Avagy mennyire mobil az informatikus? (főleg ha magyar)

Avagy mennyire mobil az informatikus? (főleg ha magyar)

Azt tartják a magyar emberről, hogy nem mobil. Ami azt jelenti, hogy szükség esetén nem költözik el. Mondjuk Szegeden lakik és ott keres munkát, de eszébe sem jut mondjuk a Debrecenben elérhető állásokat megnézni.

Mindenki a saját lakhelye környékén keresgél – igaz ez mind a munkáltatókra, mind a munkavállalókra.

Ez azt eredményezi, hogy bizonyos helyeken munkaerőhiány lép fel, miközben az ország másik részében óriási a munkanélküliség. Mindkettő rossz a gazdaságnak. A megoldás az lenne, ha az emberek hajlandóak lennének vándorolni.

Kis kitekintés. Amerikában teljesen normális, hogy a munkaerő vándorol. Mindegy, hogy ki hol lakik, munkája bárhol lehet. Nem ciki például Washingtonból Los Angelesbe költözni, Miamiból Seattle-be, vagy Austin-ból New Orleans-ba. Az ember albérletet keres pár hónapra, odaadja régi háza kulcsát egy ingatlanosnak, házat vesz az új helyen, egy költöztető cégre pedig rábízza a dolgai mozgatását. Minden egyszerű.

Nyugat-Európáról is azt mondják, hogy az emberek könnyen mozognak. Ha valaki mondjuk egy nagy multinál dolgozik Londonban, Párizsban, Belgiumban vagy Rómában, akkor könnyen előfordulhat, hogy pár évre külföldre küldik valamelyik regionális irodába vagy leányvállalathoz.

A felsővezetői szinten pedig nincs válogatás – az ember megy a munka után, nem fogják a cég főhadiszállását a vezér lakhelyére költöztetni.

Úgy tűnik tehát, a magyar ember nem mobil, a külföldi pedig igen – azonban a képlet nem ilyen egyszerű.

Először is hazánk sajátossága, hogy túl nagy Budapest dominanciája. Bizonyos szakmával, bizonyos tapasztalattal csak Budapesten lehet érvényesülni. Aki ebben a körben mozog, az nem fog egy adott munka miatt vidékre költözni – mert mi van, ha az a munka nem jön be?

Aki viszont vidéken találta meg a számítását – például mert imádja a madárcsicsergést vagy utálja a pesti flasztert – az nem fog Budapestre költözni egy munka miatt.

Sajnos nincs átmenet. Miközben Budapest az európai nagyvárosok sajátosságait mutatja (turizmus, külföldiek, szmog, parkolási problémák, lakásárak), aközben Szeged, Debrecen, Miskolc és Pécs még „vidéknek” számit, a maguk vidéki tempójukkal. Ha nem lennének ekkora különbségek, akkor az emberek mobilabbak lennének, hiszen akkor a költözés nem jelentene életminőség változást.

A költözés másik aspektusa az, hogy miközben a Magyarországra érkező külföldiek ideiglenes jelleggel jönnek (például 1-2 év kiküldetés, igen jó pénzért és jövőbeli előléptetés reményében), addig nekünk magyaroknak minden költözés végleges. Ha mondjuk egy angolt az anyavállalat elküldi Budapestre az itteni leányvállalatot vezetni, és azt jól csinálja, akkor 1-2 év múlva esélye lehet egy zsíros pozícióra Londonban és hazaköltözik. Ellenben ha egy magyar költözik Londonba, és éveik jól teljesít – nos akkor azt nyeri meg vele, hogy hosszabb távon is ott maradhat. A különbség gondolom érthető.

A harmadik dolog a költözéssel kapcsolatban a családi kötelék. Kelet-Európában kimondottan erős a család összetartó ereje. A család egy helyen van, nem ritkán a már felnőtt gyerekek a szüleikkel élnek (2 generációs ház), a családtagok segítik egymást. Még ha a család tagja nem is ugyanott laknak, de rendszeresen találkoznak.

Számunkra ez természetes, de nem természetes mondjuk az amerikaiaknak. Ott például az a jellemző, hogy a gyerekek a felnőttkort elérve „kirepülnek a fészekből”, mondjuk 1000 vagy még több mérföld távolságra, és évente egyszer találkoznak (nem karácsonykor, hanem hálaadáskor).

És végül a legfontosabb: a felsorolt sztereotípiák nem feltétlenül igazak. A nyugati civilizáció mobilitása – legalábbis földrajzi értelemben véve – nem annyira erős, mint gondoljuk. Nyugat-Európában és az USA-ban is bőven találunk olyanokat, akik bizony nem szívesen hagyják el szülővárosuk határait. Egy nyugat-európai anya ugyanannyira nem akarja idegen országban megszülni kisbabáját, mint egy kelet-európai. A nagyon mobilnak tartott nyugat-európai menedzserek között is találni olyanokat, akik nem akarnak költözni, vagy legfeljebb csak rövid időre.