Mit tegyen az, akinek már az óvodában is projektmenedzser volt a jele?

Mit tegyen az, akinek már az óvodában is projektmenedzser volt a jele?

Amikor projektekről, projektmenedzserről beszélünk, akkor gyakran felmerül az elmélet és a gyakorlat szétválasztása. Az a helyes, ha az elmélet és a gyakorlat ugyanaz, vagyis amikor a menedzser a legjobb tudása és a legjobb gyakorlatok alapján végzi a munkáját – ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. A nagy könyvet ugyanis nem véletlenül írják meg úgy.

Na most a projektvezetés elmélettel az a helyzet, hogy hosszú, unalmas, sőt elég absztrakt. Neki lehet állni iskolapadban PM-séget tanulni, de nem fogjuk érteni a miért-eket, nem lehet hova kapcsolni a hogyan-okat, ezért a tudás sehová nem fog kötődni és elszáll. Például a PMBOK 4. kiadása 506 oldal, tele van hasznos dolgokkal, de konkrét tanácsok – például hogy mit mondjunk az ügyfélnek egy adott helyzetben – nincsenek benne.

PM-séget nem lehet úgy kezdeni, hogy elolvasunk egy könyvet és megértjük – azt ki kell próbálni.

Megjegyzem, hogy PM tanfolyamokból elég sok van. Nem akarom felsorolni, hogy hol ki mit oktat, mert valakit biztos kihagynék véletlenül. Az ember bármilyen tanfolyamra el tud menni Magyarországon, ha akar.

A menedzserkedés elsajátítására az a javasolt út, hogy előbb dolgozzunk projekt környezetben rövidebb időt, szedjünk fel némi tapasztalatot, és ha ez megvan, akkor jöhet az elméleti képzés. Ha tudjuk, miről szól az elmélet, akkor jobban megértjük. És meglehet, hogy a munkánk nagy részét jól csináljuk, csak azt a részt kell megtanulni, amit nem jól sikerült megfogni.

Ha van elméleti képzés Magyarországon, akkor igazából a gyakorlat jelenti a szűk keresztmetszetet. Mégpedig egy nagyon szűk keresztmetszetet. Sajnos nagyon kevés olyan munkahely van, ahol IGAZI projektmenedzsment zajlik. Sokkal több olyan van, ahol ugyan van projekt és projektmunka, de nincs projektmenedzsment. Ezért nagyon nehéz olyan helyet keresni, ahol ezt a szakmát jól meg lehet tanulni.

Miért mondom ezt?

A projektmenedzsment definíció szerint arról szól, hogy a projekt leszállítjuk az adott scope szerint az adott határidőre, az adott erőforrások felhasználásával, a tervek szerint, megfelelő minőségben. Tehát egy teljesíthető feladatot a projekt szponzor teljes támogatása mellett terv szerint végre kell hajtani.

Megismétlem: A projekt az, ahol megvalósítható terv van, rendelkezésre állnak az erőforrások és reális a határidő. Vagy ha ezek bármelyik sérül, akkor a projekt szponzor közbelép és ad plusz erőforrást vagy későbbre tolja a határidőt.

Azonban az IT területen található PM állások többsége beszállítói oldalon, esetleg középvállalkozásoknál található. Márpedig ott azzal fog a PM-jelölt találkozni, hogy a scope óriási (beígértük a toronyórát is láncostól), a határidő irreális (tegnapra), erőforrás a szükség töredéke (ebből csinálunk profitot), terv nem létezik, és a projekt szponzor inkább gáncsolja mint támogatja a munkavégzést. Ez NEM projektvezetés és ez NEM projekt.

Egy kkv-nál a tulajdonos ennek pont abban érdekelt, hogy minél többet ígérni a megrendelőnek, és ez minél kevesebb erőforrásból valósuljon meg. Ezért ezek a projektmenedzsernek nevezett pozíciók igazából nem azok, hanem amolyan ókori rabszolgahajcsárok.

Lehet-e egy ilyen környezetben garantálni a sikert? Egyáltalán nem. Fog-e ilyen környezetben az elmélet működni? Nem. Lehet-e ilyen közegben projektmenedzsmentet tanulni? Mivel ez nem projektmenedzsment, ezért cseppet sem.

A másik dolog, ami hátráltatja a PM munkát, az a tulajdon okosságunk. Mi magyarok okosak vagyunk, megtaláljuk a kiskaput, mindenhez értünk, és ellenszélben is sikereket érünk el. Ha valaki „csak” annyit tud, hogy teljesíti a projekt határidőre úgy, hogy minden erőforrás a rendelkezésére áll, az számunkra átlagos teljesítmény. Az ilyen embert fel se veszik PM-nek, hiszen a piacon tucatjával találni ennél sokkal „jobb” embert: akik garantálják, hogy fele annyi erőforrással is sikeresek lesznek. Mert ezt tekintjük teljesítménynek: kevés erőforrással, támogatás nélkül, stresszes környezetben, ellenszélben is szállítani. (Biztos ismerős mondás: nálunk csak a legjobbak maradnak meg)

Ha valaki gyakornokként bekerül egy ilyen „zseni” mellé, fog-e tanulni projektvezetést? Egy-két dolgot talán igen, de ez nem projektvezetés, ezért nem is lesz lehetőség azt megtanulni. Ellenben össze lehet szedni rossz gyakorlatokat, rossz szokásokat, amik beégnek, és utána bűn rossz menedzserek leszünk. Persze anélkül leszünk rossz menedzserek, hogy tudnánk róla, hiszen az általános mintát követjük.

A harmadik dolog, ami miatt nehéz igazi PM-séget tanulni, az rossz eljárások terjedése. Sok a rossz menedzser, a rossz menedzserek mellett tanulók pedig „felnőve” maguk is rossz menedzserek lesznek. Egész egyszerűen a jó projekt menedzsmentnek alig van gyökere Magyarországon. Nekünk nyílván ez adódik a történelemből, 40 évig még az a szó sem létezett hogy projekt. Viszont hozzászoktunk a hiánygazdálkodáshoz, ahhoz hogy jég hátán is megéljünk, és hogy csak magunkra számíthatunk. Így hiába telt el sok idő a rendszerváltás óta, a szemlélet még itt van és továbbra is kísért.

Összességében tehát a helyzet rossz, és aki PM szeretne lenni, annak nagyon óvatosnak kell lennie. Kevés olyan munkahely van, ahol igazi projektvezetés zajlik, és ahol érdemes azt megtanulni.

Honnan lehet felismerni, hogy PM szempontból jó helyet találtunk?

1) Nem mosolyodnak el gúnyosan, ha a cégnél alkalmazott projektvezetési módszertan leírását kérjük el.

2) Odaadják, de hozzáteszik, hogy ez xy nemzetközi módszertan alapján készült. (tehát nem saját kútfőből ütöttek össze valamit)

3) Eleve nem is engednek oda projektet vezetni, amíg egy alapos tréning keretében ezt a fejünkbe nem töltik. Akkor is, ha már előző cégnél vezettünk projektet.

4) Külön dedikált ember van a módszertan fejlesztésére és a PM-ek módszertani támogatására.