenő ötleteket! Think out of the box!

A fenti mondatok sokaknak ismerősek lehetnek. Mostanság nálunk is volt egy ilyen „ereszd el magad” kreatívkodás, és az élményeket szeretném megosztani.

Szerintem az IT-ban ritka az ilyen workshop, ugyanis az IT – bármennyire is éles szemet és logikát kíván – elsősorban a jó munkásemberek unalmas, de megbízható teljesítményére épül. A legjobb gyakorlatok ismertek, ma már minden technológiához készen kapunk leírást és példákat, tehát kicsi a szükség felfedezőkre és feltalálókra.

Nyilván akadnak olyanok, akik másképp nyúlnak a témához, és hoznak valami forradalmit az informatikában. Például Steve Jobs vagy Mark Zuckerberg. Na ők képezik az informatikusok 0,0001%-át.

De vissza a workshop-hoz! Alapvetően jópofa dolog, hogy összeül a banda, és megpróbál valami újat kitalálni. A nagyvállalati kultúra és a folyamatok sokszor nem teszik lehetővé, hogy egyszerű de nagyon praktikus áttöréseket megtegyünk – tehát jó az, ha létezik egy másik fórum is az ötletek befogadására, kivitelezésére.

Itt rögtön alá is húznám a kivitelezést. Mert ötleteket lehet gyűjteni, de az ötletek kb 90%-a az első pillanatban elhasal. Vagy azért, mert nem megvalósítható, vagy mert már megvalósították (csak az ötletgazda ezt nem tudta), vagy mert valaki valahol már felmérte és rájött, hogy túl sok munka lenne.

Megfigyelhető, hogy az emberek többsége az ilyen rendezvényeken igyekszik háttérbe húzódni, mert fejben továbbra is a napi rutinban maradt. Éppen ezért célszerű az ötletbörzét a munkától távol szervezni, például egy külső helyszínen. A munkatársakat kellő sok időre kell kiragadni kényelmes környezetükből, hogy elkezdjenek az ötleteken gondolkodni.

Ja és ha ötletek kellenek, akkor ne ott és akkor álljunk neki gondolkodni, hanem adjunk 1-2-3-4 hetet a felkészülésre, az ötletek összegyűjtésére és rendezésére.

Szóval ott vannak azok a kollégák, akik meghúzzák magukat, de ott lesznek azok is, akik nagyon aktívak lesznek és kitűnnek a tömegből – például mert szeretnének jó pontokat gyűjteni a jövőbeli előléptetésükhöz.

Az ötletek gyűjtésénél már rögtön szembesül az ember egy fontos dologgal: a felhasználók elsősorban nem új funkciókat szeretnének, hanem azt, hogy a régiek megbízható módon működjenek. Hogy azok a kérések, amiket tavaly, tavalyelőtt elküldtek az IT-nak, azokkal történjen valami. Tehát igazából a felhasználók sem akarják azt, hogy kreatívok legyünk, ők működő szoftvert és megbízható IT-t akarnak.

(És ha van egy gyengén működő helpdesk, egy rosszul kifejlesztett szoftver, akkor a kreatívkodás önmaga bohózatába fullad… szóval mindent a maga idejében!)

A másik dolog, amit ilyen rendezvényen meg lehet figyelni, az a problémák makacs tagadása. Amikor a józan ész szintjéről a hit szintjére emelkedünk.

Például valaki azt mondja, neki a felhasználók azt mondták, hogy x problémájuk van, és jó lenne, ha azt megoldanánk, mondjuk kifejlesztenénk y szoftvert. Erre a területileg illetékes munkatárs feláll, és elmagyarázza, hogy x probléma nem létezik, de ha létezne is, biztosan nem lehetne y szoftver kifejleszteni. Ekkor feláll 2. és 3. ember, hogy ő is pont ugyanezt hallotta az ő felhasználói csoportjától.
Az igazán vicces az, amikor feláll a 4. ember, és elmondja, hogy ők már meg is valósították, kifejlesztették y szoftvert, megoldották x problémát, és mindenki boldog.
A tények természetesen nem ingatnak meg semmilyen hitet.

Már említettem azokat a munkatársakat, akik meglehetősen tudatosan ezeket a lehetőségeket jövőbeli karrierjük építésére használják. Irdatlan mennyiségű munkát fektetnek abba, hogy minél több és minél jobb ötletet gyűjtsenek, hogy a prezentáció szép legyen, és persze többször elgyakorolják az előadást otthon a tükör előtt.
A következtetéseik és konklúzióik annyira kidolgozottak, ami egy öreg szakértőnek is becsületére válna.
… és éppen ezért lesz kevés értéke az egésznek! Mert ami mély vizsgálódást és hosszú kutatást igényel, azt a szakértők már biztosan megtették, már biztosan gondolt valaki a triviális ötletekre, valaki felmérte ezeket, és amit lehetett azt megvalósított.
Az ötletelésnek pont az lenne a lényege, hogy olyan dolgokkal álljunk elő, amire a szakértők nem gondolnak. Új utak, váratlan megoldások, valami szokatlan.

Az ötlet kidolgozásához kapcsolódva had említsem meg, hogy a hatásos ötletnek egyszerűnek kell lennie. Ha túlzottan belemegyünk a részletekbe akkor elveszünk, akkor elveszik az egésznek a varázsa, és a célja is.

Összességében, az ötletbörze időt, ráfordított munkát jelent, aminek a jelentős része elveszett lesz. Már írtam, hogy kb az ötletek 90%-a eleve halott dolog. A maradék fele is nehézkesen megvalósítható, kockázatos vagy bonyolult.
Viszont a fennmaradó 5% valóban hasznosítható ötlet, és lehet, hogy akad köztük 1-2, ami aztán tényleg nagy dobás, és meghozza az áttörést. Ha pedig áttörés, akkor az többet ér, mint bármi más.