ITÉlet

Valóban igaz-e a felmérés, hogy a bunkók többet visznek haza és jobban érvényesülnek?

Hesz Roland hívta fel a figyelmet  a Business Insider-ben megjelenő cikkre Karlee Weinmann tollából: Office Jerks Earn 18% More Than Their Agreeable Coworkers

Karlee az NPR egyik kutatására hivatkozik, ahol egyetemi felmérést végeztek (Cornell, Notre Dame és Western Ontario részvételével) és úgy találták, a bunkó munkatársak többet keresnek. Innen jön a 18% százalék. Ez tehát nem vélemény, hanem tény.

Miért van ez így, ha a mainstream szerint a jó csapatjátékos jelenti az értéket, és a munkatársaknak a siker érdekében kooperálniuk kell? Alapjaiban hibás lenne a kooperációra és csapatmunkára épülő vállalati ökoszisztéma? Tényleg igaz az, hogy az antiszociális, csak saját igazát hangoztató, destruktív emberek sikeresebbek?

Mielőtt belefognék az elemzésbe, nézzük meg a definíciókat.

A cikk „jerk”-ről, azaz bunkóról ír – amit úgy definiáltak, mint a munkatárs, aki általában nem ért egyet. A bunkó ellentétje, tehát a pozitív csapatjátékos pedig az az ember, aki általában egyetért a többiekkel.

Érdemes 2 dolgot észrevenni:

1) A felmérésben mindenki saját magáról mondott véleményt, tehát az minősül „nem-egyetértőnek”, aki saját magát annak tartja. Vagyis a felmérés nem azokról az irodai bunkókról szól, akik mindenki szerint bunkók de saját maguk szerint zsenik, hanem a tudatos bunkókról.

2) Nem vizsgálták, hogy az emberek mikor, hogyan és kivel bunkók. Lehet, hogy csak bizonyos kollégákkal, csak bizonyos helyzetekben.

Szerintem aki mindenkivel mindenkor bunkó, tehát ügyfelével és főnökével is, az bizonyosan nem keres többet – hamar lapátra kerül. Ugyanígy lapátra kerül az, aki nem tudatosan ellenkezik – mert aki reflexszerűen okoskodik, az az ügyfelével és főnökével is fog.

Úgy érzem, abban viszont van valami, hogy a tudatosan kompromisszumképtelen anti-csapatjátékosok többet keresnek, az alábbi 3 ok miatt:

Önbizalom és határozottság: Sok esetben nehéz felmérni, hogy a beszélgetőpartnerünk ténylegesen ért-e ahhoz, amit állít, illetve hogy amit mond, az mennyire igaz. Ilyenkor csak azt tudjuk mérni, hogy amit állít, az határozottan állítja-e, és ha igen, akkor elhisszük. Sok menedzser sajnos inkompetens, ezért más módja nem lévén pont ugyanígy méri fel a beosztottai kompetenciáját – határozott vagy sem.

Tudatosság: A tudatos bunkók pontosan tudják, mit akarnak. Az előléptetések és a szép karrier nem „véletlenül” történik, hanem azért meg kell dolgozni. Nem csak teljesítmény, eredményeket kell letenni az asztalra, hanem „nyomulni” kell, tudatosan dolgozni az előléptetésen. A mindenkivel egyetértő kollégák nem nyomulnak, kisebb eséllyel lesznek előléptetve, tehát kevesebbet keresnek.

Politikai érzékenység: Politika nem csak a tv-ben van, hanem a cégen belül is. A közösség felfogható barátok és ellenségek halmazának, ahol napi szinten zajlik a dzsungelharc. A határvonalakat meg kell húzni, kiépíteni a szögesdrót útakadályt, a területünket a betörő ellenségtől kemény harccal meg kell védeni. A farkasok felfalják a bárányokat.

Ezek szerint megéri bomlasztani a csapatot és ellentmondani a munkatársaknak? Ha pusztán az anyagiakat nézzük, akkor ez igaz lehet. Az élet azonban nem csak pénzből áll. A win-win helyzeteket teremtő, kooperatív munkatársak pozitívan látják a világot, kiegyensúlyozottan élnek – kiegyensúlyozottabban, mint ahogy jobban kereső bunkók (mondja a cikk). Tehát végül is ez pusztán preferencia kérdése: pozitív élet vagy +18% fizetés. Mindenki döntse el, melyiket választja.

