Egy film az amerikai fociról, ami valójában nem a fociról szól, hanem a benne lévő emberekről, a menedzserekről és a menedzserek kíméletlen világáról.

Egy film az amerikai fociról, ami valójában nem a fociról szól, hanem a benne lévő emberekről, a menedzserekről és a menedzserek kíméletlen világáról.

A film rövid leírása a port.hu-n megtekinthető.

Elöljáróban annyit, hogy már jártam amerikai foci meccsen az USA-ban, ismerem a szabályait, és amikor ez a film kijött, akkor először rajongói szemmel néztem meg. Focis film, nem rossz, némi társadalomkritikával. Mostanában viszont újra láttam, és a focis mázon túl feltűntek a főnök-beosztott, illetve vezetői szerepek.

A film azért szenzációs – mármint másodjára – mert egy-egy pillanatra felbukkannak tipikus elemek, tipikus beszélgetések, amik annyira jellemzők napjaink vállalataira. Persze mindez focis köntösben, szépen palástolva, hogy ne egy unalmas dokumentumfilm legyen.

A történet helyett inkább a szereplőkre összpontosítanék:

Tony D'Amato az idős és tapasztalt edző, aki már túl van a csúcson. Idejét merengéssel és múltba révedéssel tölti. A csapat mostanság sorozatban veszít, Tony pedig munka helyett inkább bosszankodik és a pohár fenekére néz.

Azonban időről időre elővillan az edzői zsenialitása – látszik, hogy a vezetésben és emberek kezelésében tapasztalt. A lerobbant alkesz edző a szükséges pillanatban elő tud rántani egy-egy betanult sablon szöveget, amivel feltüzeli, vagy éppen megnyugtatja játékosait attól függően, hogy éppen mire van szükség. Zseniális azt látni, hogy ezeket a nagyszerű beszédeket mennyire unottan és sablonosan adja elő – nem improvizál, ez rutinból jön.

A végén pedig kiderül, hogy az edző lehet alkesz és lerobbant, de nagyon is tudja a dörgést, és elég dörzsölt ahhoz, hogy nyertesként kerüljön ki a helyzetből. Nagy hiba őt lenézni.

A film egyik fő szála Tony és a fiatal tehetség, Willie Beamen harca. Beamen egy nagyon tehetséges játékos, aki sokra hivatott, azonban rossz és inkompetens edzők miatt nem futott be. Szép karrier előtt állt, amikor jött a „kabát-ügy”: felvette egy másik támogató kabátját (nem a fő szponzorét), erre az edzője kirakta a csapatból. Erre az edzője kirakta a csapatból. Utána próbált másik csapathoz menni, de mindenhonnan elutasították mint „balhés játékos”. Amikor végre sikerült valahova bekerülni, akkor az edzője irányító helyett védőt akart vele játszani, amire sem tudása sem alkata alapján nem volt alkalmas. Védőként belekerült a darálóba és lesérült, ezért mire jött egy új edző és kipróbálta valódi irányítóként, akkor nem tudott megfelelően teljesíteni. Így került Tony csapatához, mint lenézett és mellőzött, a cserének a cseréje irányító.

Sorsa miatt utálja és lenézi az edzőket. Tonynak gondolkodás nélkül beszól. Azonban mindketten tudják, hogy kényszerűen egymásra vannak utalva: Tonynak szüksége van egy irányítóra, amíg az első irányítója fel nem épül a sérülésből, és Willie látja, hogy itt most elérheti álmait, ha jól teljesít – és ebben szüksége van az edző támogatására.

Willie ugyanis annak ellenére, hogy tehetséges és a sorsáért másokat hibáztat, de azért még tényleg nincs kész a szerepére. Hibázik, rossz passzokat ad, miatta veszít a csapat. Az egója nagy, tehetsége van, de nem kész játékos.

Edző és játékosa között óriási a korkülönbség (nyugdíjba vonulás előtt álló edző vs fiatal tehetség), nagy a kulturális különbség (fehér olasz amerikai vs gettóból jövő afro-amerikai), más az érdeklődésük (régi fekete-fehér filmek vs rap zene). Próbálnak közös pontot találni, beszélgetést kezdeményezni, de nem sikerül. Ennek ellenére elfogadják egymást és mindketten – a maguk módján – próbálnak segíteni a másiknak.

Christina Pagniacci a fiatal tulajdonosnő, számos sztereotípia megtestesítője. A gazdagság és a csapat az ölébe hullott egyik napról a másikra (megörökölte apjától). Nem kellett keményen dolgoznia érte, ezért nem is érti a fociban keményen dolgozó embereket. Itthon azt mondanánk rá, hogy tipikus újgazdag. Hatalommániás, mindenbe bele akar szólni, a pénzügyeken felül a taktikába és a csapatösszeállításba is. Mások véleményére nem ad, csak az érdekli, hogy amit kitalált azt elérje.

Mint tulajdonos, csak a pénz és a marketing érdekli, ennek rendeli alá a csapatot. Az új szerződés sokkal fontosabb, mint az, hogy mi van a csapattal. És sokkal fontosabb, hogy a marketing szempontból értékes emberek játszanak, mint azok, akik a taktika szempontjából fontosak.

Két részre osztja az embereket: akik vele vannak és akik ellene. Willie új sztár, akit jól el lehet adni, ezért Willie felé barátságos. Ugyanakkor Tony ellenség, hiszen Tonynak saját véleménye van, nem irányítható, és azt teszi, amit helyesnek vél. (Christinának nincsenek erkölcsi aggályai)

Tony és Christina harca a film egyik szála. Christina lépésről lépésre helyzetbe akarja hozni az általa hozott embereket, illetve az ott lévőket ráveszi, hogy beálljanak a sorba. Tonyt pedig ki akarja szorítani a hatalomból. A harc végkimenetele nem kétséges, Tony viszont nem akar tudomást venni az erőviszonyokról és nem adja könnyen magát.

