Újra fiktív mese, ezúttal egy fejlesztőről, aki nagyon tehetséges, de…

Újra fiktív mese, ezúttal egy fejlesztőről, aki nagyon tehetséges, de…

Csörög a telefon.

-       Halló, itt Fejlesztő László.

-       Üdvözlöm László, HR Rita vagyok, a múlt héten járt nálunk állásinterjún. Azért hívom, mert nagyon jó benyomást tett ránk és szeretnénk ha csatlakozna a cégünkhöz mint vezető JAVA fejlesztő. Az ajánlatot természetesen írásban is elküldöm. Hétfőn tudna kezdeni?

-       Ó, ez nagyszerű. Igen, természetesen tudok kezdeni hétfőn.

Hétfő reggel, bent az irodában.

-       Szia Laci. Már találkoztunk az interjún, Főnök Jenő vagyok. Együtt fogunk dolgozni, én vezetem ezt a csapatot. Ő pedig Király Kálmán, az osztályvezető.

-       Szia Laci. Örülök hogy elfogadtad az ajánlatunkat és üdvözöllek a csapatban.

-       Sziasztok.

-       Itt lesz az asztalod és a számítógéped. Már megvannak az időpontok a tanfolyamokra. Legyen az a cél erre a hétre, hogy túlesel az oktatáson és elolvasod a dokumentumokat. Aztán találunk majd valami alkalmas feladatot.

-       Nagyszerű!

-       És most gyere bemutatlak a többieknek is.

Hétfő este, otthon Lacinál

-       Na mesélj Drágám, milyen volt az első nap?

-       Szuper! Megismerkedtem mindenkivel, megkaptam a számítógépem. Minden jól halad. A héten lesznek a tanfolyamok. Sokkal profibbnak tűnik, mint az előző hely.

-       Örülök, mert nagyon lelkesnek tűnsz.

Egy héttel később, bent az irodában:

-       Laci, hogy állsz a tanfolyamokkal?

-       Hú, hát ha jól számolom, akkor mindegyik megvolt. A dokumentumokat is elolvastam ahogy kérted. A fejlesztő környezet is fel lett telepítve. Tulajdonképpen készen állok, hogy programozzak.

-       Ez nagyon jó hír! Volna itt egy hiba amit meg kellene nézni. Egyenlőre még nem nagy. Tessék itt a hiba száma. Olvasd el a leírását, aztán beszéljünk arról hogyan kell megcsinálni. És szólj ha valami nem világos vagy ha elakadsz.

-       Rendben.

Aznap este, otthon Laciéknál:

-       Milyen volt a napod Drágám?

-       Megcsináltam az első feladatot.

-       És?

-       Nem volt valami nagy dolog. Már nagyon várom, amikor komoly feladatot kapok.

Két héttel később, Kálmán irodájában:

-       Jenő, hogy halad az új fejlesztő?

-       Egész jól. Kapott néhány apróbb feladatot, azokat megcsinálta. De elég bizonytalannak tűnik, még egyenlőre nem bízok rá komolyabb fejlesztést.

Aznap eset, otthon Laciéknál:

-       Milyen volt a napod Drágám?

-       Még mindig csak apró feladatot kaptam. Gyorsan megcsináltam, aztán unatkoztam. Remélem holnap lesz valami izgalmasabb. A többiek jó fejek, sokat dumáltunk az ebédnél.

1 hónappal később, Kálmán irodájában:

-       Figyelj Kálmán, itt a listája azoknak a hibáknak amiket ki tudunk javítani határidőre. És itt vannak azok, amiket nem.

-       Aha, nézem… ez a filteres hiba pedig nagyon zavarta őket. Nem lehetne valahogy megcsinálni?

-       Nincs elég ember, már így is túl van terhelve a csapat.

-       És mi a helyzet Lacival, ő nem tudja megcsinálni? Elvégre vezető fejlesztőnek vettük fel.

-       Nem hiszem, neki ez még túl bonyolult lenne. Annak nincs értelme, hogy utána újra kelljen írni a kódját. Inkább valami egyszerűbbet adnék neki.

-       Rendben.

2 héttel később, otthon Lacinál.

-       Na és mond Drágám, mi volt ma a munkahelyeden?

-       Semmi különös. Befejeztem azt a munkát, de megint valami nagyon egyszerűt kaptam. Kezd unalmassá válni. Amikor beszélgettünk az interjún, akkor azt hittem, hogy érdekes fejlesztések vannak, és hogy majd komoly munkát bíznak rám. Azt is megkérdezték, hogy tudok-e embereket vezetni. Aztán most ilyen apró UI-s hibákon dolgozok, hogy milyen színű legyen a gomb, meg hogy valaki valahol valamit. Nagyon remélem, hogy ez megváltozik.

-       Ne aggódj Laci, még nem régóta dolgozol ott. Új ember vagy, előbb bizonyítani kell.

