ITÉlet

Gyakran hallom azt, hogy „más az elmélet és más a gyakorlat”, és hogy „lehet hogy Amerikában működik, de itt biztos nem fog”. Miért nincs igazuk?

Gyakran hallom azt, hogy „más az elmélet és más a gyakorlat”, és hogy „lehet hogy Amerikában működik, de itt biztos nem fog”. Miért nincs igazuk?

Amikor menedzsment tréninget tartok (vagy más vezetőkkel beszélgetek arról, hogyan kellene JÓL csinálni amit csinálunk) akkor gyakran felmerül a téma: jó, jó, tudom mit mond az elmélet, de a gyakorlat egész más. Mire fogok menni az elmélettel, mire tudom használni azt, amit tanultam?

Például valaki már 5 éve vezet csapatot, számos projektet leszállított, aztán elmegy egy tréningre, ahol megtudja, hogy egész másképp kellene dolgoznia.

Ilyenkor felteszi a kérdést: ezután csináljak mindent úgy mint eddig, vagy csináljam úgy, ahogy tanultam a tréningen?

A helyes válasz: ha eddig így csináltad, és jól működik, és pontosan tudod hogyan kell csinálni, akkor csináld úgy, ahogy érzed. Ha valaki mélységében ismeri az adatbázis működését, akkor egy adatbázis migrációs projekt levezetéséhez nem lesz szüksége erős elméleti tudásra – hiszen pontosan tudja, hogy mi mennyi munka és mit hogyan kell csinálni.

Viszont adódhat olyan új szituáció vagy új feladat, amit még nem csináltál, ahol nem tudod, hogyan kell nekikezdeni. Na ilyenkor – és erre - kell az elmélet. Hogy olyan feladatot is meg tudj oldani (le tudj menedzselni), amit egyébként nem ismersz az utolsó szögig.

A másik ok, ami miatt az elméletet ismerni kell, az a hibák korrigálása.

A menedzsment végülis nem más, mit magától értetődő és logikus dolgok összessége (dióhéjban…)

Ha egy teljesen új embert, mindenféle elméleti tudás nélkül odarakunk, hogy menedzseljen le egy feladatot, feltehetőleg egy csomó mindenre magától ráérez, és automatikusan jól csinál. Az elméletet azért kell megtanulnia, hogy azokat a dolgokat, amikre nem érzett rá, azokat korrigálja. Amikre ráérzett, azokra pedig pozitív megerősítést kapjon. Így lesz belőle jó, tapasztalt menedzser.

A baj az, hogy nagyon sok menedzser magától tanult bele a szakmába, „learn on the job”. Vagy más angol kifejezéssel élve: self made manager.

Az ilyen emberek nem az elmélet vagy a legjobb gyakorlatok alapján, hanem „érzésre” vezetnek – azt csinálják amiről úgy gondolják, hogy jó.

Na most a helyzet az, hogy mivel senki sem tökéletes, a „self made manager” is csak bizonyos valószínűséggel (legyen p) fogja eltalálni, hogy adott helyzetben mi a helyes döntés vagy mi a helyes módszer. P biztosan kisebb, mint 1.

Tehát lesznek esetek, amikor rosszul dönt, rosszul végzi a dolgát.

Egy nagy, hosszú vagy komplex projekt esetén annyi döntést kell hozni, annyi mindenre kell odafigyelni, hogy a p valószínűség az biztosan okoz egy csomó katasztrófát – elég sokat ahhoz, hogy a projekt összeomoljon.

Arról nem is beszélve, hogy a hibás döntések tabuvá válnak és berögzülnek mint gyakorlat. A rossz gyakorlatokat aztán élete végéig fogja alkalmazni, és sose lesz belőle jó menedzser.

Na ezért kell az elméleti ismeret, hogy ne csak p valószínűséggel, hanem 100% bizonyossággal jól végezzük a munkánkat. És korrigáljuk a rossz gyakorlatokat jó gyakorlatokra.

