A titokzatosság és a bukott pilot-ok káros hatásai.

A titokzatosság és a bukott pilot-ok káros hatásai.

A Mithras vallást a római birodalomban gyakorolták az 1. és a 4. század között. A birodalom területén mindenhol elterjedt, annyira, hogy hazánkban is találni Mithras templomot (jártam is az egyikben az osztrák-magyar határon). A kereszténység egyik ellenfele vagy alternatívája volt sokáig. Végül aztán a kereszténység terjedt el, Mithrast pedig az 5. századra teljesen elfelejtették.

Miért felejtették el Mithrast? Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a vallás túlságosan zárt és titokzatos volt. Kívülállók számára nem volt nyilvános, a kultusz szertartásai nem voltak ismertek, írásos feljegyzések nem voltak. Valójában tehát egy szűk kör ismerhette és gyakorolhatta a vallást. Ezzel szemben a kereszténység közismert, könnyen érthető és nyilvános volt, ami igyekezett nagy néptömegeket – az egyszerű embereket – megszólítani.

Most beszéljük egy kicsit másról: az agilis szoftverfejlesztésről. Milyen okai vannak, hogy ma még nem fejleszt mindenki agilisan?

Bizonyára sokféle tényező van, nem biztos hogy mindent meg tudnám találni. Egyet azonban találtam kézzelfogható közelségben: a bukott pilot-ok. Igaz, hogy sok sikeres agilis pilot van, számos case study áll rendelkezésre, ugyanakkor vannak bukott pilot-ok is. Illetve akadnak esetek, amikor az egyébként jól induló agilis munka szép lassan merev vízeséssé formálódik. Az okokon sokat lehetne vitatkozni, a tény az tény marad: nem minden agilis projekt sikeres.

Ezzel alapvetően olyan nagy gond nincs is, hiszen sok sikertelen nem-agilis projekt is létezik. Illetve mégis gond, hiszen egy-egy ilyen kudarc jelentősen rombolja a képet, visszaveti a módszertan terjedését.

Ilyenkor minden esetben felmerül a kérdés: jó, jó, de a csapat tényleg követte-e az adott módszertant? Sok esetben kiderül, hogy nem. Emberek vagyunk és gyarlók, a programozók pedig különösen kényelmes emberek. Levágjuk a sarkokat, átértelmezzük a kereteket, kihagyunk ezt-azt. A vezetőség azt látja, hogy megbukott a SCRUM, miközben nem a SCRUM bukott meg, hanem csak azok, akik rosszul alkalmazták.

Előkerül a triviális megoldás: tanácsadókat kell hívni, akik majd helyes mederbe telik a fejlesztést, és ügyelnek a helyes alkalmazásra.

Ez valóban megoldás, csakhogy van egy súlyos probléma: nem lehet minden projekt, minden fejlesztő, minden menedzser mellé tanácsadót rakni. Ha a módszerek nem alkalmazhatóak intenzív tanácsadó beavatkozás nélkül, akkor ott komoly baj van.

(Összehasonlítva ugyebár a vízesés modellel, ami közismert és tanácsadó nélkül is működik.)

A tanácsadói beavatkozás azért és érdekes, mert megkérdőjelezi a tanfolyamok és minősítések létjogosultságát. Nem, nem azt mondom, hogy nincs szükség tanfolyamokra. És azt sem mondom, hogy a tanfolyam tehet arról, ha a rajta résztvevők nem érdeklődnek eléggé. De mindezek mellett elvárható lenne, hogy a tanfolyamok és minősítések után az emberek sikeresen teljesítsenek agilis projekteket. Legalábbis ez a kívülállók és a vezetőség elvárása. Ha ez nem sikerül, akkor újra kellene gondolni a tananyagot.

Ha tanácsadókra van szükség a sikeres projektekhez, akkor feltehetőleg van egy „titok”, amit csak a tanácsadók tudnak. Valahogy úgy, mint a Mithras kultusz esetében. Ez a titok nem közismert, még a „vallás” gyakorlói sem mindig tudják. Ez nagyon veszélyes, hiszen az agilis irányzat pont úgy járhat, mint a Mithras kultusz: idővel eltűnik.

Tényleg eltűnhet az agilis megközelítés? Ezt én sem gondolom komolyan, de azért a poén kedvéért járjuk körbe a kérdést.

Ugyebár van a „hagyományos” fejlesztési megközelítés, ami fázisolt, lásd vízesés modell. Mindenki ismeri, mindenki használta már, bevált. Dogmatikus, néha nem optimális, de van és működik.

Ezzel szemben van az új „vallás”, az agilis fejlesztés, amihez igazából tanácsadó kell, nem terjedt el eléggé, nincsenek elég jó case study-k, nem 100%-osan sikeres, cserébe viszont bomlasztó hatású. Miért döntene úgy egy felsővezető, hogy ezt választja?

Erre 1000 érvet tudnának mondani a szakértők, 100 case study-val alátámasztva és megcáfolva a kritikát. A baj az, hogy ezek a cáfolatok, ezek a cikkek mind sales céllal születtek. Egy értelmes vezető – legalábbis az én szintemen – el sem olvas egy cikket, amelynek a célja a sales. Az értékesítő embernek nem hiszünk, még akkor sem, ha történetesen igaza van. A sok sales romboló hatású, legalább annyira, mint a bukott pilot.

Megértem az agilistákat, hogy szeretnék az elvet minél szélesebb körben megismertetni. Azonban a „hittérítés” helyett a tényekre kellene szorítkozni. Amíg csak hittérítés zajlik, addig pusztán hit kérdése, hogy elhiszem, ez működik-e vagy sem.

Ha pedig hit kérdése, és a vallás (az agilis fejlesztés) ködbe burkolja a gyakorlatot, a megvalósítást, akkor el fog veszni. Legalábbis a Mithras kultusz így járt.

Mit kellene csinálni?

Sales és hittérítés helyett tényekre és gyakorlatra koncentrálni. Ügyelni arra, hogy a bevezetések sikeresek legyenek, és ne legyen szükség a superman tanácsadó belépőjére. Valahogyan elérni azt, hogy az átlagos fejlesztő is tudjon jól agilisan fejleszteni.

És mindezek mellett szükség lenne valódi case study-kra. (Aki Siemens-szel, EPAM-mal, Ericssonnal, TATA-val vagy Microsofttal jön, az sokat árt a témának.)

Az elterjedéshez az kell, hogy a nagy piaci szereplők közül valaki használta az új módszereket, bizonyítható sikerrel. Mert a nagy piaci szereplők egymást figyelik. Őket nem érvekkel kell meggyőzni, hanem sikeres projekttel.