Avagy megállja-e a helyét projekt menedzserként Becky, a 21 éves árufeltöltő?

Sainsbury's az Egyesült Királyság legrégebbi kiskereskedelmi élelmiszerlánca (alapítva 1869-ben, 502 szupermarket, 290 egyéb áruház), ahol a vásárlok napi bevásárlásaikat lebonyolíthatják. A gazdasági válság jelentette kihívásra válaszul a cég új ötleteket, új tehetségeket keres, mégpedig házon belül. Talán a takarító, a pénztáros vagy a raktáros áll elő a következő nagy ötlettel, ami a Sainsbury's vásárlói számára megtakarítást jelenthet.

A kihívásra válaszul számtalan javaslat érkezett a vezetőséghez, amik közül kiválasztottak 12-őt. Az ötletgazdák lehetőséget kaptak, hogy a menedzsment előtt ismertessék elképzelésüket. A válogatás alapján a legjobbnak Becky elképzelése tűnt, az 1. rész róla szól. (Senki se aggódjon, a következő részek a többieket mutatják be)

Becky 21 éves árufeltöltő. Szereti munkáját és rendkívül lelkes. Az áruháztól 10 percre lakik.
Megfigyelte, hogy az áruház egyik sarkában receptek vannak, amit a vásárlók ingyenesen magukhoz vehetnek. A szándék nyilvánvalóan az, hogy a választott recept hozzávalóit majd a Sainsbury's-ben veszik meg. Azonban a hozzávalók az áruház különböző részeiben találhatók, ezért a vásárlónak nagy utat kell megtennie, hogy mindent beszerezzen. (Az átlagos vásárló az áruház kevesebb mint 50%-át járja be)
Becky úgy gondolja, mi lenne ha a receptek mellett egy polcon megtalálhatóak lennének az összes hozzávalók, mondjuk egy csomagban. Akinek megtetszik az egyik étel, csak megveszi a csomagot, hazaviszi és megfőzi a vacsorát. Egyrészt időt spórol meg, másrészt pénzt is, hiszen az áruház saját márkás jó minőségű termékeit tudja olcsóbban adni csomagban.

Az előzetes beszélgetés során kiderült, hogy Becky igen jó kommunikációs képességekkel rendelkezik. Sokat beszél, ha ideges lesz akkor hadar. Az a típus aki komolyan veszi a munkáját, akivel együtt lehet dolgozni.

Becky ötlete és előadása megnyerte a menedzsmentet, akik azonnal belevágtak a megvalósításba. A fiatal lány tehát megkezdte első munkanapját a cég londoni főhadiszállásán, kapott saját asztalt, számítógépet, belépőkártyát, ahogyan az dukál.

Mivel a projekt a Saját Márka divízióhoz tartozik, az ezt vezető igazgató vette szárnyai alá.
Az első lépés a koncepció elemzése volt. A beszélgetés a Kereskedelmi igazgatóval olyan kérdésekre világított rá, hogy ha egy polcot feláldoznak a csomagoknak, azzal elveszik a helyet egy másik, jövedelmező terméktől, tehát a csomagoknak el kell érniük bizonyos bevételt hogy érdemes legyen azokat a polcon tartani.

A laborban (vagy annak látszó helyen) a szakértő azt feszegette, hány főre érdemes a csomagot készíteni, milyen ételek/receptek lennének alkalmasak, stb. Végül kiválasztottak 3 receptet, és eldöntötték hogy tesztelik azokat.

A teszt során a cég központjának dolgozói „vakon" megkóstolták a három mintát és pontozták/véleményezték. Ez volt az első komoly próba: ha nem sikerül olyan receptet találni, ami könnyen elkészíthető, ízletes, népszerű, de ugyanakkor a hozzávalók beleférnek egy kisebb táskába, akkor nem lehet megvalósítani az ötletet.

Az eredmény: mind a három étel átlagosan 7-7,5 pontot kapott a 10-es skálán, tehát megfelelt a közízlésnek. A legjobb pontokat a "sausage and apple cobbler" kapta.

Becky tehát zöld utat kapott a megvalósításra. Kezdetben csak egy áruházban 1 hétig kezdik árusítani a csomagokat, és az eredménytől függően további áruházakat vonnak be az akcióba. Becky a helyszínen vezetett egy csapatot, az áruház vezető irányítása alatt.

