Hogyan lesz a fiatal pályakezdőből jól kereső profi?

Egy korábbi post-ra it_guru fűzött megjegyzéseket a gyakornokokkal és a gyakornoki programokkal kapcsolatban. Ezen gondolat margóján szeretnék továbblépni.

Az egésznek az alapja a munkaerőpiac egészséges önszabályozása, vagyis a kereslet-kínálat egyensúlya. Aki hiányszakmához ért, az sokat keres és könnyen talál munkát, akinek a szakmája kevésbé jó, az pedig keveset fog keresni és nehezen helyezkedik el.
Etikus, nem etikus, de az olyan idilli gondolatok mint „mindenkinek legyen munkája” és „az idősebb többet keres, mint a fiatal”, a szociban így volt, manapság pedig már nem.

Milyen szakmát válasszunk, hogy jól keressünk? A piaci igények igen gyorsan tudnak változni (akár néhány év alatt lehet az ipari automatizáláshoz értő, jól kereső mérnökből földönfutó). A gyors változás miatt fontos az alkalmazkodóképesség, azaz folyamatosan képezzük magunkat és fejlődjünk, különben lemaradunk.

Sajnos amikor kiderül, hogy bizony nehéz állást keresni a szaktudásunkkal, mert elavult, akkor már késő.

A vállalatoknak azonnal bevethető szakemberekre van szüksége, tehát olyanra, aki nemcsak hogy maximálisan ért az elvégzendő munkához, hanem igazolása volt róla, hogy már 2 éve mást sem csinál, csak azt. (Ez nem aljasság, hanem egy teljesen racionális gondolatmenet)
Ördögi kör: csak akkor tudunk munkát szerezni és tapasztalatot gyűjteni, ha már van munkánk és tapasztalatunk. Mit csináljunk, hogy ebbe a körbe bekerüljünk?

A kicsit hosszú bevezető után rátérnék a gyakornokra.

A legelső dolog, amire rávilágítanék, hogy az ember karrierje, illetve az első munkája nem a diplomázás után dől el, hanem előtte: amikor iskolát választ. Egyrészt a szak, másrészt az iskola erőssége tekintetében.

Szakot azért választ az ember, mert be akarja határolni, mit akar majd csinálni ha „nagy lesz”. Bárki bármit mond, de a szak nagyon sokat számit. Bankár főleg olyanból lesz, aki közgazdász diplomát szerzett, doktornak elmenni orvosi diplomával lehet, az ügyvédek jogász végzettségűek. Lehet bizonygatni, hogy nem-informatikai diplomával valaki menő informatikus lett, de a vállalatok azt veszik fel informatikus gyakornoknak, aki informatikai képzésen vett részt.

Az igazi fordulópont tehát az, amikor valaki kiválasztja az egyetemet. Onnantól kezdve vagy sikerül jól csinálni, és előnnyé kovácsolni a diplomát, vagy ledolgozandó hátránnyá a hiányát.

Milyen szakra érdemes jelentkezni? Senki nem mondja meg. Elvileg itt is a kereslet-kínálat szabályai érvényesülnek, tehát amit a fiatalok szeretnek csinálni és úgy látják, hogy majd jó elhelyezkedést biztosit.

Rendben, megvan a diploma, hogyan lesz gyakorlati tudás és tapasztalat nélkül állásom? Igaz, hogy a cégek alapvetően azonnal bevethető embert keresnek, de a pályakezdőknek is van két adu-ász a kezükben:
1) Olcsóbbak, mint a kész szakember
2) Még formálhatók. Egy tapasztalatlan fiatalt kevesebb munka kiképezni, mint egy rossz beidegződésekkel rendelkező profit megnevelni.

Mindig vannak olyan cégek, akik olcsó vagy betanítható munkatársat keresnek, tehát a kereslet-kínálat szabályai alapján igen komoly eséllyel lehet munkát keresni.

Mi az, amit a cégek keresnek egy fiatalban (azaz mivel növelheti esélyeit):
1) Olcsó: Keringenek városi legendák magas kezdő fizetésekről, csodás juttatásokról. Ez mind nem igaz.
2) Nyelvtudás!!!!! Magyarország nemzetközi helyzete miatt az (értelmes) munkahelyek vagy külföldi tulajdonú cégeknél, vagy külföldi cégeknek bedolgozó magyar tulajdonú cégeknél vannak. Nyelvtudás nélkül mindegy, mennyire vagy tehetséges…
3) Szakirányú diploma: Már írtam róla, informatikai pozícióra jobb esélyed van informatikai diplomával.
4) Gyakorlat: Ha van két fiatal jelentkező, mindkettő hard skill nélkül, de az egyik 3 hónapot szakdolgozott egy hasonló cégnél hasonló munkakörben, akkor ő lesz a nyerő.
5) Szerénység: A nagy mellény ráér 10 év múlva…

Mi az, ami nem számit?
1) Érdemjegyek
2) Tudományos munka

Minden nagy cégnél van gyakornoki program. Vagy azért, mert a gyakornok olcsó munkaerő, vagy azért, mert ki akarják nevelni a munkatársak következő generációját. Becslésem szerint egy multinál a munkatársak kb 5%-a gyakornok vagy pályakezdő az első esetben, utóbbi esetben pedig akár 30% is lehet.

