ITÉlet

Olvasói élmény A Toyota-módszer könyvről.

Jeffrey K. Liker: A Toyota-módszer, 14 vállalatirányítási alapelv

Azért vágtam bele, mert mások ajánlották, és kíváncsi volt a Toyotára. A Toyotáról, saját kultúrájáról, módszereiről és minőség iránti elkötelezettségükről már korábban hallottam, ezért érdekelt a „titok".

Egy kicsit azt vártam, hogy majd megismerem a Toyotát belülről, választ kapok a miértekre és a hogyanokra.

A könyv strukturáltan vezet végig a 14 vállalatirányítási alapelven, tehát nem a Toyotáról hanem konkrétan a módszerről, és úgy általában vállalatirányításról szól. Ennek megértéséhez szól a cég kultúrájáról is, de ez megmarad körítésnek.

Jeffrey K Liker egy „külsős", tehát nem a gyárból és nem a vezérigazgató szobájából tudósit, hanem interjúk, leírások és példák segítségével vázolja a módszert. Ez a száraz, szinte tudományos távolságtartás sokakat zavarhat (pl engem is), akiket a gyakorlati élmények is legalább annyira érdekelnek. Vannak esettanulmányok, de ezek inkább kis színes történetek a módszer eredményeiről.

(Beszéltem Toyotásokkal, az ő elmondásuk nem ennyire széles körű de sokkal érdekfeszítőbb)

A célközönség szemmel láthatóan az amerikai management közösség. Az egész könyvet belengi az „ez valami más, fogadd el, biztos hogy jó lesz" stílus.

A leghasznosabb rész számomra egyrészt az alapfogalmak megismerése, amikről már itt-ott hallottam, de sehol sem ilyen tisztán és összeszedetten. Ezután érteni fogom a szakszavakat és az elveket.
A másik érdekes rész a vállalati kultúra változása. Kiderült, hogy ennek mi az a 3 fontos feltétele, ami ha nem áll fenn, akkor ne is vágjunk bele, hanem menjünk máshová dolgozni. Ez nagyon tisztességes és korrekt hozzáállás, szemben a „tanácsadói" szemlélettel, hogy bármit bárhol be lehet vezetni ha a management úgy dönt.

Érdemes lesz 1 év múlva újra elolvasni, mit sikerült hasznosítani.

Ami nem tetszett a könyvben, hogy nem belülről írja le a módszert. Értem hogy egy külsős, egy professzor sokkal tudományosabban tud a kérdéshez közelíteni, és azt sem tudom egy amerikai mennyire hitelesen tud bemutatni egy alapvetően japán módszert. (A problémát orvoslandó már beszereztem egy hasonló könyvet japán szerző tollából)

A könyvet felsővezetőknek és managereknek ajánlom. Alsó vezetők és beosztottak számára kevéssé hasznosítható.
Kérdéses hogy magyar vezetők számára milyen értéket képvisel, az ismeretek bővítésén felül. A kulturális különbségek miatt a módszer nehezen bevezethető, és némelyik alapelv teljesen ellentétes a Magyarországon gyakorlattal (pl. hosszú távú filozófia, problémák orvoslása, munkatársak fejlesztése, partnerek tisztelete, konszenzusos döntések, információ első kézből, önkritika).

A Toyota-módszer vezette 2008-ban a HVG eladási statisztikáit.