Avagy miért ragaszkodnak az emberek a rossz munkahelyekhez?

Avagy miért ragaszkodnak az emberek a rossz munkahelyekhez?

Nem állt szándékomban felmérést végezni, de valahogy ez sikerült. Adott egy csapat, akik két nagy projektet végigcsináltak, tehát ugyanazok az emberek két különböző munkát csináltak végig egymás után:

Az 1-es projekt: Bolond, üvöltöző és fenyegetőző ügyfél. Terv az nincs. Teljes káosz. Kiabálás, stressz, túlóra. Minden héten összedől a világ. Túlórázás. Átdolgozott hétvégék. Aztán a végén csak összejön az utolsó pillanatban.

A 2-es projekt: Barátságos, együttműködő ügyfél. Minden tiszta és világos. Van terv, és minden terv szerint halad. Egy-két kivételtől eltekintve nincs túlóra. Mindenki elégedett. Hétvégén senki sem dolgozik. Unalmas siker.

Szóval ugyanazok az emberek végigcsinálták egymás után a két projektet, és a végén a 2-es projekt záró beszélgetésen szóba került, hogy melyik volt jobb.

Itt ért a meglepetés.

A vezetők, menedzserek szerint a 2-es sokkal jobb volt, mint az 1-es.

A mérnökök viszont azt mondták, hogy a 2-es jó volt, de az 1-es még jobb.

Szemmel láthatóan nem vicceltek.

Ezen elgondolkodtam.

Azt hittem, hogy majd mindenki egyöntetűen a 2-esre szavaz – különösen a mérnökök, akik vért és verejtéket izzadva rakták össze az 1-est. Elvégre ki akarna olyan munkát végezni, ahol nem ritka a hétvégézés, vagy az „éjfélkor megyek haza taxival”.

De ezek szerint tévedtem.

Mi állhat a jelenség mögött?

A mérnököket, informatikusokat a kihívások motiválják. A projektet nem a sikerben mérik (ügyfél elégedett, sok pénzt fizet) hanem szakmai szemmel nézik. Milyen műszaki problémákat sikerült megoldani, mit tettek le az asztalra.

Ugye ne felejtsük el, hogy a munka nem csak a fizetésről szól, hanem – többek között – az önmegvalósításról. Egy pörgős, kihívásokkal teli projektben rengeteg lehetőség van az önmegvalósításra.

Egy keményen átdolgozott hétvége után elmondhatják, hogy igen, ezt megcsináltam.

Ezzel szemben egy jól működő, terv szerint haladó projektben kevés az ilyen lehetőség. A műszaki kockázatokat előre feltérképezték és megoldották. Nem kell megmenteni a világot. Nincs szükség arra, hogy gyorsan kitaláljunk valamit.

Ez valahol ugyanaz, mint amikor a szuperhős védi a várost. Akkor van igazán elemében, akkor kerül reflektorfénybe, amikor felbukkan egy főgonosz. Főgonosz nélkül a szuperhős unatkozik, izmai berozsdásodnak, és komoly lelkiismereti válságba kerül, hogy szükség van-e rá.

Tehát a szuperhősnek úgy kell a főgonosz, mint a falat kenyér.

Ugyanígy, az informatikusnak úgy kell a szakmai kihívás, mint a falat kenyér.

Van egy másik oka is, hogy az 1-es projektet jobban szerették a mérnökkök. Az 1-es projekten gyenge volt a vezetés, ezért minden felelősség a mérnökök nyakába hullott. Mindenre rálátásuk volt, mindenről tudtak – és mindent ők csináltak.

A 2-es projekten erős vezetés volt, ezért ott a mérnökök csak végrehajtók voltak. Amolyan fogaskerék a gépezetben. A problémákat nem a mérnökök, hanem a vezetők oldották meg, és a felelősség is ott volt. A mérnökök jelentősége sokkal kisebb volt.

Összességében az látható, hogy a mérnökök sokkal jobban érezték magukat egy olyan közegben, ahol övék a felelősség és ahol mindenre rálátnak – még azon az áron is, hogy teljes a káosz, és ezért sok pluszmunka van.

Jobban végiggondolva, ez összecseng korábbi tapasztalataimmal. Hogy kiváló informatikusok képesek évekig egy katasztrófálisan rossz cégnél, inkompetens vezetőség alatt dolgozni. Minden nap elmondják, hogy mennyire rossz a cég – de még évekig ott fognak maradni. (Kivéve azt a kevés embert, aki már próbaidő alatt rájön a valóságra és lelép… de ők a kisebbség.)

Ezzel szemben ha találkoznak egy jól szervezett céggel és jó vezetéssel, ahol minden óramű pontossággal halad – á az unalmas, oda nem mennek. Vagy ha oda is mennek, akkor hozzászoknak a jóhoz, és továbblépnek új kihívásokat keresve.

Tanulság: az emberek még mindig azt hiszik, hogy a cégek a munkájukat, és nem az idejüket veszik meg.

A mérnökök és az informatikusok pedig még mindig nem tudják értékelni azt, hogy jó munkahelyen dolgoznak.