Észrevétel: külföldi munkatársaim közül – különösen a vezető beosztásban lévők – sokan és sokat nyaralnak külföldön.
Észrevétel: külföldi munkatársaim közül – különösen a vezető beosztásban lévők – sokan és sokat nyaralnak külföldön.
A nyaralás tipikusan „semleges” téma, bármikor bárkivel lehet róla beszélgetni, kitölteni 10-15 üres percet két meeting között. Ilyenkor sok érdekeset megtud az ember, meg ugye mesél is.
Nekem az jött le, hogy bizonyos körökben – főleg vezető beosztásban – az emberek sokfelé megfordultak. Nem, most nem csak arról a holland menedzserről van szó, aki jegyet vett a dél-afrikai vb döntőre, hanem azok is külföldre mennek nyaralni, akik valamilyen multi-kulti környezetben dolgoznak és kellően nyitottak.
Nem rongyrázásról vagy divatról van szó. Például meglepően sok kolléga járt szabadidejében Budapesten, Splitben, a Balatonnál, Krakkóban vagy Prágában. Nem ciki a Krakkó mellett sóbarlangról beszélni, mert hiszen mások is jártak ott és ismerik. De aki tengerpartra megy, ott sem a mainstream médiában szereplő helyszínekről van szó, hanem Portugáliáról, Franciaországról vagy Olaszországról.
De miért is ne menne az ember nyaralni az országhatáron túlra? Ha multinál dolgozunk és külföldiül kell napi szinten prezentálni, akkor ugye a nyelv nem akadály.
Aki igazi európai állampolgárnak érzi magát, és nem nézi le a szomszédos népeket, annak az országhatár csak egy vonal a térképen, nem fizikai akadály.
Tudom, most sokan azzal jönnek, hogy a nyaralás sokba kerül. De tessék csak utánaszámolni, mennyibe kerül 2 hét egy jól menő belföldi szállodában (pl. Szilvásváradon 4-5 csillagos szállodában), és mennyibe kerül 2 hét Egyiptomban! Pedig micsoda különbség van a kettő között...
Mindegy, hogy kiruccanunk Miskolcra, vagy kiruccanunk Pozsonyba, Bécsbe. Mi a különbség?
Igazából megfordítanám a dolgot: egy multinál dolgozó munkatársaknál elvárás, hogy ne legyenek előítéletei a különböző országokkal, különböző nációkkal szemben. Sajnos ez nincs mindig így. Gyakran mi magyar beosztottak esünk áldozatul a megkülönböztetésnek (ami nagyon fájó lehet), de előfordulhat az is, amikor mi diszkriminálunk (anélkül, hogy tudatosulna bennünk).
Aki nem tud annyira elrugaszkodni a sztereotípiáktól, hogy nehézségnek érez egy külföldi nyaralást, az ne akarjon multinál dolgozni, vagy legalábbis iratkozzon be egy „Multicultural awareness” tanfolyamra.
És most jöjjön valami egészen más - had meséljek egy kicsit az olaszokról.
Az olasz éttermekben nem nagyon beszélnek angolul, ami meglepő egy olyan országban, ami a legjobb turista-célpontok között van. Miért beszél az olasz pincér csak olaszul? Mert a vendégek nagy része olasz!
Olaszországban nagyon erős a belső turizmus. Amikor Rómában lakó kollégámat a nyaralásról kérdeztem, csak annyit mondott hogy Dél-Olaszországba megy. Vagy Firenzébe. Vagy Szicíliába.
Udvarias kérdésemre – hogy nem tervez-e távolabbi kirándulást – értetlenül nézett: miért menne bárhova is? Olaszország elég nagy, a tengerpartjai nagyon jók, északon ott az Alpok, tele van történelmi emlékekkel – van minden ami egy nyaraláshoz kell.
És amikor ott jártunk, láttuk, hogy tényleg nagyon erős a belső turizmus, az olaszok nem bolondultak meg Egyiptomért vagy Thaiföldért.
Valahol ez is jó dolog, ez is egészséges.
Akkor most hol az igazság, nyaraljunk külföldön vagy itthon?
Bizonyára valahol félúton: ismerjük meg kis hazánkat – mert szép, és tele van rejtett értékekkel -, de ismerjük meg a nagyvilágot is, kóstoljuk meg más népek életét, nézzük meg hogy élnek, milyen a történelmük és a hagyományaik.
Utolsó kommentek