Csak egyet tudok érteni a ckkel, néhány kiegészítéssel. Internet: Tegnap bementem egy könyvelő céghez, megbeszéltük a találkozót, én ott állok az ajtóban, cég sehol. Telefonszámot is, és címet is a honlapjukról szereztem be. "Ja, hát már egy éve elköltöztünk, csak a honlapon a cím nem frissült" Ezen szavakkal. Nem frissült. Pontosabban: mi nem frissítettük, de ez olyan snassz. Állásinterjúra megyek egy céghez, ránézek a honlapjukra, egy 1997-es megoldású weblap, 800x600-nál jobb felbontással borzalom, utolsó hír 2007. október. Szoftverfejlesztő cég. Belső kommunikáció: Mikor tavaly elkezdtem írni az Angol munkakereséshez szükséges CV-t, komoly nehézségeim adódtak, ott ugyanis elvárás, hogy a CV-be ne az "ez és ez volt a feladatom", hanem az "ezt tettem, ez 20 millió forint megtakarítást eredményezett" bejegyzés kerüljön. Magyar cégnél esélytelen tippelni is, hogy mit sikerült elérni, milyen eredménnyel járt egy munka. Ügyfélcentrikusság: A lemaradás azért nagy baj, mert a nyugati cégek sem igazán ügyfélcentrikusak - elég csak kinyitni a nyugati sajtót -, tehát ha 10-es skálán nézzük, akkor mi nem a 8-as szinthez, hanem a 3-ashoz képest vagyunk lemaradva. De azért megnyugtat, hogy a valóság, ha ügyfeleket kérdezünk mást mutat mint a cikk. A külföldi ismerőseim miliméterre pontosan ugyan azzal találkoznak az USA-ban, Franciaországban, Angliában, mint mi Magyarországon. Ügyfélbarátságtalan cégekkel, morózus alkalmazottakkal és egy általános "az ügyfél a hibás" mentalitással. Ettől függetlenül a cikk mondandója teljesen korrekt - kéne változtatni. Pl. a nagynevű multinál a HR-es igazán odamehetne az új alkalmazotthoz, hogy ha már az interjúk során nem találkoztak, legalább az első nap megismerjék egymást. Mert a magyar HR is csapnivaló, nem csak a többiek.