Megéri-e erkölcsi hőst játszva küzdeni az inkompetens menedzserekkel, a közjó nevében sztrájkolni, ultimátumot küldeni, beolvasni, aztán emelt fővel távozni? Fog-e változni bármi is? Nem fog.

Megéri-e erkölcsi hőst játszva küzdeni az inkompetens menedzserekkel, a közjó nevében sztrájkolni, ultimátumot küldeni, beolvasni, aztán emelt fővel távozni? Fog-e változni bármi is? Nem fog.

Kezdjük az elején.

Rossz cég, rossz munka, rossz főnök, rossz közösség, rossz szoftver létezik. Pont úgy, mint ahogy rossz ház, rossz család, rossz apa és rossz étel is.

Miért nevezzük ezeket rossznak?

Az az igazság, hogy tökéletes munkahely vagy tökéletes főnök nem létezik. Mindenkinek vannak erősségei és gyengéi, előnyei és hátrányai. Néha az egyikből van több, néha a másikból. De ha egy munkahelyen csak kemény munka, vér és könnyek várnak, az nem jelenti automatikusan azt, hogy az rossz.

Ugyanis az erősségek és gyengeségek, az előnyök és a hátrányok időben változnak. Ami jónak tűnt, abból később kiderülhet hogy nem is annyira jó. A nem várt rossz pedig… szóval érhetnek meglepetések.

Tehát ha a dolgok időben változnak – és ugye nekünk is lehetőségünk van a dolgokat jó irányba téríteni – akkor igazából nem az a kérdés, hogy most jó vagy rossz-e a munkahely, hanem az, hogy halad-e valamilyen irányba, és az jó irány-e. Vagyishogy a munkahely x év múlva milyen lesz.

Egy munkahelyet, egy főnököt tehát nem akkor nevezhetünk rossznak és tűrhetetlennek, ha aktuálisan rossz, hanem akkor, ha nincs remény.

Megéri-e harcolni a rossz főnökkel, rossz céggel, rossz kollégákkal?

Az átlagember, ha ilyen helyzetbe kerül, például amikor új munkahelyre vették fel, akkor nekiáll rendet rakni. Kéretlenül is. Ez teljesen normális és dicsérendő – más kérdés, hogy ezt hogyan praktikus megtenni.

Ha a főnök tisztában van a helyzettel és éppen dolgozik rajta, akkor ne álljunk le vele vitatkozni, hanem adjunk neki időt és lehetőséget a megoldásra. Teljesen értelmetlen nyitott kapukat döngetni, és a reformok útjába állni akkor, amikor mi magunk is reformokat akarunk.

Az is meglehet, hogy az új pozíció, amire felvettek, pontosan azért van, mert a főnök látja a problémákat, és segítséget keresett a megoldásukhoz. Ezek az úgynevezett „turnover” típusú munkák, amikor rendet kell rakni. Ez a feladat.

Mi a teendő akkor, ha a főnök nem látja a problémát és nem akar változást? Célszerű megbeszélni vele a dolgot: összeszedni a tényeket, elemezni a helyzetet (SWOT) és összevetni a cég stratégiájával.

Ha a főnöknek esze ágában sincs változtatni, akkor viszont nincs mit tenni. A legtöbb ember nekiáll erőszakkal rendet rakni, harcolni a többiekkel. Rosszabb esetben szabotálja a munkát, vagy a közösség száll rá a forradalmárra (mobbing). Ami biztos: nem fog sikerülni megváltoztatni őket.

Az önjelölt hős (aki magányosan harcol és csakazértis megmutatja) ilyenkor látványosan felmond, jól beolvas mindenkinek, és erkölcsi fölénye tudatában távozik a cégtől.

Változik-e valami? Összeül-e a válságértekezlet? Kérdőre vonja-e a HR-es a hős főnökét?

Semmi nem fog történni az égvilágon, nem lesz megbeszélés, minden megy tovább ugyanúgy.

