HTML

ITÉlet

Egy multinacionális cégnél dolgozó informatikai manager szakmai blogja. Észrevételek, tapasztalatok szoftver fejlesztésről, vezetésről, managementről és hatékonyságról itthoni és külföldi példákon keresztül. Az informatikáról másképp...

Utolsó kommentek

  • 232323: Szóval managernek jó lenni, akkor dől a nagy lé, felelősség meg számonkérés sehol. Krém. (2019.10.31. 15:24) Kirúgják-e a menedzsert ha hibázik?
  • Simon Géza: "A következő forradalmi áttörés, nagy dobás, ami megint tőzsdei felfutáshoz vezet, az nem valamilyen informatikai dolog lesz, hanem egészen más." Ha a generic AI nem informatikai, akkor igazad van.... (2018.02.19. 07:01) Az IT jövője
  • pggp: @AnyTink: Köszi, de én csak egy blog olvasó vagyok, aki jól tudja használni a keresőt ;-) (2017.10.17. 07:19) Milyen volt hazaköltözni?
  • AnyTink: @pggp: :) Gratulálok a család bővüléséhez és a sikeres 'hazatelepedéshez'. Mi most gondolkodunk a hazaköltözésen és jó olvasni mások élményéről! Köszönöm az írásod :) (2017.10.16. 18:49) Milyen volt hazaköltözni?
  • pggp: Tulajdonképpen igen, alakult valami: akocsis.com "2017 április, Dália eloször Szentesen" ;-) (2017.06.06. 21:51) Milyen volt hazaköltözni?
  • Utolsó 20

Fél évvel ezelőtt kineveztek nemzetközi informatikai vezetőnek egy jelentős forgalmú üzleti terület támogatására. Mint ígértem, íme a tapasztalatok.

Egy kinevezés után az ember új feladatokat, új kihívásokat kap, ahol újra bizonyítania kell. Az én esetemben konkrétan egy 1 hónapos és 6 hónapos checkpoint-ról volt szó, azaz megnézzük hogyan mennek a dolgok (értsd: el tudom-e látni), aztán meglátjuk.

Informatikusnak informatikus vagyok, de az adott üzleti területtel abszolút soha nem foglalkoztam. A kinevezés egyben azt is jelentette, hogy valami teljesen újat kellett megtanulni. Fehérgalléros manager lettem, nem melós, tehát nekem nem a szakmai részletekkel kellett foglalkozni.

Az elődöm kinevezés miatt hagyta el a pozíciót, tehát egy alapvetően jól működő csapatot és folyamatokat hagyott hátra. Vannak managerek, akik úgy fognak hozzá a munkához, hogy jajveszékelnek „itt minden rossz volt eddig, sajnos a nulláról kell kezdenem mindent", majd lerombolnak mindent és nekiállnak építkezni. Ez sok esetben dilettantizmus. Itt pedig konkrétan hibás lett volna. A feladat az építkezés helyett a jelenleg működő folyamatok megismerése és továbbvitele volt. Nem kellett kreativkodni, nem volt szükség zseniális húzásokra, csak arra hogy valaki azt a munkát ellássa, amit az elődöm.

A csapat jól működött, összetartó volt, alacsony fluktuációval. Idős, tapasztalat veteránok. Én lettem a legfiatalabb a csapatban...

A kinevezés körül adminisztratív probléma adódott, ezért egy darabig nem lehetett hivatalosan kommunikálni. Tehát „project assistant"-ként csatlakoztam kezdetben, és szép fokozatosan kellett megértetni mindenkivel, hogy manager vagyok. Cseppet sem ideális helyzet. Úgy sikerült feloldani, hogy a munka végén fogtam meg a dolgot: munka az sok volt, szükség volt segítségre, tehát beálltam a sorba és nekifogtam lapátolni az adminisztratív és koordinációs feladatok környékén. Ezzel sokat segítettem a csapatnak, és sikerült kivívni az elfogadásukat.

A szakmai tudásról annyit, hogy habár ahhoz nem értettem, amivel főként dolgozunk, de valamihez azért értettem. Pont egy olyan területhez, ami eddig hiánycikk volt a csapatban, és ezért féltek tőle. Az ezzel kapcsolatos kérdéseket magamhoz ragadtam, ezzel kiegészítettem és erősebbé tettem a többieket.

Érdekes szitu volt, hogy míg a csapat tagjai angol anyanyelvűek, pont az egyetlen „külhoni" vezeti a csapatot és írja a dokumentációkat. Az angol tudásomon még sokat kell csiszolni, de legalább eljutottam egy bizonyos szintre. Például arra a szinte, amikor az ember egy recsegő telefonvonalon keresztül érti a sokszereplős telefonkonferencián a pergő nyelvű bennszülöttek egymás közötti diskurzusát, és bele is tud szólni. Ez a minimum. Aki magyarul gondolja ki a mondandóját, aztán fejben lefordítja angolra, majd szavanként előadja, az esélytelen.

