ITÉlet

„Gartner predicts that within five years, by 2017, CMOs will be spending more on IT than CIOs” – forrás CIO magazin.

„Gartner predicts that within five years, by 2017, CMOs will be spending more on IT than CIOs” – forrás CIO magazin.

Úgy tűnhet, mintha a marketing okozná az IT vesztét. Az igaz, hogy a marketing az IT ellensége, de a CIO bukását nem a CMO okozza. Ez egy olyan folyamat, ami régen kezdődött, és a marketingesektől függetlenül zajlik.

Ahhoz, hogy jobban megértsük, vissza kell mennünk időben – egészen a 80-as évekig.

A számítógépek és a szoftverek nem csak megjelentek az üzleti életben, de egyre szélesebb körben kezdték őket használni. Ezt a folyamatot kezdetben a költségcsökkentés vezérelte – manuális folyamatok „számítógépre ültetésével” ki lehetett szűrni az emberi hibákat, illetve sokkal gyorsabban és kevesebb munkával meg lehetett csinálni ugyanazt. Senkinek sem kellett elmagyarázni, hogy az adatbázis mennyivel jobb a kockás füzetnél.

A költségcsökkentés mellett az is kiderült, hogy a számítógép ennél sokkal többre is használható. A folyamatok nem csak gyorsabbak és olcsóbbak lesznek, hanem olyan új lehetőségek nyílnak meg, amelyek eddig nem is léteztek. Például adatbázis építés, adatbányászat, ERP rendszerek.

A kérdés nem az volt, hogy ki kapjon számítógépet és kinek fejlesszünk szoftvert, hanem az, hogy ki legyen az első. Mert nagyon úgy tűnt, számítógép mindenkinek kelleni fog, a szoftverek mindent meg tudnak csinálni.

Ráadásul teljesen új, eddig nem létező üzleti lehetőségek jelentkeztek. Előfordulhatott, hogy egy cég az új informatikai rendszerének köszönhetően ért el kimagasló eredményeket.

Úgy tűnt, hogy az informatikai befektetés, informatikai projektek indítása megkerülhetetlen dolog, ami óriási üzleti előnnyel kecsegtet.

A baj csak az volt, hogy ezek az informatikai befektetések nem pont úgy alakultak a valós életben, mint ahogyan előzetesen papíron tűnt. Egy-egy apró szoftverhibán múlhatott a siker vagy a bukás. Kiderült, hogy a szoftverek igenis hibásak, és a hibák következményei akármilyen súlyosak is lehetnek – emberéletek múlhatnak rajta, vagy az is lehet, hogy az egyébként jól működő cég csődbe megy.

Így adódott, hogy az informatikai rendszerekért felelős menedzser (IS Manager) egyre fontosabb szerepet töltött be a vállalat életében.

Ahogyan az informatikai projektek volumene nőtt, az IS Manager szerepe is egyre fontosabb lett. Nagy pénzekről döntött, sok ember tartozott alá, előbb-utóbb bekerült az igazgatótanácsba. Az IT olyan fontos lett, hogy CIO már közvetlenül a CEO-val állt kapcsolatban.

A CIO felemelkedését még két további folyamat erősítette:

Az egyik az, hogy a komputerizálás miatt a CIO érdekérvényesítő képessége csak nőtt és nőtt. Először ott dönt, hogy melyik területtel foglalkozik az IT, milyen mértékben. Majd ha az adott üzleti terület megkapta a maga szoftvereit és IT infrastruktúráját, akkor jött csak az igaz függés: az üzemeltetés még a fejlesztésnél is több embert és pénzt igényelt.

A farmeres IS Managerből a cég legerősebb embere lett, akitől mindenki függött és akinél mindenki sorba állt segítségért.

A másik dolog, hogy a fenti folyamat – IT beruházások indítása, IT költés növekedése, IT osztály erősödése – nagyjából hasonlóan, minden vállalatnál bekövetkezett. Vagyis a piaci kereslet informatikusok (és CIO-k) iránt nőtt és nőtt. Hiány alakult ki szakemberekből. Az informatikai projektek egyik gátja az volt, hogy akad-e elég szakember. Informatikusnak lenni kiváltság volt, az IT-sok mindent megtehettek. A cégek egymást licitálták túl kompenzációs csomaggal és juttatásokkal (például ingyen pizza minden nap, céges masszázs, kötetlen munkaidő). Egy zsíros programozói álláshoz elég volt pusztán annyi, hogy a jelöltet ÉRDEKELTE a munka. És ha 1 évnél tovább maradt ugyanazon a helyen, akkor az ROSSZUL mutatott az önéletrajzban. (Bár ezek az extrém esetek jobbára a 90-es évek végére jellemzőek)

A szakember hiány azt jelentette, hogy a CIO felelőssége tovább nőtt. Ő döntötte el, ki mivel dolgozik. És hát lecserélni sem volt egyszerű. Ha egy rossz szót szóltak rá, másnap már volt új állása egy másik cégnél.

Itt egy ábra az informatikus kezdő fizetésekről az USA-ban, 2006-os USA dollárban.

Két dologra hívnám fel a figyelmet:

1) CS diplomával már kezdő mérnökként is igen sok pénzt lehetett keresni. Viszonyításképpen: ez annyi pénz, ami körülbelül fedezi egy 2 gyerekes család összes kiadását. Kezdőként, 1 főre.

2) 1993-tól 2001-ig a fizetés erőteljesen növekszik, a végén már évről évre 10%-ot. El lehet képzelni, hogy ha a kezdő fizetés ennyivel növekszik, akkor az mit jelent az iparág számára (krónikus szakember hiány, teljes függőség az IT projektektől). És el lehet képzelni, hogy egy CIO fizetése hogyan alakult azokban az időkben...

