ITÉlet

Meg kell találni az egyensúlyt a munka és az élet között ahhoz, hogy igazán sikeresek legyünk.

Meg kell találni az egyensúlyt a munka és az élet között ahhoz, hogy igazán sikeresek legyünk.

A múlt héten a time management-ről beszélgettünk kollégákkal, és valahol oda jutottunk, hogy bizony a személyes hatékonyság alapja a kiegyensúlyozott élet. Amikor megfelelő idő jut a magánéletre és a hobbira. A folyamatos túlórázás és hétvégézés ugyan növeli a munkára fordított időt, de a munka hatékonyságát egyáltalán nem, sőt arra éppen káros hatással van.

Ezek után néztem meg moziban a Fekete Hattyút, elsősorban persze az Oscar díj miatt, de a téma meglepően sok aktuális üzenetet tartalmazott.

A történet egy táncosnőről (Nina Sayers – Natalia Portman) szól, aki minden áron a legjobb akar lenni és eltáncolni a Hattyúkirálynőt a Hattyúk tavában. A „minden áron” azt jelenti, hogy gyakorlatilag nincs is élete, csak gyakorlás otthon, gyakorlás a balettintézetben, majd este irány haza. Nincsenek barátok, nincs hétvégi kikapcsolódás.
A munka kemény, csakis a legtökéletesebb mozdulat elfogadható. Sok konkurens táncos van, akik csak az alkalomra – a legkisebb hibára – várnak, hogy övék legyen a szerep.

És itt jön a probléma: Nina megkapta ugyan a címszerepet, mozdulatai tökéletesek, de nem tudja eltáncolni a Fekete Hattyút. A tökéletes tánchoz ugyanis nem csak tökéletes mozdulatokra, hanem érzelmekre és átélésre is szükség van – csupa olyan plusz dolog, amivel Nina nem rendelkezik.

Nina feladata látszólag egyszerű, de nem tud vele megbirkózni. Hiszen nincs egyensúlyban saját magával, nincsenek tartalékai a magánéletben, amikhez nyúlhatna. Családi háttere nem segíti a nyomás feldolgozásában. Ő lesz saját maga legnagyobb ellensége, és saját magát kell legyőznie ahhoz, hogy jól táncoljon.

A film tényszerűen vezet végig egy túlhajszolt, a rá nehezedő nyomást kezelni képtelen ember stációin, aki csak gépszerűen dolgozik és dolgozik a cél elérése érdekében, miközben valami nagyon fontosat elveszít.

Lehetetlen nem észrevenni, hogy ez a történet sokunkról szólhatna. A multinál dolgozó alkalmazottak nagy része folyamatos nyomás alatt van, nem jut elég idejük magánéletükre, a munkát hazaviszik, állandó a túlóra – és emiatt mindenféle pszichés jelenségek fordulnak elő. E jelenségek pedig erős negatív hatással vannak a teljesítményre, tehát végeredményben minél többet akarunk dolgozni, annál kevesebbet sikerül.

Ha már multi és menedzsment, figyelemreméltó a művészeti igazgató, Thomas Leroy (Vincent Cassel) szerepe: tökéletes iskolapéldája a helyzetfüggő vezetésnek. Kezdetben versenyt teremt és provokál, aztán kemény diktátorrá alakul, végül pedig bíztat és támogat. Mindig azt teszi, amire éppen szükség van a táncosai maximális teljesítményéhez, és ebben mindig elmegy a határig. Annyira elmegy a határig, hogy szinte átlépi, de mégsem.