Egyszerűnek tűnik, pedig nagyon nem az.
Egyszerűnek tűnik, pedig nagyon nem az.
A félig-meddig vicces sztori szerint úgy kell főnöknek lenni, hogy az ember bemegy reggel a munkahelyre, szétdobja a feladatokat, aztán hátradől és várja az eredményeket.
Igen, ez is egy módszer. Adódik a kérdés: hogyan lehet jól csinálni?
Főnöknek, vezetőnek lenni munka, ez tény. De a vezető dolga nem az, hogy ő maga szállítsa az eredményeket, hanem a csapata. Az egyszerű beosztott, a melós az, aki a munkát fizikailag elvégzi, ezt sosem szabad elfelejteni. Rajta múlik, hogy jó vagy rossz minőségű lesz-e a végeredmény, és ő az, akinek a legnagyobb kihatása van az ügyfél elégedettségére.
Ilyen értelemben véve tehát a főnök szerepe támogató – támogatja a beosztottait, hogy termelhessék az értéket. Támogatás az, hogy megszervezi számukra a munkát, biztosítja az alapanyagokat és az eszközöket, segíti az információáramlást, tervet készít, kiosztja a feladatokat és ellenőrzi azok végrehajtását.
A valóságban persze nem ilyen egyszerű eldönteni, ki mit csinál és ki miért felelős.
Mivel a vezető felelős a csapatért, ezért összemosódik a beosztott felelőssége és a főnök felelőssége. Az egyik irányba azért, mert ha valamit a beosztott rosszul csinál, akkor a főnökének azt felügyelnie kell és korrigálni. Másrészt pedig elmosódik a határ a főnök feladatai és a csapat feladatai között, ezért fennáll a veszély, hogy a vezető a sok feladat mellett a sajátját is ledelegálja.
Klasszikus hiba: a főnök megkapja a feladatait/célkitűzéseit felülről, azokat egy az egyben továbbgörgeti lefelé.
Klasszikus hiba2: a főnök a megkapott feladatok közül azzal foglalkozik, amit tud/szeret csinálni, amivel nem tud azt ledelegálja.
Hogyan kell ezt jól csinálni?
A vezetőnek legyen egy elképzelése – nevezzük mondjuk stratégiának – arról, hogyan fogja a csapat a célokat elérni. Ebből adódik, hogy kinek mi a feladata és a felelőssége.
Ebben a keretben a főnök dolga az, hogy ez a stratégia végrehajtásra kerüljön. Ha valaki nem képes a feladatával megbirkózni, akkor azt megoldja vagy kiveszi a kezéből – azaz a főnök az eszkalációs pont, akihez mindig lehet fordulni.
Utolsó kommentek