Ha valaki rendszeresen 10-12 órát dolgozik, ott valami nagy baj van.

Ha valaki rendszeresen 10-12 órát dolgozik, ott valami nagy baj van.

A kiegyensúlyozott életről már régóta akartam írni, most a Techrepublic cikke Those who are balanced in their lives make better leaders megadta az alkalmat.

A cikk arról szól, hogy azok a vezetők sikeresek, akik kiegyensúlyozottan élnek. Az egyensúly definíciója – a cikkíró szerint – amikor valaki sikeres az élet 3 fő területén:

1) Karrier, szakmai élet

2) Magánélet, család

3) Pénzügyek

Mindenki sikeres egyik vagy másik területen, de az egyensúlyhoz az kell, hogy mind a három a helyén legyen. Ilyenből emberből kevés van.

A megfigyelés szerint azok, akik kizárólag a szakmájukra, karrierjükre összpontosítanak, azok egyoldalúak lesznek, ami végső soron a karrierjüket fogja hátrányosan érinteni. A kiegyensúlyozatlan vezetők feszültséget keltenek maguk körül, senki nem akar velük dolgozni. A kiegyensúlyozott vezető ezzel szemben maga köré gyűjtheti a tehetségeket és sikeres lehet.

A kiegyensúlyozottság nem csak azért fontos, hogy a tehetségeket magunk köré gyűjthessük. Sajnos menedzserek között gyakori a túlhajszoltság és a stressz. A versenyszférában az ember hozzászokik, hogy sokat dolgozik és rendszeresen túlórázik – különösen amikor tender leadás vagy projekt van. Aztán rutin lesz belőle, a napi 8-ból 10, majd 12 lesz, és a hétvégék is munkával telnek. Egy ideig azt hisszük, büntetlenül meg lehet tenni, de a testünk elkezd tiltakozni, végül orvosi esetté válunk. És ahogy jön a lerobbanás, oda lesz amiért hajtottunk: a az eredmények, a karrier.

Tehát ahhoz, hogy karriert építsünk, igenis nagyon fontos a helyes egyensúly, nem csak a túlóra.

Ha valaki Time Management-tel próbálkozik, furcsa módon hasonló következtetésekre fog jutni. A Time Management azért érdekli a menedzsereket (legalábbis egy részüket), mert sosincs elég idejük a sok munkára, és azt várják, hogy majd az idő jól megmenedzselésével minden rendben lesz. Igazából a Time Management nem arról szól, hogy az időt menedzseljük meg, hanem saját magunkat.

Ennek útja nem az, hogy több időnk lesz, hanem az, hogy a feladatokat (és a bennünket nap mint nap érő ingereket) keretek közé szorítjuk. Végső soron a szakmai életünket zabolázzuk meg, hogy végre időnk jusson fontos dolgokra, mint a család és a hobbi.

Végső soron aki jól csinálja, az eljut oda, hogy lesz elég szabadideje és azt hasznosan (hobbival, a szeretteivel) tölti.

Na és itt jön a következő hoppá: ahhoz, hogy a szabadidőnket hasznosan eltöltsük (és ezáltal sikeresek legyünk), szükségünk van valamire, amivel eltöltjük azt a bizonyos szabadidőnket. Sok menedzser van, akinek a munkája az élete. Különösen kkv vezetőknél láttam azt, hogy egész egyszerűen nem létezik számára semmi más a vállalkozáson kívül. Este és hétvégén is bent vannak az irodában, mert otthon nincs mit csinálni.

Vagyishogy az egyensúlyhoz nem elég a szabadidő, de szükség van hobbira és családra is, amivel/akikkel a szabadidőt és a sok munkával megszervezett pénzt elkölthetjük. Mert ugye van valami értelme annak, hogy sok pénzt gyűjtünk? Mármint azon kívül, hogy hízzon a bankszámlánk és szép nagy házban lakjunk?

És itt jön a csavar: ahhoz, hogy legyen elég időnk, örömünket leljük a hobbinkban és kiegyensúlyozott életet éljünk, ahhoz tulajdonképpen nincs is szükség túl sok pénzre. Valamennyire persze igen, de nem kell megnyerni a lottó 5-öst. Kevés pénzből is megvalósíthatjuk önmagunkat – már ha pontosan tudjuk, mit akarunk, és ha nem esünk túlzásokba.