Avagy tanmese arról, amikor megszorítunk és takarékoskodunk, hogy a végén drágább legyen.
Szereplők: egy visszaigénylési folyamat, egy informatikai rendszer ami a folyamatot támogatja, sok-sok ügyfél, és egy manager.
Ez a manager egy nap úgy döntött, hogy spóroljunk - elvégre válság van - és úgy dönt, hogy nem fogja az ügyfelek visszaigényléseit jóváhagyni. Beleköt fűbe-fába, keres valamilyen indokot, ami alapján nem fizethet. Ki is számolta, hogy ezzel mennyi pénzt fog megtakarítani. Olyan csodás ROI-ja lett, hogy az összes közgazdász szeme könnybe lábadt.
Szó szót követett, az ügyfelek pedig azt vették észre, hogy a sok-sok igénylés mind ott lebeg a rendszerben jóváhagyás nélkül a „senki földjén".
Na ennek két eredménye lett.
Egyrészt nekiálltak jó hangosan és teli szájjal panaszkodni, hogy nem jó a rendszer, hiszen az igénylések „elvesznek" benne. Megugrott az application support igény, ezzel párhuzamosan a customer satisfaction lezuhant. Mi meg dolgoztunk, mint a meszes, hogy kezeljük a csomó hívást.
Másrészt pedig, az ügyfelek igen hamar rájöttek, hogy mi a helyzet. És persze egymásnak is azonmód elmondták. Hirtelen minden ügyfél elkezdett 1000-féle igazolványt, tanúsítványt, fotót és videót becsatolni a kérelméhez, hogy ne lehessen ilyen vagy olyan ürüggyel visszautasítani. A folyamat adminisztrációja nagyjából az eddigi 100-szorosára növekedett.
Mondanom sem kell, a rendszert eredetileg nem erre méretezték. A rohanó folyót pedig csak ideig-óráig lehet feltartóztatni, aztán letépi láncát és elönt mindent. A rendszer nem bírta az extrém terhelést és összeomlott.
Összeültek nagyokosok, konzíliumot tartottak a beteg felett. A kezdeti egymásra mutogatás után sikerült tisztázni, hogy az összeomlást nem műszaki hiba, hanem az üzleti igények hirtelen történő extrém változása okozta, amiről előzetesen senkit sem tájékoztattak. Persze hogy nem tájékoztattak, hiszen nem is gondoltak rá.
Na rendben van, de akkor most mi legyen? Bizony a rendszer fel kell bővíteni, venni paripát és fegyvert, hogy bírjuk a lépést a beömlő adatokkal. Na most a paripának és a fegyvernek testvérek között is ára van, nem is kevés. Azaz jó sok. Tíz zsák arany. Az igénylések visszapattintásával mennyit takarítunk meg? Ennél valamivel kevesebbet.
Akkor most pontosan mit is nyertünk? Tapasztalatot. Többe került a leves, mint a hús.
Ezután a legények elpakoltak, hazamentek, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Utolsó kommentek