Milyen az ideális gyakornoki pozíció:
- Határozott idejű, nem projekthez kötött
- Releváns cégnél releváns tapasztalat (tehát nem fénymásolás és borítékragasztás)
- Minél közelebb az éles munkához és a profikhoz
- Training lehetőség
- Lehetőség arra, hogy a végén az ember főállású igazi munkatárssá váljon
- Ja és nem árt, ha a gyakornoki fizetésből ki lehet jönni

Ilyen helyek nálunk is, máshol is akadnak kellő számban. Sajnos Magyarországon a helyzet nem annyira rózsás, nagyjából két ok miatt:
1) Nincs hagyománya annak, hogy kineveljük a munkatársakat
2) Nem tudunk mit kezdeni egy gyakornokkal

Az elsőhöz annyit, hogy Magyarországon nagyon jellemző a rövid távú és a csak mára való gondolkodás. Ebbe valóban nem fér bele az, hogy gyakornokokat képzünk. Pedig ez egy nagyon jól megtérülő befektetés, még úgy is, hogy a gyakornok egy része lemorzsolódik/elmegy a konkurrenciához. Példának a Toyotát hoznám, ahol a vezetőket házon belül nevelik ki.

A helyzetet rontja a felsőoktatási intézmények esetlensége, akik nem veszik a kezükbe a gyakornoki lehetőségek koordinálását (tisztelet a kivételnek).

A második pont ízig-vérig Hungaricum. A fiatal pályakezdőt mindenki koloncnak tekinti, aki inkább hátrány mint előny. Aki nem profi, annak nincs helye.
Pedig az az igazság, hogy a fiatal pályakezdő LEHETŐSÉG. Ha kicsit képezzük, akkor hozzá tud tenni a csapat munkájához. Egy jó főnök megfelelő szervezéssel fel tudja bontani a munkát tapasztalatot igénylő és nem igénylő feladatokra, és a fiatal képes teljesíteni az előbbiekben. Ha a tapasztalt kolléga rendszeresen ránéz, és elmondja frankót, akkor lesz hozzáadott értéke, használható és értékes tagja lehet a csapatnak.

Úgyhogy ahol a gyakornok a munkaidejében bélyeget ragaszt és fénymásol, ott egész egyszerűen rossz szervezéssel és rossz vezetéssel állunk szemben. (Arról nem is beszélve, hogy a fénymásolás automatizálható, a borítékolás pedig kiszervezhető. Sokkal olcsóbban, mint a gyakornok bére.)

És ha már témánál vagyunk, néhány tipikus csapda:

Kellemes közeg: A munka nem mindig kellemes. Beleszokni az első munkahelybe nem kellemes. Aki kellemes, jó hangulatú munkavégzést ígér, az hazudik.

Fiatalos csapat: Gyakornokként, pályakezdőként inkább öreg csapat tagja legyél – az öregektől lehet ellesni a szakma fortélyait. Ha a csapat többi tagja is fiatal, akkor esetleg jól érzed magad, de biztosan nem tanulsz semmi hasznosat.

Teljesítményalapú díjazás: Hazugság. Pályakezdőként még csekély lesz a teljesítményed, tehát a fizetésed is. Mire belerázódsz és jól csinálod, addigra pont véget ér a gyakornoki megbízatás.

Ingyen munka: Etikátlannak tartom. Több cég csinálja, a „work for food” mintájára „work for know-how”. Az igazság viszont az, hogy ezek a cégek bizony valódi kőkemény tudást adnak. Az ott töltött 1-2 év nehéz és nyomorúságos, de aztán 3-4 év múlva a megszerzett tudással/tapasztalattal igen jól lehet keresni – sokkal jobban, mintha egy „etikus” munkahellyel indítottunk volna.

Rendben, tegyük fel a pályakezdőből gyakornok lett, és megkapta élete első állását. Hogyan tovább?

Na itt jön elő a címben említett élethosszig tartó tanulás. A bevezetőben leírtakat észben tartva, az ismereteinket folyamatosan tovább kell fejleszteni, és szorgosan gyűjteni a tapasztalatot!

Azzal foglalkozzunk amit SZERETÜNK csinálni, nem elfeledve, hova is akarunk jutni majd a sok tudással és tapasztalattal. Ebben a mondatban minden hangsúlyos volt:
- azt csináljuk, amit csinálni szeretnénk, különben nem lesz motivációnk és kitartásunk
- gyűjtsük a tapasztalatot, mert különben nem lesz (10 év tapasztalatot 10 év alatt lehet összegyűjteni)
- csak rajtunk áll, nem fogja helyettünk más kitalálni, mi lesz a jó

Ez a gyakorlatban igen kemény munkát jelent: nemcsak szinten kell tartani a tudásunkat, az újdonságokat elsajátítva és tovább fejlődve, hanem el kell érni a tudás újabb szintjeit.

Azonban a világ gyorsabban változik, mint amennyire az ember képes. Ezért időnként szükséges, hogy a korábbi szakmai karrierünket lezárva egy teljesen újat kezdjünk. Ilyen átmenet lehet, ha valaki előbb informatikus, aztán manager, végül kilép és saját vállalkozást indít. Az okosak szerint egy ember élete során 3 szakmát sajátít el. Ez teljesen normális, ne dugjuk a fejünket a homokba, hanem készüljünk fel a váltásokra.

A váltásokra nagyon jól fel kell készülni. Ha tudatosan és tervezetten váltunk, akkor sima lehet, ha az élet kényszerit rá, akkor esetleg kevésbé lesz sima. Akárhogyan is alakul, a tanulás sosem áll meg: vagy egy új szakmába tanulunk bele, vagy a szakmánkat akarjuk minél jobban megtanulni, vagy már eléggé megtanultuk és felkészülünk egy váltásra.