A klasszikus sztereotípia szerint a főnök azokat a beosztottakat szereti, akik az ő véleményét követik. Valóban így van?

A klasszikus sztereotípia szerint a főnök azokat a beosztottakat szereti, akik az ő véleményét követik. Valóban így van?

Úgy adódott, hogy el kellett gondolkodni egy új munkatárs felvételén. Jelölt is volt rá, valaki aki korábban a mi csapatunkban dolgozott (amikor még nem dolgoztam a cégnél), de átkerült egy másik csapathoz. Szakmailag jó, ismeri az informatikai folyamataikat és rendszereinket.

Feltehetőleg szívesen csatlakozna hozzánk, hiszen amit most csinál, az messzebb áll attól, mint amihez ért. Ráadásul ott nem tűnik teljesen elégedettnek.

Megpróbáltam a másik csapatnál kipuhatolni a helyzetet, mi lenne ha átvennénk az embert. Nem tiltakoztak, azzal a feltétellel, hogy akkor ők felvesznek kívülről valakit a távozó kolléga helyére. Aki mondjuk jobban ért ahhoz, mint amit csinálni kell. Nem, nem voltak elégedetlenek a kollégával, de annyira nem is ragaszkodtak hozzá. Na meg ettől a változástól azt remélték, hogy akkor a ránk való befolyásuk növekszik.

Vagyis minden adott volt, csak egyvalami nem stimmelt: a kolléga viselkedése. Nem azért mert „rosszalkodott” volna, éppen ellenkezőleg – mindig egyetértett a főnökével. Volt szakmai véleménye, de nem harcolt érte, nem mondott markáns véleményt. Azt csinálta, amit mondtak neki.

A betöltendő pozícióban a munkatárs dolga lett volna időről időre fontos műszaki döntéseket meghozni. Mivel támogató vezető vagyok, a döntéseimben a szakértőkre támaszkodok, azaz kikérem a véleményüket és igyekszem megérteni azok hátterét. Ugyanis a csapat, a felelősség nagyobb, mint amit segítők nélkül az ember le tudna menedzselni.
Olyan is előfordult (többször is), hogy egy adott feladatról volt egy elképzelésem, de a „jobb kezemnek” más volt a véleménye, megbeszéltük és találtunk egy kompromisszumos megoldást. Azaz nem mentünk vakon az én véleményem után.

Egy olyan ember, aki egyetért velem, azzal nem tudom megtalálni a „legjobb” megoldást. Sőt egyáltalán nem tudok vele megoldást találni, hiszen nem fog szakvéleményt kialakítani, inkább megpróbálja megtippelni az én véleményem.

Nem fog akarni ütközni másokkal, nem fog harcolni, pedig sok esetben ez elkerülhetetlen és szükséges.

Igazából motiválni se tudnám, hogyan motiválnék a robotot aki azt csinálja, amit mondok?

Végül úgy alakult, hogy mégse kellett új embert felvenni, ezért az eszmefuttatás inkább elméleti jellegű. De talán érdekes lehet azok számára, akik értékes munkaerők kívánnak lenni – hogy mit is jelent az „értékes”.