ITÉlet

A téma átgondolása egy HBR cikk után.

2010 márciusában írtam egy cikket a motivációról Mit tehet a főnök, hogy beosztottait motiválja? címmel. Ezt később a HVG is leközölte Hogyan lehetne motiválni egy beosztottat? címen. A cikkben egy csomó dolgot említettem meg, mint motivációs tényezőt.

A lényeget kiemelném:

Mit tehet az a főnök, akit beosztottait motiválni szeretné?
Sok apró dolgot, a legfontosabb célok kitűzése, értékelés és elismerés.

A 2011 májusi Harvard Business Review-ban megjelent egy cikk The Power of Small Wins néven, ami említette a témát. Tessék elolvasni az „A Surprise for Managers” részt.

Röviden összefoglalom: amit leírtam a 2010 március cikkben, és amit a menedzserek gondolnak a motivációról, az teljesen hibás. A motiváció ugyanis nem a célok kitűzésével, az értékeléssel vagy az elismeréssel növekszik.

Íme a HBR-ben található rövid írás fordítása:

A HBR 1968-as számában Frederick Herzberg publikált egy ma már klasszikusnak számító cikket „Még egyszer: hogyan motiválod beosztottaidat?” címmel. Amit találtunk, az egyezik az üzenettel: az emberek akkor elégedettek a munkájukkal (és ezáltal motiváltak) amikor a munka lehetőséget biztosít számukra a siker megtapasztalására. (…)

De a menedzserek láthatólag nem vették komolyan Herzberg tanítását. (…)

A felmérésben részt vevő menedzserek 95%-a feltehetőleg meglepődne, ha tudná, hogy a munkában történő előrehaladás támogatása a motiváció növelésének elsődleges útja – mivel ennyi vezető nem ezt jelelte meg elsőnek. Valójában csak 35 menedzser jelölte meg a munkafolyamatot elsődlegesnek – a válaszadók csupán 5%-a. A válaszadók többsége szerint a sikeres munkavégzés támogatása a legutolsó a motiváció szempontjából, és csak 3. az érzelmi befolyásoló tényezők közül. Ők első helyre rakták a „jó munka elismerését (nyilvános vagy privát)” mint a legfontosabb tényezőt a beosztottak motiválására és boldogságukhoz.  A tanulmányunk szerint az elismer valóban segíti a munkahelyi életet. De annyira, mint a sikeres munkavégzés. Egyébként is, eredmények nélkül nincs mit elismerni.

Megjegyzés: a cikk a „progress” szót használja. Azt érti alatta, amikor a munkánk során előre haladunk, eredményt érünk el, tehát amikor úgy érezzük, hogy „csináltunk valamit”.

Most egy picit álljunk meg és gondolkodjunk el. Tényleg igaz lenne, hogy a vezetők 95%-a nem tud motiválni – beleértve engem is, aki rossz cikket írt, amit aztán ráadásul a HVG leközölt?

A HBR-ben láttam már elhibázott cikket, de sajnos minél többet gondolkodok rajta, annál erősebb az érzés, hogy ebben igazuk van.

Köztudomású, hogy a jó informatikusokat, a jó mérnököket kihívással lehet motiválni. A pénz, a dicséret és az ingyen pizza csak másodlagos. Őket az érdekli, hogy kaphassanak egy komoly problémát, egy gumicsontot, amit elrágódhatnak, és aztán – sok nehézség árán – megoldhassák. Maga a megoldás, illetve a munkában történő előrehaladás a fontos számukra.

Valóban igaz az, hogy amikor a csapat talál egy megoldást – tehát előbbre lép egy problémában – akkor hirtelen felbolydul és mindenki izgatott lesz. A munkavégzés tehát nem más (és erről ír a HBR is) mint egy érzelmi hullámvasút: vannak mélypontok, vannak felfutások és lefutások. A munkavégzés érdemi része a felfutások során történik, tehát amikor mindenki izgatott mert úgy érzik, hogy tettek egy apró lépést előre.

Lehet, hogy az előrelépésről később kiderül, hogy nem helyes, de ezek az érzelmi hullámok viszik előbbre a munkát. Valójában az érzésről van szó, és ez az, amit a menedzsernek támogatnia kell.

A HBR tanulmánya szerint azok a sikeres napok, amikor a munkatársaknak ilyen „hurrá” érzése van. Az előrelépésnek megvan a gonosz tükörképe, a visszaesés, amikor a munkatársak tehetetlennek érzik magukat és nem haladnak. A menedzser tehát úgy tudja növelni az eredményességet és a motivációt, hogy egyrészt az előrelépéseket támogatja, másrészt a visszaeséseket megakadályozza.

Hogyan lehet az eredményes munkavégzést támogatni?
- Gondoskodni arról, hogy minden eszköz és információ rendelkezésre álljon
- Világos, elérhető célok
- értelmes feladatok
- A felmerült ötletek mögé állni és támogatni azok megvalósítását
- Olyan környezetet létrehozni, ahol lehetőség van ezeknek a „szikráknak” a kirobbanására
- Lehetővé tenni, hogy amikor jön a „szikra”, akkor a beosztottak ki tudják azt aknázni és minél nagyobbat lépni előre

Hogyan lehet lecsökkenteni a visszaesés lehetőségét?
- Amennyiben a beosztottak valamivel megakadnak, közbe kell lépni
- Minél kevesebb legyen a bürokrácia
- Lecsökkenteni a külső körülmények hatásait
- Kerüljük a szidást és a negatív üzeneteket
- Próbáljuk fenntartani az előrehaladás érzését (akkor is, ha nem így van)

Mivel emberek vagyunk, a negatív hatások 2-3-szor erősebbek, mint a pozitívek. (Vagyis: már akkor is sokat teszünk az eredményességért, ha menedzserként egész nap nem csinálunk semmit, hiszen akkor legalább nem hátráltattuk a munkát.)

Itt olvasható egy interjú a szerzőpáros egyik tagjával.