A téma az utcán hever, és már sokat írtak róla: a magyar fiatal nagy része kivándorlásban, külföldi munkavállalásban gondolkodik.

A téma az utcán hever, és már sokat írtak róla: a magyar fiatal nagy része kivándorlásban, külföldi munkavállalásban gondolkodik.

A minap egy ismerősömmel beszélgettem, aki külföldön él. Arról beszélgettünk, miért jobb kint, haza lehet-e illetve haza kell-e jönni.

A legfontosabb különbség amit kiemelt: kint vannak vezetői pozíciók.

Nem azt mondta, hogy van munka, nem azt hogy mosogatásból is meg lehet élni, és azt sem, hogy magasak a fizetések. Nem került elő a szociális és jogbiztonság, sem a kiszámíthatóság.

Mit is jelent, hogy vannak vezetői pozíciók? Azt jelenti, hogy van lehetőség előrelépni. Van karrier lehetőség. Van értelme annak, hogy az ember évekig teljesít a munkahelyén. Még ha nem is engem léptetnek elő, de legalább a tudat ott van, hogy ha jól dolgozok azt elismerik és vihetem valamire. Aki sokat dolgozik és sokat tanul, az lehet vezető. És ehhez nem lesz szükség ismerősre, párt tagságra vagy lottó ötösre.

Ha vannak vezetői pozíciók, akkor az azt jelenti, hogy a jól teljesítő idősebb kollégák előre lépnek, a helyükre viszont kellenek a fiatal tehetségek – vagyis a fiatal pályakezdőket valódi munkahelyek, értelmes munkavégzés várja. Mindenki előre lép, minden szinten lesz üresedés,  ezért mindenki látni fogja maga előtt a perspektívát.

A másik gondolat a vezetői pozíció mögött, hogy külföldön van értelmes munka. Magyarország mint outsourcing célpont nem rossz gondolat, de sajnos azt is jelenti, hogy elsősorban a low-end munkák jönnek ide. Call center, shared service center, gyártósor. A kutatás-fejlesztés, a design, a marketing és a menedzsment marad az anyaországban. Mint ahogy a profit is.

Ennek megfelelően óriási az igény olcsó és fiatal munkások tömegeire, de sokkal kisebb igény van az idősebb és tapasztaltabb munkásokra. Akinek van esze és megfelelő kihívásra vágyik, az kénytelen külföldre menni – vagy magától, vagy mert az itteni leányvállalatnál kimeríti a lehetőségeket.

(Kihívás alatt nem azt értem, hogy fele annyi emberrel kétszer annyi munkát kell elvégezni)

A harmadik gondolat a vezetői pozíciókkal kapcsolatban, hogy összefüggésben áll a társadalmi fejlettség szintjével. Az emberek nem tépik ki a frissen ültetett fákat, a gyalogos rendőrök nem hordanak fegyvert nehogy megijesszék a járókelőket, nem kötelező magad igazolni a helyszínen mert ugye úgyis igazat mondasz + benne vagy rendszerben. Munkavállalói igazolás nélkül is dolgozhatsz, ha tudod igazolni hogy elkezdted intézni. Normál ügymenet az internetes vagy telefonos szerződéskötés (nem igényel aláírást). Diákkedvezmény igénybevételekor nem azt kérdezik, hogy tudja-e igazolni hogy diák, hanem azt hogy diák-e?

Negyedik dolog a Ghoshal nemzetközi stratégia elmélete. Attól függően hogy milyen nemzetközi stratégiát választ a cég, a leányvállalatok lehet hogy csak robotként lesznek használva. Ez pedig előrevetíti, hogy nagy valószínűséggel nem jó Magyarországon egy leányvállalatnál dolgozni.

Megannyi dolog, amit ha összeraksz, együtt látható különbséget mutat országok között.

Miért nem került elő a fizetés és a pénz? A fizetések nem annyira ok hogy külföldre menjen az ember. Fizetések magasabbak, de költségek is. Relatíve jobb, de nem sokkal jobb. Ez persze attól függ hogy mihez hasonlítasz, mert pl UK-n belül is van 2x-es különbség egy kisváros és London között.

Más téma, de ehhez kapcsolódik.

A minap láttam egy DVD-t, amit ausztrálok csinált azzal a céllal, hogy az országba csábítson bevándorlókat, képet adjon nekik arról, mire számíthatnak, és hogy segítse a bevándorlás folyamatát. Itt van például egy web site: http://www.livingdownunder.net/ (ami magán cég, és abból él, hogy Ausztráliát promótálja)

Az Ausztráliába vándorlást az angol televízióban is reklámozzák. Ha jól emlékszek volt egy sorozat, ahol Ausztráliába vándorló angolokat mutattak be.

Ami érdekes volt számomra az, hogy mivel reklámozzák Ausztráliát. Reflexszerűen arra számítottam, hogy majd valamilyen romantikus gulash-Balaton-Hortobáhy-Pickszalámi-túrórudi egyveleget kapok a helyi felhozatalnak megfelelően, azaz mondjuk vidáman ugráló kenguruk haladnak a naplemente felé, Krokodil Dundee kezet fog a megérkező telepesekkel, és a rugby csapat magasra emeli a VB kupát.

Ehelyett kövér emberek békésen pancsolnak a tengerparton. Gyerek játszik a játszótéren. Valaki főz egy konyhában. Házak sorakoznak egy utcában. A játszótér, a ház és az autók olyanok, hogy itt Budapesten sokkal jobbat tudnék találni ha akarnék.

Nincs semmilyen villogás, nem szédítenek magas fizetésekkel, nem mondják azt hogy a gazdaság egy tündérmese. Normális embereket és normális hétköznapokat mutatnak. Azt emelik ki, hogy könnyen lehet barátokat találni és hogy lesz munkám ha odamegyek.

A hangsúly a normálison van. Ha normálisan akarsz élni, menj Ausztráliába. Hétköznapi dolgok hétköznapi embereknek. És ez itt a lényeg! A reklám olyanoknak szól, akiket szeretnének Ausztráliába csábítani. A többiek nem értik.

A külföldön élő ismerős se magas fizetésre és luxus lakásra vágyik, hanem csak egy normális életre. A magas adók és a sok munka nem riasztaná el egy hazaköltözéstől, de az már igen, hogy nem látja tisztán, milyen jövője lenne a gyerekének. Akkor már inkább legyen egy távoli ország kövér és mosolygós emberekkel, ahol ugyan az egy főre eső Nobel díjasok száma alacsony és Aranycsapatuk se volt soha, de lehet egyszerűen és tisztességesen élni.