Pontosan az erkölcsi hősködés az, ami elidegeníti a többieket a változástól, és egységbe forrasztja őket a forradalom ellen. Ha később bekövetkezik a hős által előrejelzett katasztrófa – amit szeretett volna elkerülni – azt is mindenki úgy fogja érezni, hogy a hős okozta.
Biztos, hogy a hős által javasolt megoldást nem veszik elő, hiszen az „tabu” lett.

Mit nyert a hős? Semmit, azon felül persze, hogy jólesett felmondani.
Mit vesztett? A jó referenciát mindenképpen, és bizonyos mértékben a céget is visszavetette a fejlődés útján.

Mit kell tehát tenni, ha úgy érezzük, hogy rossz irányba halad a munkahelyünk?
Először is próbáljunk meg beszélni a főnökünkkel (tények). Lehet, hogy csak félreértésről van szó.

Ha ellenséges hangulat alakul ki, ha sikerül a főnökünkkel ellentétes álláspontra kerülni, és a viszony elmérgesedik, akkor ne álljunk harcolni. Csak várjunk csendesen és tegyük a dolgunkat. Ha a főnökünk meggondolja magát, tudja hol talál. Ha igazunk van, látni fogjuk. De ha nekiállnánk harcolni, akkor belekényszerítenénk a többieket az ellenállásba, és onnan nem nyerhetünk (akkor se, ha igazunk van).

Ha vártunk és nem történt semmi, ha úgy érezzük hogy esélye sincs a pozitív fordulatnak, akkor semmi esetre se távozzunk erkölcsi hősként!
Csendben mondjunk fel. Mosolyogjunk és legyünk udvariasak. Így legalább van esélye, hogy a korábbi gondolatainkat előveszik valamikor.

A csendes de határozott felmondás mentálhigiéniás szempontból is kívánatos: a napi dzsungelharc a legelszántabb Rambo energiáit is felemésztik, és pszichés problémákat okozhatnak. Nem éri meg.

Mi az, amivel egy céget változásra lehet kényszeríteni?
Azzal nem, ha jól beolvasunk a főnöknek, utána pedig rohanunk a HR-re felmondani.
Azzal igen, ha a munkatársak sorozatban felmondanak.

Mert mi az, ami egy vezető számára üzenet? A beosztottai véleménye nem feltétlenül az. A beosztottak véleményét figyelmen kívül lehet hagyni, el lehet söpörni, meg lehet magyarázni. De ha valaki felmond, akkor új embert kell a helyére keresni, betanítani, aztán várni, hogy felvegye a tempót. Idő, energia, pénz.

A csendes felmondás sokkal nagyobbat üt, mint a fenyegetőzés és a harc.

És hát rossz főnökök, rossz munkahelyek azért vannak, mert az emberek alkalmazkodnak és megalkusznak a helyzettel.

Még egy gondolat a végére. Mi a jobb?
1) Pocsék cégnél dolgozni, ahol kifogtunk egy jó főnököt
2) Vagy egy jó cégnél dolgozni, ahol pechünkre kifogtunk egy inkompetens főnököt?

Egyértelműen a 2-es.

Az 1-es esetben, egy jó főnök ideig-óráig megvédhet bennünket a kívülről jövő káosztól, de aztán úgyis történik valami: felmond, kinevezik, áthelyezik, esetleg bennünket neveznek ki. És akkor bajban leszünk. Ha pedig máshova szeretnénk menni dolgozni, tudni fogják, hogy egy pocsék cégnél dolgoztunk, de azt nem fogják tudni, hogy egy jó főnöknél. Ezzel a munkakeresési esélyeinket rontjuk.

A 2-es esetben, a rossz főnökkel ki lehet valahogy húzni egy ideig. Ha a cég tényleg jó, akkor a rossz főnököt egy idő után ledarálják, és megváltozik a helyzet. Másrészt pedig kitartásunkat díjazni fogják – komoly érték, ha valaki nehéz esetekkel is meg tud birkózni. Egy rossz főnök alatt jól teljesítve nagyobb az esélyünk az elismerésre és előléptetésre.
Vagy ha ott is hagyjuk a céget, nagyobb lesz az esélyünk a konkurenciánál, mint az 1-es esetben.