ITÉlet

Hasznos és célszerű-e, ha a menedzser cikket ír, publikál, előad és az szakmai újság számára nyilatkozik?

A publikáció a tudományos életben fontos dolog, afféle fokmérője a tudásnak és az eredményeknek. Valamit jelent. Szakmai témában nyilatkozni az ismert újságban vagy konferencián – fokmérő.

Magyar menedzserrel szemben bizonyos szinten egyenesen elvárt, hogy legyen publikációja. Nem kell sok, de legyen valami. Ha a menedzser állást keres, akkor ez fogja jelenteni azt a pluszt, amivel kitűnik a tömegből. A szakmai cikk különbözteti meg az átlagos menedzsert a profitól.

A publikáció egyben ismertség. Ugye ott van a nyilvánvaló PR előny – kellően hosszú ideig lehet a cég emblémáját mutogatni jól kereső öltönyösöknek – de ezen felül segít a kapcsolatépítésben. Bekerülünk a „szűk elitbe”, megismerik a nevünket. Ez később sokat segíthet az üzleti életben. Különösen ha szolgáltató vagy tanácsadó cégnél dolgozunk – ahol az ismertséget könnyen aprópénzre lehet váltani.

A magyar piac nem túl nagy, létezik a „mindenki ismer mindenkit” hatás. Fordítva is igaz: akit nem ismernek, az nem létezik. Ha nem ismerik a nevünket, akkor kiesünk a körből. Aki kimarad az lemarad. Tehát a saját jól felfogott személyes érdeke egy menedzsernek, hogy megkapja a 15 perc hírnevet - arra a későbbiekben építhet.

(Tessék megtippelni, hogyan keresnek a fejvadászok topmenedzsereket… biztosan nem a strandon futnak bele véletlenül a jelöltbe…)

De most komolyan, tessék elképzelni két tanácsadót, mindkettő ugyanolyan háttérrel rendelkezik, ugyanazt tudja, de az egyik rendszeresen tart előadásokat a szakterületével kapcsolatban, a másik pedig nem. Ugye hogy mindenki az elsőt választaná?

És akkor még nem is beszéltem arról, hogy bizonyos minősítések és oklevelek megszerzéséhez/megtartásához előadásokat kell abszolválni.

Összegezve azt mondhatni, hogy egy magyar menedzser számára nem csak előnyös, hanem egyenesen elvárt a publikálás.

Mivel külföldi tulajdonú nagyvállalatnál dolgozok, ezért van némi rálátásom a külföldi viszonyokra. Több kollégám van, aki rendszeresen vagy alkalmi jelleggel publikál. Volt olyan előadás, amit láttam is. Azonban az ilyenfajta szereplésnek a cég számára semmilyen értéke nincsen, és mint ilyen, nem támogatják és nem várják el.

A cég számára az a hasznos, ha ülünk a fenekünkön és végezzük a munkánkat. Ha 1-2 évig jól végezzük a munkánkat, az sokkal többet nyom a latban, mintha mondjuk egy drága konferencián díszvendégként mesélnénk a szoftverfejlesztés rejtelmeiről. Az időnk drága, a publikációba fektetett idő a munkavégzés szempontjából haszontalan. Rosszabb esetben a publikáció azt jelenti, hogy van még szabad kapacitásom, tehát a főnököm tovább fog terhelni feladatokkal.

Ha résztvevőként megyek konferenciára, akkor a főnököm mindig megkérdezi, tanultam-e valami hasznosat, fogok-e valamit másképp csinálni. Mert nyilván neki ez az érdeke. Amikor viszont én vagyok a szerzője egy cikknek vagy előadásnak, ott minimális az esélye, hogy bármilyen hasznosat is tanuljak. Amikor Budapesten tartottam prezentációt a nagyérdeműnek, a hozadéka így összegezhető: gyakoroltam, hogyan kell 40 ember előtt szerepelni.

Természetesen ez valahol cinizmus, hiszen az jó és hasznos dolog, ha a tapasztalatokat megosztjuk és szakmai fórumon kulcskérdésekről beszélgetünk. Még ha számomra – mint előadó – nem is forintosítható a haszon, de a hallgatóság számára talán akadnak érdemes gondolatok.

A lényeg a lényeg, hogy míg a magyar menedzserrel szemben elvárt a publikálás, addig a külföldi menedzserrel szemben az ellenkezője az elvárás – hogy ne töltse munkaidejét felesleges „hívságokkal”.