Az „intuitív vezetők” egyik legnagyobb hátránya, hogy mivel számukra az elmélet idegen (és azt tudatosan elutasítják), ezért sose fognak erre a fejlődési útra lépni. Egyre csak halmozzák a rossz gyakorlatokat.

A másik probléma az intuitív vezetővel és a „self made manager”-rel, hogy tudattalanul is a régi rossz mintákhoz nyúl. Általában azt gondoljuk, hogy ha egy katasztrofálisan rossz projektet sikerül túlélni, abból megtanuljuk, hogyan NE csináljuk legközelebb, és majd legközelebb jó lesz. Ennek pont az ellenkezője igaz: amikor hirtelen belecsöppenünk a sűrűjébe, akkor ugyanazokat a hibákat fogjuk újra és újra elkövetni. Vagy pedig annyira igyekszünk elkerülni a régi hibát, hogy belefutuk egy újba. Az AntiPattern is egy AntiPattern.

Kicsit világosabban fogalmazva: tegyük fel, hogy egy menedzser 5 éve dolgozik egy garázscégnél, ahol is minden eddigi projektje valahogyan sikerült, de csak hajszál híján. Ki mit tippel, ha a 6. évben egy újabb projektet adunk ennek a menedzsernek, akkor jól fogja csinálni?

A nézőpont („Más az elmélet és más a gyakorlat”) egyébként hibás. Nem ebből a szemszögből kell nézni. Abból a szemszögből kell nézni, hogy ha a napi munka során hirtelen kapsz egy új feladatot vagy szembekerülsz egy új problémával, akkor mit csinálsz vele? Megpróbálod kiokoskodni a megoldást, vagy inkább alkalmazod az elméletet, azaz a legjobb gyakorlatot?

Nyilvánvaló, hogy melyik esetben nagyobb az esélyed a sikerre: ha tisztában vagy az elmélettel és alkalmazod a legjobb gyakorlatot. Mert csak ez számít: meg tudod-e oldani az ügyfeled problémáját, le tudod-e szállítani határidőre.

A „más az elmélet és más a gyakorlat” gondolkodásmód éppen azért káros, mert elvágja az embert attól a lehetőségtől, hogy jól csinálja, hogy fejlődjön és jó vezető legyen. Egyfajta mentális gát, amit saját magunk építettünk fel saját magunk számára.

A fentiekből egy csomó minden következik.

Az egyik az, hogy nem szabad felvenni intuitív vagy „self made” menedzsert. Ha valaki tapasztalt, akkor a gyakorlati tapasztalat mellett legyen ott az elméleti tudás. Álljon rajta azon az úton, hogy a hibáit korrigálja, a jó gyakorlatokat ismeri és alkalmazza, a rosszakat pedig maga mögött hagyja.

A másik következmény az, hogy egy tapasztalatlan menedzserből nagyobb eséllyel lesz jó vezető, mit egy idős de az elméletet nem alkalmazóból. A fiatalnál még ott a lehetőség, hogy nem lesznek rossz gyakorlatai – amik az idősbe már menthetetlenül beleégtek.

A fenitek alapján hogyan lehet jó menedzsert nevelni? Már egyszer leírtam az Elmélet vagy gyakorlat-e a menedzsment című cikkben: kinevezni az ifjú titánt menedzsernek, hagyni fél évig hogy magától rájöjjön dolgokra, utána elküldeni elméleti oktatásra. Az elméleti és a gyakorlati képzés együtt haladjon, de a gyakorlatba kóstoljon bele egy picit korábban, hogy értse, miről szól az elmélet.

(Fordított esetben – tehát elméleti képzéssel kezdeni – az elmélet annyira száraz és nem kapcsolható sehová, hogy nem maradna meg a fejében. Ha pedig később kerül sor az elmélet képzésre, akkor már ellenállás lesz az elmélettel szemben, és azért nem lesz hatékony.)