Saját tapasztalatok alapján: igen sok. Hiába mondja azt az álmoskönyv, hogy Analyst-ra ne bízz projektvezetést, megpróbáltam, és meg kellett fizetni az árát.

A történet úgy kezdődik, hogy van egy Project Managerem aki kiváltóan végzi a munkáját. A rá bízott területen annyira jól végzi a munkáját, hogy ritka az eszkaláció, és ritkán kell beleszólnom a dolgokba. Az ügyfél elégedett, kevés a panasz, haladnak a dolgok.

Csakhogy indiai, és az éves szabadságát egy indiai látogatásra akarta felhasználni. Azaz 1 hónapig nem látjuk.

Mivel ez így egyben túl sok idő, gondoskodtunk a helyettesítésről. A csapatban dolgozó Analyst vette át arra az 1 hónapra az irányítást. Volt training, hand-over, felkészülés, dokumentálás, jelszavak átadása, minden ami a nagykönyvben meg van írva a sikeres helyettesítéshez. Majd a derék PM felült a repülőgépre és eltűnt.

Az Analyst-ünk 3. napján összeomlott a világ.

Kiderült, hogy bár az Analyst nagyon jól végzi a munkáját és kezeli a napi feladatokat, de nem tud mit kezdeni a váratlan helyzetekkel. Minden amit a training során megtanult, az a rutinfeladatokról szólt, amiket jól el is látott. A váratlan eseményekkel nem csinált semmit, eleve fel sem fogta, hogy azokkal tennie kellene bármit is.

Azt sem értette, ha az ügyfél pánikba esett, és követelőző leveleket irt, arra neki válaszolnia kellene. Nem válaszolt. Eredeti munkaköréből adódóan a levelekre csak akkor válaszolt, ha megtalálta a megoldást. Amíg dolgozott rajta, addig nem. Se telefon, se email. Az ügyfél pedig ette a kefét.

Itt jött a harmadik probléma: azt értette, hogy az ügy fontos, ezért minden mást lepriorizált. Azaz nem válaszolt emailekre és nem vette fel a telefont, amíg a problémán szöszmötölt. Gyakorlatilag megszűnt létezni.

A negyedik probléma az volt, hogy munkaidő végén kiesett a ceruza a kezéből és hazament. Egy vészhelyzet kellős közepén. Ezt megértem egy beosztott esetén, mondjuk ha egy rendszergazdáról vagy fejlesztőről van szó. Egy manager esetén érthetetlen.
Ha ilyen helyzet van, az ember bent marad és megoldja a problémát. A túlórát számon tartjuk, a munkatárs pénteken délután hazamegy, vagy eleve be se jön. Az egészet teljesen hivatalosan lepapírozzuk, ami jár az jár.

(Személyes megjegyzés: én számtalan esetben maradtam bent késő estig dolgozni, de sosem léptem le péntek délben emiatt)

Itt ebben az esetben számomra egyértelmű volt, hogy a kolléga ne menjen addig haza amíg az ügy legalább valamilyen szinten rendezésre nem kerül (elvégre évi 260 millió eurós forgalomért vagyunk felelősek), vagy legalábbis megbeszéljük nap végén a teendőket. Nem, egyszerűen kikapcsolta a telefont és hazament.

A kezdeti kiabálás és sikoltozás után rájöttem, hogy biza nekem kell helyettesíteni a PM kollégát. A Supportive helyett felvettem a Dictator sapkát: nekiálltam ellátni a feladatát, azaz emaileket írni, telefonálni, koordinálni és kommunikálni, az Analyst kollégának pedig kézi vezérléssel leosztottam a feladatokat.

A dolog természetesen működött. Az Analyst pocsék volt managernek, de úgy egyébként értelmes ember volt. A rábízott feladatokat bulldog módjára megcsinálta, és végül lezártuk a krízist. A gyenge kezdés ellenére a végére az ügyfél is elégedett volt.

Két tanulsága van számomra a történetnek:

1) Attól, hogy még valaki okos, ügyes, értelmes és tapasztalt Analyst, lehet hogy ő lesz a világ legrosszabb Project Manager-e. Jelentős különbség van a két szakma között.

2) Ha új ember kerül új pozícióra a csapatodban, akkor mutass felé maximális bizalmat, de valójában egy cseppet se bízz meg benne. Titokban ellenőrizd le a munkáját, járj utána mit csinál, tartsd rajta a szemed.

Ja és még egy: a PM kollégát legközelebb nem elengedni szabadságra...