A csapat - mint említettem - jó volt. Mindenkinek megvoltak a maga erényei, a maga dolgai amit szeretett csinálni, de ugyanakkor mindenkinek megvoltak a maga korlátai. Meg kellett ezeket tanulni, és mindenkit arra használni, amit ért és amit szeret csinálni. Volt a csapatnak nagy tiszteletű bölcse, akinek a véleményét ki szokták kérni, és voltak benne „vízhordók", akik csendben de nagyon hasznosan végzik dolgukat. Mindezt nekem is fent kellett tartani, tartani a meglévő légkört, megtartani a szerepköröket, sőt ha lehet erősíteni azt.

Érdekes probléma volt az, hogy a kinevezésem előtt akadt a társaságban olyan, aki a csapat vezetésével kacérkodott. Mindenhol akadnak munkatársak, akik karriert szeretnének építeni, managementet akarnak tanulni, esetleg úgy gondolják, hogy már alkalmasak rá.

Ezt orvosolandó a legkomolyabb management problémákra vetettem rá magam, és adtam tanácsot a munkatársaknak, kvázi mint egy vezetési tanácsadó. Igyekeztem megmutatni a tudásomat, és bebizonyítani, érdemes rám hallgatni. A kezdeti bizalmatlanság után egyre több dologban kértek tanácsot, megfogadták a tanácsokat, végül gyakorlatilag én vezettem a csapatot.

A bizalom felépítése és az elfogadáshoz vezető út persze komoly volt. Sokat kellett dolgozni, dokumentációkat és terveket írni, sok-sok problémát megoldani.

De nem csak a belém vetett bizalom volt fontos, hanem az is, hogy megbízzak a csapatban. A dolgok eddig működtek, tehát el kellett fogadnom ahogyan azok vannak. Nem eltérni kellett a standard-tól, hanem követni azt. Meg kellett védeni a kollégákat a kívülről jövő támadásoktól, és hagyni, hogy nyugodtan végezhessék munkájukat.

Eltelt 6 hónap, és minden tanulási szándék ellenére még mindig nem ismerem eléggé az üzleti területet. De soha nem is fogom, hiszen nagyon jól tudunk együtt dolgozni: a munkatársak szakértői a maguk területeinek, én pedig management oldalról a magam szintjén igyekszek segíteni.

Az elmúlt 6 hónap alatt sokszor ütköztem falakba, sokszor írtam vagy tettem olyat ami nem a legjobb megoldás volt, de legalább próbáltam. Ha valami nem ment, újra próbáltam, és megtanultam mi hogyan működik. Egyre magabiztosabb vagyok, egyre többet tudok segíteni, és egyre többen számítanak rám.

A főnökömtől sokszor kértem tanácsot vagy segítséget. (Ez volt az egyik feltételem, hogy elfogadtam a pozíciót). Egyre kevesebbszer van őrá szükség, a bajos ügyeket magam intézem. A sok segítségkérés ellenére a főnököm elégedett, mert tudja: nyugodtan alhat, ha nem szólok akkor nincs baj, ha baj van akkor pedig úgyis tájékoztatom.

6 hónap után eljutottam oda, hogy már nemcsak a meglévő folyamatok követése a cél, hanem azok továbbfejlesztése. Új ötleteken gondolkodunk, új embert vettünk fel, változtatni akarunk a rossz dolgokon. Elég sok munka van, de szeretem ezt csinálni.

Címkék: tapasztalat kinevezés

A bejegyzés trackback címe:

https://akocsis.blog.hu/api/trackback/id/tr265211260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hesz Roland 2009.11.03. 12:53:00

Gratulálok, úgy látom jó helyre kerültél. Főleg, hogy felülről is kapsz támogatást - az nagyon tud hiányozni sokszor. Kívánom hogy sokáig tartson a sikersztori :)

Ismeretlen_87799 2009.11.21. 17:14:55

Jó látni, hogy az angol tudásod fejlődik, és hogy a napi kerékkötő szitukon is (mint az általad leírt telecon is) sikeresen átjutsz. Örülök annak is, hogy túlvagy a fordításos időszakon; ezután jön majd az, amikor egy új fejezetét az életednek angolul "tanulod" meg, és ezt kell majd magyarra lefordítani. Na ilyenkor küszködik az ember csak igazán, és érti azt is meg, hogy miért van az, hogy külföldön élők miért is adják elő a "hogy is van ez magyarul?" játékot, teljesen önkéntelenül a legtöbb esetben (persze vannak mindig, akik erre rájátszanak).
süti beállítások módosítása