A fenti okfejtés egyben tanulságos lehet azon kooperatív, nyugodt életet élő emberek számára, akik szeretnének sokat keresni – hiszen kiderült, hogy mire kell odafigyelniük:

Ne törekedj mindig win-win-re: Azt tanultuk, hogy egy üzleti tárgyalás során a win-win a legjobb és legstabilabb kimenetel, amire mindig törekedni kell. Ezt használják ki a bunkók – „my way or no way”. Ha olyan emberrel találkozunk, aki magas árat szab az együttműködésnek (win-win-re számítva), akkor sokkal célszerűbb nemet mondani. Rövid távon veszítünk (mindketten), de hosszabb távon megszabadulunk egy kellemetlen üzleti partnertől.

Legyen önbizalmad: Alakítsd ki az én-képedet, bíz önmagadban, és ezt sugározd mások felé is.

Légy határozott: A határozott fellépés sokszor többet ér, mint a szakmai tudás. A határozott kontár ember szavát hamarabb elhiszik, mint a bizonytalan szakértőét. Tessék tükör előtt gyakorolni!

Építsd tudatosan a karriered: Az előléptetés nem jön magától. Tudatosan keresni kell a lehetőségeket, a főnök és a HR nyakára mászni. Tisztázni kell, mi az előmenetel feltétele, mit kell ehhez letenni az asztalra – és utána dolgozni rajta. Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa.

Légy látható és megkerülhetetlen: A jó csapatjátékosok láthatatlanok, a bunkókat viszont mindenki ismeri. A bunkó útakadályt jelent, ezért mindig számolnak vele és kikérik a véleményét. Aki viszont mindig egyetért, azt nem kérdezik meg és nem tartják fontosnak. Ezt a hatást kell tudatosan megfordítani. Erre a legbiztosabb módszer, ha időnként keresztbefekszünk a közös munkának – különösen akkor, ha kihagytak bennünket.

Barátok, ellenségek és szövetségek: Szeretjük vagy nem, de nap mint nap harcolni kell. A harchoz szükség van ellenségekre és barátokra. A barátainkkal igyekezzünk kooperálni, az ellenségeinkkel viszont viselkedjünk ellenségesen. Legyünk nyitottak a szövetségekre és a meg-nem-támgadási szerződésekre, de ne felejtsük el a karmainkat se megmutatni.

Nézz a hátad mögé és tartsd szárazon a puskaport: A belső céges hadszíntéren kétféle ember van: a bárányok (akiket felfalnak) és a farkasok (akik felfalják a bárányokat). Időről időre elő fog fordulni, valaki megpróbál bennünket felfalni, a legváratlanabb helyzetben. Mindig védjük a hátunkat (plusz a beosztottaink hátát), és ha valaki nekünk esik, harapjunk vissza - semmiképpen se törekedjünk win-win-re.

+1 tanács - Maradjunk meg kiegyensúlyozott életünknél: Habár a sikerhez néha szükséges, hogy feladjuk a kényelmes kooperatív megközelítést, de arra is figyeljünk oda, hogy ezt csak akkor tegyük, amikor szükséges, és csak annyira, amennyire szükséges. Ha mi magunk is bunkóként viselkedünk, akkor kiöntöttük a gyereket a vízzel együtt. Ha sikerül a bunkók előnyét lefaragni és kifogni a szelet a vitorlájukból, onnantól kezdve hosszabb távon a kooperatív kolléga fog nyerni. A „farkasok vs bárányok” küzdelmet sem szabad véresen komolyan venni, legalábbis ne annyira, hogy a kiegyensúlyozott magánéletünket felborítsa.

+1 tanács – Amit pénzen nem lehet megvenni: Ha a fenti tanácsokat mégse sikerül megfogadni, és antipatikus kollégánk 18%-kal többet keres – ne keseredjünk el. Az a lényeg, hogy a mi éltünk rendben van, és olyan valamivel rendelkezünk, amit más pénzzel nem tud megvenni. Nem csak 18%-ért, de 100%-ért sem. Ilyen értelemben mi nyertünk.