„A magyarok destruktívak, félnek a progressziótól, gyakorlatilag nem képesek demokratikus keretek között élni. Ezt állítja a német hadsereg, a Bundeswehr magyarországi stratégája. Rátkai László szerint az ellenérzések ösztönszinten épültek a társadalomba, és erről a politikusok sem igyekeztek felvilágosítani népet."
A cikk politikai felhangjait félretéve engem a magyar társadalmat érintő kritika fogott meg. Néhol furcsának, néhol pedig fájóan igaznak érzem a kritikát.
Eddigi munkáim során - összehasonlítva a magyar és külföldi partnereket, munkatársakat - különös hogy a magyar kollégák esetenként milyen kezdetleges hibákkal botladoznak. (Nagyjából ugyanazokkal, amiket nekem is „le kellett vetkőznöm")
Néhány frappáns mondatot kiemelnék a cikkből.
„A társadalmi stratégiákat az egyes társadalmak történelmük során alakítják, és az egyes tagok nagyon korán, már kisgyermek korban, úgynevezett szerves tanulással, szüleik környezetük példáit követve építik ki magukban. Ennek van egy érdekes következménye: a társadalmi stratégiák szinte ösztöneinkké válnak. .... Felnőttkorra ezek az automatizmusok már legfeljebb csak kismértékben módosulhatnak."
Sajnos esetünkben ezek a kialakult ösztönök rosszak. Elmegy a kedves magyar kolléga dolgozni egy rendes céghez, ahol ösztönösen zseninek képzeli magát mert ezt nevelték belé, ösztönösen butának nézi a többieket, ösztönösen feltételezi hogy ki akarják használni, aztán felmond és sír hogy milyen rossz az élet.
Vagy elmegy egy rossz céghez dolgozni kevés pénzért ahol kihasználják, nem szereti de ehhez az automatizmushoz szokott hozzá ezért marad.
„Magyarországon az általános életérzés az, hogy mindenki magára van hagyva, csak mások rovására boldogulhat."
Sajnos kimondták azt, amitől régóta tartok: a magyar ember úgy alapvetően alkalmatlan a csapatmunkára.
„Ezeket a tapasztalatokat nem lehet percek alatt, deklaratív úton átadni egy más környezetben szocializálódott állampolgárnak. A mélyen demokratikus közösségek az egyén közösségépítésre való felajánlkozásán alapulnak. A magyar társadalom, mindannyian tudjuk, nem így működik."
Bizony mennyire igaz! Elmegy managerünk tanfolyamra, elolvas néhány szakkönyvet a vezetési modellekről, viselkedési formákról, aztán visszamegy a bőr foteljébe és ugyanolyan ellenszenves pöffeszkedő zsarnok lesz mint volt. Mielőtt tanfolyamra ment, esze ágában sem volt közösséget építeni, és utána sem lesz.
Vagy esetleg bejelenti hogy holnaptál márpedig csapatmunka lesz, és aki nem hajlandó csapatban dolgozni az ki lesz rúgva! (Lásd Kockafejek 1. évad 1. epizód)
A magyar munkaerő viszonylag magas képzettsége azt az illúziót kelti, hogy minden rendben van, pedig nem. Ezek aztán sok-sok problémát eredményeznek az üzleti életben.
Az üzleti élet ezer apró problémája visszavezethető a társadalom problémáira. A megoldás nem valami nagy csoda, csupán ezer apró lépés. Ezeket nekünk kell megtenni, az egyénnek. Nem várhatjuk el a közösségtől, hogy majd mindent pont úgy csinál, ahogy nekünk jó lesz.
Sokan sokféle csodaszert leírtak, az alulról jövő kezdeményezéstől kezdve az innováción át a közoktatás megreformálásáig. Szerintem csakis és kizárólag a társadalmi és gazdasági stratégia kialakítása segíthet.
Utolsó kommentek