Diploma megszerzése, munka egy multinál, 1-2 év múlva csapatvezető, újabb 1-2 év múlva középvezető, aztán irány a felsővezetői miliő. Vagy mégsem?

Diploma megszerzése, munka egy multinál, 1-2 év múlva csapatvezető, újabb 1-2 év múlva középvezető, aztán irány a felsővezetői miliő. Vagy mégsem?

A 13. Projektmenedzsment fórumon is szóba került, hogy napjaink fiatalja 5 év alatt középvezetők akarnak lenni. Azt megértem, hogy valaki a diploma átvétele után 5 évvel már autót, lakást és gyerekeket szeretne, viszont a villámkarrier már egészen más kérdés.

Ha valaki vezető, akkor időről időre szembesül azokkal az emberekkel (fiatal tehetségekkel?) akik nem azt nézik, hogyan tudnák jobban elvégezni a munkájukat, hanem azt, mikor lesznek kinevezve és mit kell ehhez tenniük.

Azzal tulajdonképpen nincs gond, ha valaki „vinni akarja valamire” – de azért vegyük észre, az is vitte valamire, aki „csak” tisztességgel elvégzi a munkáját. A félreértés ott lehet, hogy ezt valaki életcélnak tekinti.

Amíg valaki beosztottként dolgozik, addig az előléptetés szakmailag kis változást jelent. Junior fejlesztőből fejlesztő, fejlesztőből vezető fejlesztő vagy architekt – egy-egy lépés a karrierben, de mindegyik ugyanazzal foglalkozik (technológiával, fejlesztéssel), legfeljebb más szinten, kicsit más szemszögből. Ezeket a lépéseket – ha valaki tehetséges – tényleg be lehet gyorsan futni.
(Felhívnám a figyelmet, hogy ezeket a lépéseket a fejlett nyugaton lassan teszik meg, azaz amikor vezető fejlesztőről beszélünk, akkor az valaki 10-15 év tapasztalattal.)

Azonban amikor egy tapasztalt, tehetséges beosztott alsóvezetőből középvezetővé akar válni, az óriási lépés. Már írtam róla, hogy a vezető fejlesztő és a projektvezető között nagy különbség van. Ahhoz, hogy valaki hitelesen középvezetővé váljon, a sok munkán, akaráson és szerencsén felül arra is szükség van, hogy a középvezetőséghez szükséges tudást/tapasztalatot megszerezze. Ami nem 1-2 év.

Informatikában szokás volt (most már nem annyira, és nem tudom más szakmában ez mennyire divat), hogy évente fizetést KELLETT emelni, illetve előléptetni a munkatársakat, hiszen +1 év tapasztalattal jobb állást tudtak találni. Vagyis a létra megmászása többé-kevésbé automatikus.
Középvezető viszont nem automatikusan lesz az ember. Nem neveznek ki valakit menedzsernek, csak mert jól teljesített – akkor neveznek ki valakit menedzsernek, ha a vállalatnál szükség van egy menedzserre. Tehát ha valaki esetleg megszerezte azt a bizonyos tudást, az sem jelent automatikusan előrelépést.

Amikor pedig valaki középvezető lett, onnan még nehezebb a továbblépés. Lehetőség csak akkor van, ha megüresedik egy hely a fejünk felett, de akkor is arra az egy helyre több jelentkező van. A felsővezetői kinevezések ritkák, szerencse és sok más tényező függvénye.

Ezt furának találhatja az, aki hozzászokott, hogy a kezdeti években az előléptetés jól kiszámítottan, szinte automatikusan jött. Márpedig – mint említettem – nem szokatlan, ha valaki ugyanabban a pozícióban dolgozik 5 évig, de ha lép is valahova, akkor az inkább oldalirányú mozgás / rotáció.

Most sokan azt mondhatják, hogy ezért kell otthagyni a céget, és máshova elmenni jobb pozícióba. Igaz, hogy Magyarországon az elmúlt 20 évben nem ez volt a szokás (sőt 2000 körül a világon máshol sem), de a normális igenis az, amikor valaki ugyannál a vállalatnál tölt el hosszú időt. (Az más kérdés, hogy a vállalatok mennyire partnerek ebben…)

Aki nagyon erőlteti, az persze megtalálhatja a módját, hogyan legyen menedzser idő előtt. Ami cseppet sem egészséges. A menedzserséget meg kell tanulni, sőt a felsővezetőséget is meg kell tanulni. Minden egyes előrelépés után új készségeket kell elsajátítani, megváltozik a munka szintje és stílusa. Aki túl gyorsan lép előre, az inkompetenssé válik, és aztán már csak a túlélésről fognak szólni a mindennapok – pokollá téve a kollégák életét.

Mint ahogy a HR Portál mondja: veszélyes fiatalon a csúcsra jutni.

Aki megfelelő sebességgel akar menedzser lenni, az ne csak a karrierjére figyeljen, hanem a szükséges tudásra is. El lehet járni tanfolyamra, ott az önképzés. A karrier lépcsőit ne az elérhető fizetéshez és hatalomhoz, hanem a megszerezhető tudáshoz igazítsuk, hogy folyamatosan tanulva lépésről lépésre vezetővé váljunk.