-       Jó, de az előző helyen is csináltuk azt a web oldalt. Meg előtte a SAP integrációt. Az izgalmas volt, szakmailag is. Itt pedig tologatni kell ezeket a hibákat. Bárki meg tudná csinálni. Ott van az Olivér, gyakornok, még iskolába jár, de már önállóan dolgozik és sokkal jobb feladatokat kap, mint én. Miért nem adnak valami olyat, ahol megmutathatom a tudásomat?

1 hónappal később, Kálmán irodájában.

-       Jenő, köszönöm hogy beugrottál. Laciról kellene beszélünk. Lassan lejár a próbaidő, és el kellene dönteni, hogy megtartjuk-e.

-       Értem. Hát… nem egyszerű kérdés.

-       Valami gond van vele?

-       Nincs semmi gond, mindent megcsinált amit kapott, sőt nem is rosszul. De nem volt semmi különleges vagy egetrengető. Még mindig olyan bizonytalannak tűnik. Nem merek rábízni komolyabb fejlesztést.

-       Akkor mi legyen?

-       Azt mondom tartsuk meg, mert jó fejlesztőnek tűnik. Nagyon kell az ember, itt a határidő, szükség lesz a munkájára.

-       Rendben. De tudod hogy vezető fejlesztőnek vettük fel. Megüti-e a szintet?

-       A tudása az mintha meglenne hozzá. Ezt most nem tudom eldönteni. Legyünk túl a határidőn, aztán majd jobban odafigyelek rá.

-       Akkor ezt megbeszéltük.

Aznap este, Laciéknál:

-       Hogy ment? Véglegesítettek?

-       Igen. Azt mondták, hogy elégedettek.

-       És Te elégedett vagy-e?

-       Hát, nem is tudom. Jó lenne már valami komoly fejlesztést csinálni. Remélem ez után a beszélgetés után majd ez következik.

1 hónappal később, az irodában.

-       Bocs Jenő, csak szólni akarok hogy kész a feladat amit adtál.

-       Nagy vagy Laci, ez gyors volt!

-       Van-e még valami, aminek esetleg neki tudnék kezdeni?

-       Nincs…

-       Bocs fiúk a zavarásért. Jenő, most telefonált az ügyfél, hogy az a fejlesztés a summary report-on mindenképpen kell neki. Holnapra. Valakit gyorsan rá kéne állítani. A vezetőségnek már múltkor is szemet szúrt, hogy nincs kész… ha megint ezt látják akkor bajban leszünk.

-       Jó, csak most hirtelen nem is tudom, hogy kit lehetne…

-       Elnézést, de épp most fejeztem be a feladatom, és ha tudok akkor szívesen segítek…

-       Laci, köszönöm hogy segíteni próbálsz. De ez a report modul nagyon összetett, és még nem dolgoztál vele. Esetleg azt megpróbálhatjuk, hogy átnézem a kódot, és lesz egy-két függvény amit megírhatnál. Én pedig összeraknám az egészet. És akkor holnapra kész tudunk lenni.

-       Szuper fiúk, nagyok vagytok!

Aznap este, otthon Laciéknál:

-       Olyan levertnek tűnsz Drágám!

-       Igen. Ott volt egy komoly feladat amit meg tudtam volna csinálni, és izgalmas is lett volna, de Jenő szerint nem tudom megcsinálni… Pedig már bizonyítottam neki, mindent megcsináltam amit kért. Nem látom, hogy hogyan változna meg a helyzet.

1 hónappal később, Kálmán irodájában:

-       … és itt van a jogosultsági modul, amit teljesen újra kellene írni. Kire tudnánk bízni ezt a fejlesztést?

-       Ez legalább 2 hónap munka. Gyulának adnám, de ő most éppen mást csinál.

-       Értem. És mi van Lacival? Őt már ideje lenne a mély vízbe dobni.

-       Nem, még nem bíznék rá ilyen feladatot. Inkább megcsináljuk Olivérrel felesben.

Másnap, bent a munkahelyen:

-       Halló, HR Róbert vagyok és Fejlesztő Lászlót keresem egy álláslehetőséggel kapcsolatban. Alkalmas az időpont, tudunk beszélni?

-       Hmmm, hát igen.

-       Az önéletrajzát az adatbázisban találtam meg. Vezető JAVA fejlesztőt keresünk egy multinacionális céghez. Érdekli az állás? Mikor tudna munkába állni?

-       Igen érdekel az állás. Jelenleg dolgozok valahol, úgyhogy a felmondási idő után tudok kezdeni.

2 héttel később, Kálmán irodájában:

-       Kálmán, beszélnünk kell! Laci felmondott!

-       Felmondott? Elmondta hogy miért?

-       Megkeresték egy jobb ajánlattal.

-       Lehet tudni, hogy mennyivel jobbal? Esetleg ajánlhatnánk neki egy kis fizetés emelést. Ne hagyjunk csak úgy elsétálni egy vezető fejlesztőt.

-       Ajánlhatunk, de már mióta itt van, és még mindig nem bizonyított. Olivér is komolyabb hibákat javít meg, mint ő.

-       Azt mondod, hagyjuk elmenni?

-       Igen.

-       Na de akkor honnan szerzünk embert? Tudod milyen sokáig tartott őt megtalálni?

-       Majd csak találunk valakit.