Felmondott az egyik beosztottam, dühöngés és konklúziók.
Felmondott az egyik beosztottam, dühöngés és konklúziók.
Annak ellenére, hogy sikerül a megfelelő hangot megütni a beosztottakkal, az egyikőjük mégis felmondott. Nevezzük Sanyinak a történet főszereplőjét.
Az előzmények: Sanyi 1 éve dolgozik nálunk analyst/programmer-ként, jó munkát végez, szakmailag rendben van. Értelmes 35-40 éves felnőtt ember, aki nem most jött le a falvédőről. Ja és külsős, azaz van egy határozott idejű szerződés, amit mindig meghosszabbítunk. A hosszabbítási igényt elküldtem az őt kiközvetítő cégnek.
Mivel Sanyi jó munkát végzett, ezért már jó előre be lett neki lebegtetve, hogy legalább jövő áprilisig szeretnénk foglalkoztatni, sőt még tovább is. Ennek jegyében el lett küldve projekt menedzsment tanfolyamra, és megegyeztünk, hogy komolyabb munkákat is kap.
Belső átszervezések miatt átadás-átvétel zajlott, aminek keretében további feladatokat vett át. Az átvétel pénteken zárult le.
Nagy meglepetésemre hétfő reggel, a szokásos megbeszélésünk előtt 5 perccel hívott, hogy a hétvégén átgondolta a dolgokat, és nem hosszabbít velünk szerződést. Tehát nincs 1 hónap felmondási idő, hanem csak 2 hét múlva lejár a szerződés, és nem, jön többet.
Indoklásként azt mondta, hogy már 1 éve itt dolgozik, most szeretne egy kicsit kikapcsolódni és utazgatni, úgy kb 3 hónapot, és majd októberben jön vissza dolgozni. Nagyon meglepődtem, hiszen:
- 2 hét túl kevés ahhoz, hogy találjunk egy másik jelöltet, felvegyük, és ki tudja képezni
- Éppen most vett át feladatokat, talán nem kellett volna az egész átadás-átvétellel vacakolni ha ezt előre elmondja
- És nem küldtem volna el pár héttel korábban tanfolyamra
Próbáltam megkérni, hogy pár hetet még maradjon, adjon esélyt az utódja betanítására és a feladatok átadására, de hajthatatlan maradt.
5 perccel ezután volt egy csapat megbeszélés, ahol még nem jelentettem be a felmondását – bízva abban, hogy azért csak sikerül rávenni az ideiglenes maradásra.
Erre Sanyi a megbeszélés után – a hátam mögött – szétkürtölte a cégben, hogy elmegy 2 hét múlva.
Aki dolgozott már IT menedzserként az tudja, hogy a felhasználók és az üzleti döntéshozók mennyire érzékenyek a felmondásra. Ha egy informatikus - akit jól ismertek – felmond, akkor hirtelen „összedől a világ”, pánikba esnek hogy akkor most mi lesz. Éppen ezért az ilyesmit megfelelően kell kommunikálni, tehát nem csak a felmondás tényét, hanem az átadás-átvételi tervet, illetve hogyan fogjuk pótolni a kiesett munkatársat. Valójában ez nem annyira vészes dolog, ha a megfelelően csináljuk.
Sanyi meggondolatlansága miatt 2 óra múlva az érintett menedzserek már kétségbeesve telefonáltak… kitört a pánik…
Ha valaki el akar menni 3 hónapra kirándulni, azzal nincs semmi gond. Rugalmas vagyok, meg lehet beszélni a dolgokat. Azt is elfogadom, ha valaki nem akar többet velem dolgozni. Jogában áll felmondani, szerződést nem hosszabbítani.
De ezzel, ahogyan a felmondást kivitelezte, kárt okozott. Kiesik egy munkaerő, amíg nem tudjuk pótolni, elveszik tudás és a befektetés, amit a képzésébe tettünk.
A felmondás morális oldala a bizalomról szól. Utálom azokat a vezetőket, akik a beosztottaiktól feltétlen hűséget várnak el... ha feltétlen hűségre nem is, de kölcsönös bizalomra szükség van. Adott helyzetben én nem mondtam volna fel 2 hetes határidővel, és ügyeltem volna a másik fél érdekeire is. Ennek illene megmaradnia a felmondás során is, hiszen ha már nem is dolgozunk együtt, de nem váltunk ellenséggé. Mint felnőtt, tapasztalt ember bele kellett volna gondolnia a helyzetbe, nem csak egyoldalúan dönteni.
Az pedig egyenesen naiv elképzelés, hogy majd októberben visszajöhet. Nyilván azonnal felveszünk valakit a helyére, és minden megy tovább.
Elsőre azt gondoltam, hogy biztos velem vagy a céggel van baja, és így akar gyorsan, határozottan megszabadulni. Ha utál itt dolgozni, akkor legalább megértem.
De nagyon úgy néz ki, nincs mögöttes indok – tényleg csak ki akart venni 3 hónap szabadságot, csak elügyetlenkedte. De mivel a dolog visszavonhatatlanul megtörtént (lásd telekürtölte a céget), nincs más választásunk.
Tanulság? Egyszerűbb lenne a problémákat megbeszélni a főnökkel, mint radikális lépéseket tenni. Esetleg lehetne találni egy megoldást…
Aki pedig felégeti a hidakat maga mögött, annak nem lesz se visszaút, se referencia.
Utolsó kommentek