„Sokat kell dolgozni, a lehetőséget mindenki megkapja, a többi csak rajtad múlik!” – nem, ezt nem egy menedzsment guru, hanem egy magyar focista mondta.
„Sokat kell dolgozni, a lehetőséget mindenki megkapja, a többi csak rajtad múlik!” – nem, ezt nem egy menedzsment guru, hanem egy magyar focista mondta.
A magyar focista a közmondás szerint olyan, hogy van egy-két jó meccse, utána már rögtön azt firtatják, mikor jön a zsíros külföldi szerződés, a válogatottság, és hogy beférne-e a Juventusba (megállapítják, hogy be). Aztán jön a lötyögés, a gyenge meccsek, a padozás, a meg nem értettség és az elkallódás.
Ugyanezeket a jeleket annak idején informatikusokon is láttam: okos vagyok, volt egy jó projektem, és most már nem érek rá dolgozni, mert a babérokat aratom.
Márpedig a piac, az ügyfelek már csak olyanok, hogy nekik minden nap eredmény kell. Continuous integration – mondja a tapasztalat agilista. Release every day – mondja a Microsoft.
Ha sikerült nagyon jól megcsinálni tegnap, akkor gratula, lehet picit ünnepelni, de ma úgy kell munkába menni, mintha mi se történt volna. Mert a mai nap egy új nap, újak a feladatok, és ezeket is tudni kell hozni. A múltból nem élünk meg.
Az üzleti életben, azt hiszem ez elég nyilvánvaló. Amikor valaki piacvezető, vagyis amikor a piac megítélése szerint a legjobb, neki is ugyanúgy meg kell küzdenie az ügyfelekért. Nem elég csak elküldeni a névjegykártyát, hogy mi vagyunk a No1. Ettől még nem lesz megrendelés. Ettől még el lehet veszíteni a megrendelést, annak ellenére hogy a mi vagyunk a legjobb választás. A piac folyamatosan mérlegre tesz.
Mindez azt jelenti, hogy nap mint nap, újra és újra bizonyítani kell. Ha jók vagyunk, akkor ez nem gond. Ha egyszer sikerült, sikerülni fog másodszor, harmadszor is. A lényeg az, hogy ne adjuk fel eleve a küzdelmet.
A cégek akkor tudnak a legnagyobbat bukni, ha magasra törnek. Sikeres az expanzió, az ügyfelek viszik a terméket/szolgáltatás, tehát a cég növekszik. A kelleténél jobban. Aztán megváltozik a piaci helyzet, és a cég nem tud újra bizonyítani, nem tud alkalmazkodni, és jön a fejfájós ébredés.
Nyugaton dolgozva feltűnhet, hogy ott senki sem ül a babérjain. Hiába sztár vagy sikeres ember valaki, holnap az új ügyfél megszerzésért újra megharcol. Mintha az élete múlna rajta. Mert az is múlik: ha nincs meg az új ügyfél, akkor szép lassan nem lesz semmi.
Vagyis folyamatosan és minden nap bizonyítani kell, és ez természetes. Nincsenek előre lefutott meccsek. Dávid és Góliát összecsapását Dávid is megnyerheti, ha Góliát lebecsüli. Ha a tabella élén álló csapat mérkőzik meg a kiesőjelölttel, akkor nem adják oda előre a pontokat – a meccset le kell játszani. És előfordul – ahhoz képest elég gyakran – hogy a toronymagas esélyes nem hozza az eredményt. Márpedig az embert, a csapatot az eredménye minősíti. Ha a jobb csapat kikapott, akkor nem az volt a jobbik csapat. Minden az eredményről, a teljesítményről szól.
Ha már példa, akkor rögtön itt az autóipar. A különböző autógyártók árgus szemekkel figyelik egymást, hogyan tudnának új ügyfelekre szert tenni, növelni az értékesítést, növelni a piaci szegmenst, új, jobb és sikeresebb modelleket piacra dobni, stb.
Értelemszerűen mindenki az előtte állókat figyeli, hiszen azokat szeretné megelőznie. Az élen haladó pedig ugyanolyan erősen figyeli a mögötte állókat és saját magát – hiszen amit tökéletesnek gondolunk, azon azért még biztos lehet valamit javítani.
Nem kötelező persze – ha nem javítunk folyamatosan a folyamatainkon és nem keresünk jobb megoldásokat, akkor majd a többiek keresnek és beelőznek.
Csak rajtunk áll, hogy a csúcson maradunk vagy lezuhanunk.
Utolsó kommentek