Mit emeljünk ki teljesítmény értékeléskor: a jó dolgokat vagy a rossz dolgokat?

Mit emeljünk ki teljesítmény értékeléskor: a jó dolgokat vagy a rossz dolgokat?

Most olvasom Druckertől a Hatékony vezető című könyvet, és van benne néhány gondolat a teljesítmény értékelésről.

A nyugati civilizációban – és ez igaz ránk magyarokra is – az a jellemző, hogy teljesítmény értékeléskor a hibákat, a rossz dolgokat emeljük ki. Ezeket látjuk meg először és ezeket akarjuk megváltoztatni. Ez abból fakad, hogy kapitalizmus és piaci verseny van, aki hibázik az elbukik. Ha valaki nem javítja ki a hibáit azt ki lehet rúgni és felvenni a helyére valaki mást.

Ezzel szemben Japánban más a helyzet (legalábbis amikor Drucker írta a könyvet). Akit egyszer felvettek egy multihoz, az onnan megy nyugdíjba. Ritka a leépítés és az elbocsájtás. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki tehetséges és okos: ott is vannak rosszul teljesítő emberek. Van néhány húzóember a csapatban, és ők adják a csapat teljesítményét. A többiek csak úgy vannak. Kirúgni őket nem szokás. Ezért nem az a fontos, hogy ki mit csinál rosszul, hanem sokkal inkább az, hogy ki mit csinál jól. Az erényeket kell fejleszteni és azokat kell szem előtt tartani, nem a hibákat. Azt kell megkeresni, hogy kit mire lehet használni és mire jó – nem azt, hogy miben rossz.

Mert az rossz, ha mindenkit kalapácsnak akarunk használni. Az emberek különbözőek, különböző dolgokban jók és különböző az érdeklődési körül. A sokszínűség akkor érvényesül, ha mindenki mást csinál, másképp, és mindenki a saját területén jó.

Sajnos a mai korban mindenkit bedobozolnak. Sémákat alkalmazunk és sémákat kényszerítünk rá másokra. Aki kilóg a sémából, azzal nem tudunk mit kezdeni – pontosan mint ahogy az ügyfélszolgálat sem tud mit kezdeni azokkal, akik valamilyen kivételes esettel fordulnak hozzájuk.