Különösen megindító a film zárójelenete, ahol a két ellenség a média kamerái előtt a végletekig magasztalják egymást… tökéletes példája, mennyire képmutató ez a világ és mennyire tele van hazugsággal. És aki itt túl akar élni, annak fel kell vennie ezt a tempót.

Jack "Cap" Rooney a csapat sztárja és vezetője, aki azonban már egyre idősebb, és le is sérült. A visszatérésre készül, azonban a fiatal Willie berobban és átveszi a helyét. Jack Willie-vel harcol, az idős tapasztalt veterán a fiatal tehetséggel. Ki a gyorsabb, ki dob messzebbre, kinek van több rajongója – mert vasárnap csak egyikőjük irányíthatja a csapatot. Miközben Jack szövetségeseket keres és másokkal harcol, addig Willie saját fejlődésére összpontosít és eszében sincs harcolni Jackkel.

Érdekes mellékszereplő Jack felesége, Cindy: az egészből számára csak annyi jön, hogy Jack nem kapja meg a bónuszokat, és ha a sérülésből korán visszavonul, akkor elesik a család a magas gázsitól. A férje véleménye vagy egészsége nem szempont. Tökéletes példája a pénzközpontú gondolkodásnak.

Jack azonban nem hiába sztár és nem hiába jó vezető: feladja a rivalizálást és Willie mellé áll, segítve őt a tanácsaival. A sok rossz körülmény, és a körülötte lévő gátlástalan emberek ellenére Jacknek van gerince és megőrizte azt, ami őt sztárrá tette.

Dr. Harvey Mandrake a csapat orvosa, aki tudomásul veszi, hogy a pénzt a tulajdonostól kapja, ezért droid módjára azt kell tennie, amit a tulajdonos mond. Emberi életek nem számítanak. A film azonban igazságot szolgáltat, fény derül tetteire és kirúgják.

És abban a pillanatban hogy kirúgják, az addig hűséges gyönyörű barátnője (aki a csapat szurkolólányainak egyike) azonnal otthagyja…

Julian "J Man" Washington a korrupt játékosok megtestesítője. Az edzésen nem töri magát, a kritika nem érdekli. Csak az érdekli, hogy meglegyen a bónusza. Ehhez viszont az kell, hogy rá épüljön a taktika és labdákat kapjon. Mivel Willie ösztönösen játszik, ezért ők rögtön ellenséggé válnak. Julian-t nem az érdekli, hogy a csapatnak jó legyen, hanem csak az, hogy neki (búsás dollárkötegek), miközben Willie a játékért és a győzelemért játszik. A győzelemért semmit sem kockázat, nem teszi oda magát és csak a minimumot teljesíti.

A film itt is igazságot szolgáltat: Julian rádöbben, hogy mivé lett, átgondolja életét, és gyökeresen megváltozik. A lusta és számító Julian-ből, aki beleszürkült a középszerbe, egy dinamikus és csapatért dolgozó Julian lesz, aki pontokat hoz és nyer.

Dr. Allie Powers a másik orvos a csapatnál. Ő képviseli a kissé naiv, de becsületes embert. Aki komolyan veszi azt, hogy egy profitorientált vállalkozásnál lehet tisztességes az orvos, és hogy itt a marketing célok helyett a logika és az etika számít. Számára a világ csak fekete és fehér, nincs szürke és nincs átmenet. Ellenáll Harvey-nek aki folyton azt magyarázza neki, nem lehetnek biztosak a dolgokban és ezért meg kell alkudni.

Nick Crozier az edző segítőjeként a támadások koordinálásért felelős. Őt sok pénzért Christina hozta a csapathoz mint „megoldóember”, ennek megfelelően ő Christina embere, és folyamatosan szembehelyezkedik – persze csak óvatosan és finoman – Tonyval. Nick amolyan belső ellenzék, aki nem áll ki markánsan a véleményéért, de mindennel elégedetlen és alkalomadtán ezt el is mondja.

Mivel sok pénzért hozták a csapathoz, ezért meg akar dolgozni a pénzéért – még akkor is, ha ezzel árt az edzőnek és a csapatnak.

A taktikáról teljesen más koncepciója van, mint Tonynak. Tony benne van a játékban, a játékkal együtt él, ott ugrál a partvonal mellett, szoros kapcsolatot tart a játékosaival, akik felnéznek rá. Nick ezzel szemben egy steril környezetben, a pályától távol egy irodából irányítja a támadójátékot. A játékosokkal nem tart és nem akar tartani kapcsolat. Ebből a biztonságos távolságból neki a foci nem az élet, hanem ugyanaz, mint a bankárnak az Excel tábla: számok és nevek egy papíron.

Mivel Christinával jó a kapcsolata, ezért tisztában van vele, hogy Tony távozása esetén ő lesz az új edző. Ehhez csak úsznia kell az árral, és kettejük közül Christinához húzni.

Montezuma Monroe a védekezésért felelős segédedző. Tökéletes ellentéte Nick-nek: taktika és gondos tervezgetés helyett a közvetlen motivációban hisz. Meccs alatt folyamatosan ordít és hergeli a játékosait, szidja vagy dicséri őket. A foci az élete, és neki minden napja a fociról szól: arról a fociról, ami a pályán zajlik, ahol minden nap meg kell halni. Politikával, a tulajdonos véleményével, a marketinggel nem foglalkozik és nem is akar foglalkozni.