Az őrületre rátett egy lapáttal az internet elterjedése, ami további dimenziókat és további üzleti lehetőségeket nyitott meg. Az a cég lehúzhatta a rolót, amelyiknek nem volt saját web site-ja. Új üzleti technikák, üzleti modellek jelentek meg, amelyek teljes egészében az interneten alapultak, és jó odavágtak a „hagyományos” vállalatoknak.

Egy új éra kezdődött az „Új Gazdaság”, ahol az internetnek köszönhető ingyenes és szabad információ áramlás tökéletessé tette a piacot, és megszüntette a gazdasági válságokat.

A 90-es évek végét pedig már mindenki jól ismeri: a Y2K miatt az informatikai költéseket a korábbiaknál is durvábban növelték. Hiszen a Y2K nem egyszerűen informatikai probléma volt, hanem azzal fenyegetett, hogy az egész vállalat működése leáll. A szakemberek és az akkori filmek azt sugallták, hogy lezuhannak a repülők, megbénulnak az ATM-ek, a pénztárgépeken nem lehet fizetni, leállnak a liftek – ha a civilizáció nem is omlik össze, de a cég igen.

Ezért a korábbinál is fontosabb lett a CIO szerepe, hiszen a vállalat túlélése volt a kezében.

Aztán jött a szilveszter, pezsgőbontás, és másnap minden ment tovább, mint eddig.

Azaz hogy… nem minden. Miután mindenki fellélegzett és elmúlt a félelem, az IT – és a CIO – már nem volt annyira fontos. Az IT büdzséket elkezdték csökkenteni – hiszen az abnormálisan magas IT költés csak a 2000-es év miatt volt.

Az informatikai szakemberek trendet láttak a büdzséjük növekedésében, az üzleti döntéshozók pedig alkalmat, hogy visszafogják a túlburjánzott IT-t. Így hát mindenki nagy „meglepetésére” a büdzsék csökkenni kezdtek.

De a 2000-es év nem csak ezért volt trendforduló a CIO-k életében.

Ez volt az az időszak, amikor gazdasági válság söpört végig a világon. Az informatikai szektorban fújt lufi kipukkadt. Kiderült, hogy nem minden IT beruházás nyereséges, és nem minden IT vállalkozóból lesz milliomos. Kiderült, hogy nem elég az IT-soknak odaadni a pénzt, hanem azt is meg kell nézni, hogy mire költik.

Kiderült az is, hogy ez az „Új Gazdaság” csak illúzió volt. Az informatikai és az internet nem csodaszer.

A csalódás és a válság hatására rengeteg informatikus került utcára. Az eddigi hiányból hirtelen többlet lett. Az IT-s fizetések csökkenni kezdtek. Ahogyan a CIO érdekérvényesítő képessége is.

Ahogyan a főinformatikus ereje csökkent, úgy lett erőteljesebb az igény, hogy illeszkedjen be a „hagyományos” vállalati struktúrába, és hagyjon fel azokkal a korábbi „különcségekkel”, amiket eddig elnéztek neki:

1) A „zsoldos-szemlélet”, azaz most itt fizetnek, de ha nem tetszik akkor holnap átigazolok máshová. Míg a CIO-k rövid életűek, addig a többi vezető hosszú távra elkötelezett a cég iránt.

2) A CIO eddig nem próbált meg szót érteni a többi igazgatóval, kizárólag a technológiára és az informatikusokra koncentrált

3) És ami még rosszabb, a CIO nem értett szót a CEO-val, üzleti célok helyett IT célokon dolgozott.

Mi lenne a szerepe egy „hagyományos” CIO-nak egy hagyományos vállalatnál?

Vissza az eredeti szerepkörhöz: a CIO valójában olyan vezető, aki szolgáltatást nyújt, aki kezeskedik a kritikus projektek sikeres végrehajtásáért.

Mi tesz egy igazgatót igazgatóvá vállalatnál? Tipikusan az, hogy hatalmuk, kötelességük és felelősségük van a vállalat eredményeiért. A tulajdonosok, illetve a részvényesek tőlük várják azt, hogy a vállalat profitot termeljen. A pénzügyi vezető például felelős a vállalat működésének finanszírozásáért. A HR vezető a bér jellegű költségekért. Az értékesítési vezető az eladásokért. A marketing vezető az arculatért.

Mindez kiolvasható a tőzsdei jelentésekből.

Bármennyire is tudjuk, hogy az IT kulcsfontosságú a vállalat működéséhez, de ez a tulajdonosok számára nem feltétlenül látható. A tőzsdei jelentésekben nincs olyan, hogy informatikai rendszerek hatékonysága. A CIO nem hoz bevételt. Ilyen értelemben véve a tulajdonosok számára egy „láthatatlan ember”, akinek közvetlenül nincs kihatása a cég eredményességére. (Az más kérdés, hogy mi informatikusok mit gondolunk)

Összességében véve szerintem az látszik, hogy a CIO-t nem a CMO fogja „legyőzni”, hanem az a tény, hogy a kivételezett szerepe csak átmeneti volt. Ez az átmeneti időszak véget ért, és a vállalatok keresik az IT új szerepet – azaz megpróbálják visszakényszeríteni az eredeti helyére, a többi funkció közé. A nagy fizetéseknek vége, a nagy IT költéseknek vége, az Új Gazdaságnak vége.

Forrás:

Jeanne W.  Ross és David F.  Feeny: The Evolving  Role  of the  CIO

Wikipedia: History of software engineering

Joshua Wright: THE HARDEST JOB TO FILL IN 2012? A LOOK AT THE SUPPLY OF WEB DEVELOPERS