Eddig 4 szerződés került nagyító alá (a sorozat 1. része, 2. része, 3. része és 4. része), most rendhagyó jelleggel nem konkrét szerződésről beszélek, hanem az alkufolyamatról, ami a szerződés véglegesítéséhez vezet.
Eddig 4 szerződés került nagyító alá (a sorozat 1. része, 2. része, 3. része és 4. része), most rendhagyó jelleggel nem konkrét szerződésről beszélek, hanem az alkufolyamatról, ami a szerződés véglegesítéséhez vezet.
Amikor szerződésről és alkufolyamatról beszélünk, akkor sok ember fejében öltönyben, tárgyalóasztalnál vívott kőkemény bokszmeccs jelenik meg, ahol ügyesnek kell lenni mert van aki jól jár és van aki rosszul. Ahol minél több feladatot áttolunk a másik oldalra, annál kevesebb bajunk lesz a jövőben.
Ez így teljesen hibás kép. A szerződéskötés az üzleti kapcsolat kialakulásának elején történik, tehát abban a szakaszban, ahol az együttműködésnek és a kölcsönös bizalomnak ki kell(ene) alakulnia. Bizalom nélkül mindegy, hogy mennyire „előnyös” szerződést kötöttünk, ott előbb-utóbb baj lesz és a vállalkozót lapátra teszik. A szerződés csak egy darab papír, ami nem fog minden problémánkra megoldást adni.
Azt kell felismerni, hogy ezek a problémák azért léteznek, és azért a szerződéstől várjuk a csodát, mert nem sikerült feltárni e problémák gyökerét és nem sikerült VALÓDI megoldást találni. Amit ilyen szituációban tenni kell: alaposan végiggondolni, hogy miért létezik ez a probléma, és tegyünk meg mindent ennek elhárítására.
Mint már sokszor leírtam, a szerződéskötés, a szerződés alapvetően egy win-win szituáció: a Vállalkozó hozza a szakértelmét és pénzt kér érte, miközben a Megrendelő megoldást keres és fizetne érte. Ezt csak elrontani lehet.
A szerződés célja ugyebár az, hogy a Megrendelő igényére közösen megoldást keressünk. Ehhez bizonyára mindkét félnek bele kell tenni valami a közösbe. Feltehetőleg a Vállalkozó tesz bele több munkát, de nincs az az informatikai projekt, ami a Megrendelő aktív részvétele nélkül sikeres lenne. Még a legjobb IT beszállító is elvérzik segítség nélkül.
Amikor elindul egy projekt és lesz egy informatikai beszerzés, akkor ügyfél oldalon van egy tiszta, világos kép a munka céljáról, a pénzügyi keretről, sőt sok esetben a határidőről is. Ezen felül van elképzelés a munka végrehajtásának módjáról is, tehát mit hozunk be a cégbe kívülről a beszerzésen keresztül, és mit adunk hozzá magunk.
A beszerzési folyamat része az, hogy ezeket a beszállítóval egyeztessük, azaz mik azok a konkrét feladatok, amiket ő csinál, és mi az, amit nem.
Az, hogy ki mit csinál, szakmai szemüveggel nézve egyértelmű: az csinálja, aki a lehető leghatékonyabban, legjobban meg tudja csinálni. Például a fejlesztési igények összegyűjtésére az ügyfél oldalon ülő szakértő a legalkalmasabb, a műszaki tervezést bízzuk a fejlesztőkre, az elkészült szoftver validálását pedig ismét a szakértőre. A fejlesztési folyamatból és az aktuális szakmai trendekből adódnak, hogy hol húzódnak a határvonalak.
(Ezt feltehetőleg már a beszerzés kiírása előtt házon belül tisztáztuk)
Amíg a határvonalak tiszták, addig nincs gond. Ha nem tiszták, akkor lehet kérdezni. Verekedni felesleges.
Sok esetben a nézeteltérés oka szimpla félreértés: a vállalkozó nem látja tisztán, hogyan vesz részt az ügyfél oldal a szoftver elkészítésében, nem érti a garanciákat a megállapodásban, ezért elkezd saját feje után menve kidolgozni valamit és feltételezésekbe bocsátkozni. Ez mind feloldható egy nyílt beszélgetéssel.
Amikor a jogászainkkal dolgozunk egy informatikai szerződésen, akkor ők azt feltételezik, hogy az együttműködést kezdeményező üzleti csapat vagy az IT fejében van egy részletes, teljes kép a közös munkáról. És ez a kép lesz a fontos!
Az alkufolyamat tehát igazából nem alku és nem boksz, hanem beszélgetés: az elvárások tisztázása és a kompromisszumok megtalálása.
Ha ez mind igaz, akkor miért van szükség egyáltalán szerződések megírására? Miért írtam eddig 4 cikket a szerződésekről?
Ennek nagyjából 3 fő oka van:
1) Le kell valahol fektetni egyértelmű és letagadhatatlan módon, hogy mennyi az annyi. Hány euróba kerül a munka, mikor lesz kész, hány percen belül kezdi meg a munkát a helpdesk a bejelentéstől számítva, kié a forráskód, stb. Ami nincs rögzítve, abból félreértések és vita lehet.
2) Azt szokták mondani, hogy a szerződés valójában arra az esetre szól, amikor valaki valamit nem teljesít és/vagy a szerződést fel akarjuk bontani. Mert emberek jönnek-mennek, változik a szélirány, lehet hogy a tegnap még fontos üzleti együttműködés holnap már nem lesz az. És amikor megromlik a kapcsolat, amikor az egyik fél már nem érdekelt a közös célban, akkor nehéz meghúzni a határvonalat tisztességes és tisztességtelen között.
3) Pusztán attól, hogy bizonyos dolgokat tisztáztunk és írásban rögzítettünk, azok jól fognak működni. A szerződés egyfajta önbeteljesítő jóslat.
Vagyis egy jól megírt szerződéssel (a jóságot nem a hossza jelenti) sok-sok álmatlan éjszakától kíméljük meg magunkat.
Utolsó kommentek