Dolgoztam olyan cégnél, ahol a számok voltak a fontosak, és olyannál is, ahol az alkalmazottak boldogsága. Melyik jobb és mi a különbség?

Dolgoztam olyan cégnél, ahol a számok voltak a fontosak, és olyannál is, ahol az alkalmazottak boldogsága. Melyik jobb és mi a különbség?

Az előző posztban már elővettem a boldogság témakörét - Daniel Gilbert: Tudomány a mosoly mögött – most viszont továbbviszem a gondolatmenetet. Ugyanis napjaink vállalatai és vállalatvezetői között túl sokan vannak az eredményorientáltak, talán a legjobb szó a pragmatizmus: akik számára csakis a számok, a profit számítanak.

Ahogyan Daniel Gilbert mondta, a boldogság nem a pozitív események minőségén, hanem a mennyiségén múlik. Tehát egy olyan munkahelyen boldogtalanok leszünk, ahol a fizetés kimagasló, de a főnök minden nap belénk törli a cipőjét. A stabil, jól fizető, önéletrajzban jól mutató állásokból is hullámokban távoznak az emberek, ha üvöltözős a főnök. Eleve azért mennek az ilyen állásba az emberek, hogy jól mutasson az önéletrajzban – és ezzel találjanak egy normális állást.

Ugyanez lehet az oka annak, hogy a főnökön múlik, szeretjük-e a munkahelyet vagy utáljuk, és nem a munkahelyen vagy a HR vezetőn. A főnök az, akivel minden nap találkozunk, aki napi szinten döntéseket hoz az életünkről, és akin a feladataink múlnak.

Profitorientált cégnél dolgozni azt jelenti, hogy gyakorlatilag konstans fenyegetésben élünk: a számoknak meg kell lenni, a számokat hozni kell, különben baj lesz (kirúgnak). Ha nem is rúgnak ki, de valamivel fenyegetnek. Ahhoz, hogy ezt valaki hosszú távon elviselje, ahhoz TÉNYLEG jónak kell lenni és képesnek kell lenni mindenféle körülmény között jól teljesíteni. Nem csak akkor, amikor jó a csillagok együttállása, amikor az ügyfél értelmes és megértő, stb.

Másrészt viszont kiegyensúlyozottnak kell lenni a magánéletben, hogy a mindennapos munkahelyi fenyegetettséget ellensúlyozzuk mindennapos pozitív élményekkel. A kiegyensúlyozott munkahelyi teljesítmény alapja a kiegyensúlyozott és boldog magánélet!

A profitorientált cégekben az a jó, hogy tényleg számít a teljesítmény. Például ránk magyarokra nagyon jellemző, hogy ítéletet mondunk valakiről/valamiről a tények ismerete nélkül. A profitorientált cégnél a teljesítményt objektíven mérik, és aki jól teljesít, az biztonságban érezheti magát. A cégnek ugyanis szüksége van jól teljesítő munkatársakra: az aranyat tojó tyúkot nem fogják levágni.

Az is jó a profitorientált cégnél, hogy bármilyen ötlete vagy terve van az embernek, ha az javítja a teljesítményt, akkor támogatni fogják. Senki sem fog csodálkozni, ha jól akarom végezni a munkámat, hanem még támogatják is azt. Senkit sem kell meggyőzni arról, hogy az eredményesebb munka jobb.

Egy igazán velejéig profitorientált cégnél fontos az alkalmazottak boldogsága. Ugyanis a boldog alkalmazott jobban teljesít – ez bizonyított tény. Az igazán jó profit termelő munkatársak azok, akik már régóta ott dolgoznak, és nagyon profik. Na pont ez nem lesz, ha a középvezetők idegbetegek. Ezért fontos, hogy mindenki boldog, mosolygós és kiegyensúlyozott legyen. Ezzel lehet a profikat a céghez csábítani és a cégnél tartani hosszú távon. A magas fizetés mit sem ér.

Példa: biztosan mindenki látott már olyan IT céget, ahol a vezetőség nem kezeli túl kedvesen az embereket. IT munkából elég sok van, az emberek egy idő után továbblépnek (minél tehetségesebb, annál hamarabb). Az IT pont egy tudásintenzív iparág, a megmaradó emberek a kevésbé tudásintenzívek lesznek. A vezetőség a rendelkezésre álló emberanyaggal csak balhés ügyfeleket és balhés projekteket tud megszerezni.

Na jó, most nézzünk meg olyan cégeket, ahol nem a profit számít, hanem a boldogság! Bizony ilyen cégek is léteznek, még a multik között is! És volt szerencsém ilyen helyeken dolgozni.

Komolyan mondom, annak ellenére, hogy a „legfőbb értékünk az ember” értéktelen szlogent néhol teljesen komolyan veszik.

Őszintén megmondom, hogy ilyen helyeken dolgozni – legalábbis az elején – nagyon kellemes. Inspiráló, kreatív, sokat lehet tanulni és az önfejlesztést támogatja. Különösen fiatalként, kezdőként jó ilyen munkahelyen dolgozni. Van egy profi gárda akiktől lehet kérdezni és tanulni, ráadásul bíztatást is kapok.

Ugyanakkor az ilyen helyek hátránya az, hogy nem profitorientáltak. Mivel nem a profit a fokmérője a sikernek, ezért a siker definíciója szubjektív lesz és személyes benyomásoktól függ (az a jó amit a főnököm annak tart). Bármilyen előremutatni kezdeményezés elhal ott, hogy meg kellene változni az eddigi gyakorlatot.

És a leggyakoribb jelenség egy cégnél az, hogy egyszer csak elfogy a pénz és csődbe megy az egész – hiszen a profitszerzést csak másodlagos célnak tekintették.

Egy boldogság-alapú vállalat hosszú távú túlélésénél kulcs az, hogy az ott dolgozók felismerjék: a sok boldogság mellett pénzre is szükség van. A fenntartható boldogsághoz véren, verejtéken és könnyeken át vezet az út. Tehát bizonyos keretek között be kell vezetni a gyűlölt kalmárszellemet a túlélés érdekében. Nem is kicsit.

Az igazán jó cégek azok, ahol mindez egyszerre találkozik: mindenkit a teljesítménye után mérnek, profitot termel a cég, ugyanakkor viszont a munkavállalók elégedettsége magas, napi szinten sok „öröm” akad a cégben, és jó bemenni dolgozni.

Az arany középút az, amit keresni kell: profi munkahelyen profik profitot termelnek.