A csapat volt felelős a csomagok elkészítéséért. Korábban a cég egy profi fotóssal különféle képeket készített az ételről, ez adta az előlapot a csomaghoz a recepttel és az összetevők listájával együtt. Az áruház az egyik legjobb helyet biztosította, amit kiürítettek és elhelyezték a csomagokat.
(Természetesen Becky ott volt a többiek között, és pakolt, rakodott, cipelt)

A következő egy hétre napi szintű tervet készítettek, ami gyakorlatilag egy táblázat volt: nap, eladandó mennyiség (forgalmi adatok alapján, terv), ténylegesen eladott mennyiség.

Az első napon az érdeklődés alacsony volt. A vásárlók elsétáltak a polc előtt, nézegették a csomagokat. Néhányan le is vették, megnézték, majd visszatették. Végül csak kiábrándítóan kevés, 4 darab fogyott. Becky csapata erre komolyabb hírverésbe csapott: megszólították a vásárlókat, ismertették a terméket, felhívták rá a figyelmet. A hangosbemondó is többször szólt Becky csomagjairól.

Sikerült a nap végére többet is eladni, de csak a tervezett mennyiség harmadát. Második nap a tervezett mennyiség fele sikerült. A meg nem vásárolt csomagok romlandó élelmiszert is tartalmaztak, ezért ki kellett azokat selejtezni. Becky csüggedni kezdett.

Az áruház vezetője azt mondta, hogy ha a csomagok híre elterjed és a vevők jobban megismerik, akkor hét vége felé többet is eladhatnak, úgyhogy még ne aggódjon.

A központból is telefonált Becky igazgatója, és elmondta, hogy egyenlőre hétköznapokról van szó, a hétvégeken sokkal nagyobb a forgalom, szóval hajrá.

A csapat - Beckyvel az élen - mindent megtett a figyelemfelkeltés érdekében.

A hét végén közösen tekintették meg az eladási statisztikákat: sikerült sokat eladni, a csomagok lettek a héten az áruház legtöbbet értékesített készétele, viszont a kitűzött célszámokat nem érte el.

Ugrás, következő héten a vezetőség összeül, és megvitatják a projekt jövőjét, miközben Becky a büfében várja a döntést.
Az első hét nem volt rossz, de kiderült, hogy a csomagok összeállítása, kezelése, selejtezése mennyi plusz költséget jelent. Ez a költség pedig pénzügyileg kétségessé teszi a projektet. A vezetőség tehát úgy döntött hogy nem folytatja.
Ezek az emberek ugyanazok voltak, akik az elején jó ötletnek tartották, és most is jó ötletnek tartják, csakhogy a teszt és a számok alapján ezt a döntést kellett hozni. A Sainsbury's-nek pénzt kell termelnie, hogy kiszolgálhassa vevőit.
Senki sem hibáztatja Becky-t - a cég rengeteg jó ötletbe vág bele, és ezek nagy része nem lesz sikeres: 4 esetből 3 elbukik.

Becky szomorúan fogadja a hírt, majd egy közös bowling-ozás keretében elbúcsúzik csapatától.

Személy szerint úgy vélem, Becky jól teljesített. A projektjét megvalósította, rajta semmi sem múlt. Jól kommunikált, a csapata motivált volt, ő maga keményen odatette magát, és mindent megtett a sikerért.
Látszott viszont, hogy a projekt menedzsment eszközöket, technikákat nem ismeri. Azonkívül nem vezette a csapatot, csak része volt a csapatnak. Az egyik igazgató az interjúk során el is mondta, hogy nem vezetni a csapatot nagy hiba, hiszen csak így lehet a dolgokat megváltoztatni.
A Sainsbury's helyében én komolyan számolnék Becky-vel a jövőben, training-ekre küldeném, és lehetőséget adnék neki egy mentor mellett fejlődni. A képességei megvannak, vezetni meg lehet tanulni, a technikákat meg majd elsajátítja. Majd egyszer jó menedzser lesz (most még nem az).

Becky bebizonyította azt, hogy jó kommunikációval, lelkesedéssel, kemény munkával, és a projekt tárgyának mély ismeretével (ne feledjük, ő eddig polcokkal és csomagolt élelmiszerekkel foglalkozott) sikerre vihető egy projekt. Ezek fontosabb dolgok, mint a drága öltöny vagy a szép prezentáció.

Ami viszont szintén világos volt: itt és most Becky lába alatt szilárd talaj volt, de ha egy másik projektet kapna, ahol nincs meg a tárgyi tudása, akkor a vezetőkészség és a PM szaktudás nélkül elbukna.