Hogyan történik külföldön a túlóra, mi a bevett gyakorlat?

Hogyan történik külföldön a túlóra, mi a bevett gyakorlat?

A statisztikák alapján a kedves Olvasókat nagyon érdekli a túlóra, például hogy ki hogyan reagál a túlórára, vagy csak úgy a túlóráról általában.

Az itthoni gyakorlatot bizonyára mindenki ismeri: az a jó munkaerő aki éjszaka és hétvégén is dolgozik, azt veszik fel akit nem zavar a 10 órás munkanap, satöbbi satöbbi.

De vajon mi a gyakorlat külföldön?

Hát kérem szépen az, hogy túlóra külföldön is akad.

A túlóra mértékét behatárolja az, hogy a fáradt beosztott sokat hibázik és egy idő után felmond, tehát nem lehet sokat és mindig túlórázni. A munkaszervezés és a hatékonyság fontos, tehát ha a munka nem fér bele 8 órába, akkor valamit rosszul csinálunk és javítani kell a folyamatainkon. Employee satisfaction mint szempont.

Amikor viszont előfordul a túlóra, akkor azt komolyan kell venni. Ennek a legfontosabb oka a munkajog, a jogi szabályozás. A törvényt ugyanis illik betartani.

Ha pedig autóiparról beszélünk, akkor ez meg van spékelve a szakszervezettel, ami nagy, erős, és árgus szemekkel figyel minden túlkapásra. A munkaidő kőbe vésett. Aki nem így jár el, az pórul járhat. (Nálunk kötelező munkaidő után rákérdezni, ha valaki bent marad dolgozni – és lehetőség szerint hazaküldeni.)

Na most a legrendesebb programozókkal is előfordul, hogy munkaidőn túl dolgozni kell. Az IT szakma már csak ilyen. A release-t hétvégén vagy este kell élesbe tolni – aztán ha valami baj van vele, akkor üzemkezdésre meg kell javítani.

Éppen ezért van 24 órás üzemeltetés váltott műszakban, minden időpillanatban akad rendszermérnök, adatbázisgazda és technikus. A váltott műszakkal az a jó, hogy nem túlóra, de mégis elérhető a segítség. Ezt nyilván csak nagyvállalatok engedhetik meg maguknak.

A másik fontos dolog a callout plan. Tehát ha x alkalmazás elszállt, akkor a listán felhívják az első mérnököt, ha ő nem elérhető akkor a másodikat, stb. A lánc végén természetesen a mérnök főnöke áll, az ő főnöke, stb. Ha kritikus üzleti alkalmazásról van szó, akkor a helpdesk-es az IT igazgatót is felhívja (persze ez csak elvi lehetőség, hiszen nagy baj ha senki sem elérhető az egész IT szervezetben).

A külföldiek kevésbé veszik természetesnek, hogy problémákkal felhívják őket, és jó előre tisztázni akarják, mit is jelent a hívás fogadása és hogyan lesz elszámolva. Tiszta lapokkal, világos elszámolással kell ezt játszani. (Nálunk kb úgy nézett ki, hogy ha munkaidőn kívül felhívnak egy mérnököt aki éppen nem dolgozik, akkor azt túlóraként elszámolja, 30 perces egységekben. Ha a hívás 5 percig tartott, akkor is 30 percet számol el)

A callout plan-hez természetesen tartozik egy üzemeltetési dokumentáció: milyen hiba esetén hogyan lehet a működést helyreállítani. Ez a dokumentáció egyre növekszik, hiszen az „informatikai eseményeket” követő éjszakai telefonhívások tapasztalata alapján újabb és újabb adalékot lehet hozzáadni.

De nem csak rendkívüli esemény során kell túlórázni. Mert például közeledik a projekt vége, át kell adni a szoftvert, és az hétvégén történik. Az elrendelt és tervezett túlóra kevésbé érdekes, elszámolása pofonegyszerű, és ugyanúgy történik mindenhol.

Mindez persze csak beosztottakra vonatkozik. Menedzserek esetén azonban szokásos és elvárt, hogy a 8 órán túl is dolgoznak. Ez van.

Ugyanezek az irányelvek vonatkoznak az üzleti utak szükséges velejárójára, a repülésre és a reptéri várakozásra. A menedzserek számára ez szokványos, beosztottak számára viszont túlórának minősül. 1:1-ben. Hiszen a szabadidejéből áldoz a munkára.

Összességébe tehát külföldön tisztább és világosabb a túlóra elszámolása és kompenzálása, kevesebb a szürke zóna, az elvárt túlóra és az elmaszatolt kompenzáció. Világosabb a cél is, hogy miért van szükség a túlórára. És mindenki megtesz mindent, hogy ne kerüljön rá sor.