Amikor sok okos ember közösen hisz a csodákban és a Télapóban.
Amikor sok okos ember közösen hisz a csodákban és a Télapóban.
Aki kicsit is járatos a dolgokkal, biztosan találkozott a lehetetlen határidő problémájával: valaki legfelül kiolvas egy határidőt, és a projektnek készen kell lenni. Mondjuk a pénzügyi évből már csak 6 hónap van hátra, tehát 6 hónapon belül szállítani kell, hogy meglegyen a prémiumunk. Apró hiba, hogy a munkához minimum 12 hónap kell. Nem baj, oldjátok meg valahogy gyerekek.
Mivel mindenki számára nyilvánvaló, hogy úgyse lesz kész, ezért a kérdésből tabu lesz. Senki nem beszél róla, senki nem kérdőjelezi meg. Készen leszünk, és kész. Mindenki szorgosan dolgozik, azt bizonyítva, hogy itt minden rendben megy. Az ütemterv eleje és a vége nem illeszkedik össze, de nem baj, majd lesz valahogy. Egy idő után el is hisszük, hogy jó lesz, pedig még egy friss diplomás pályakezdő szemét is szúrná a dolog.
Ha valaki feláll a meeting-en, és azt mondja: Emberek, itt valami nagyon nem stimmel – akkor mindenki értetlenül néz rá.
Ha pedig valakinek elege lenne és felmondana – semmi baj, kétszer annyi pénzért biztosan találunk valakit, aki sokkal meggyőzőbben bólogat.
Aztán ahogy telik az idő, a tempó egyre feszesebbé válik. Egyre sűrűbbek és egyre izzadtságszagúbbak a meeting-ek. Nem is csoda, hiszen egyre több és több hátralévő feladatra csodálkozunk rá: ez miért nincs még kész?
Persze senki sem szeretne a rossz hír hozója lenni – az őszinte hírnököt lelövik, ugye? Az okosabbak arra játszanak, hogy majd valaki más dobja be először a törölközőt, és akkor mi eljátszhatjuk az ártatlan szűzlányt. Persze a másik is ugyanennyire okos (hiába na, okos nép a magyar), úgyhogy senki nem tesz semmit.
Aztán persze eljön a határidő, az igazság napja, a slusszpoén. Kiderül, hogy tényleg nem vagyunk kész, és tényleg kellene még 6 hónap az eddigi 6-en felül. Sőt több, hiszen az eddigi kapkodással sikerült mindent rosszul csinálni, tulajdonképpen az egészet ki kellene hajítani és újrakezdeni.
Végül 18 hónapnyi munka után hatalmas sikersztoriként átadjuk, és levonjuk a tanulságokat:
- Csodák nincsenek. A lehetetlen azt jelenti, hogy nem lehetséges.
- A határidők meghúzását hagyjuk a szakértőkre.
- És adjunk hozzá tartalékot.
- Legyen olyan a viszonyunk a főnökünkkel, hogy tudjunk szólni neki, ha lehetetlent kér. Neki is jobb lesz.
- Nem az a kérdés, ki mekkora autót vezet, hanem az, hogy ki ér oda.
- Akikkel együtt hajózol a jéghegy felé, azok nem biztos, hogy a barátaid.
- Nem biztos, hogy őrült az, aki kiugrik a hajóból mentőmellénnyel.
Utolsó kommentek