Mindenki tudja, hogy Magyarországon a tanácsadó szakma kissé félrement, a „tanácsadó” szó egész más jelentést kapott. Erről írnék most szintrehozó jelleggel.

Mindenki tudja, hogy Magyarországon a tanácsadó szakma kissé félrement, a „tanácsadó” szó egész más jelentést kapott. Erről írnék most szintrehozó jelleggel.

Egy régi ismerősömmel találkoztam. Izgatottan kérdeztük egymástól: hol vagy, mit csinálsz?
Azt mondja, hogy üzleti igényeket specifikál, rendszerszervező, de projektet is vezet. Biztos ami biztos ad egy névjegykártyát is – amin nagy meglepetésre az olvasható cirádás betűkkel: Vezető Tanácsadó.

Na itt most álljunk meg egy szóra!

A tanácsadó az én olvasatomban az az ember, aki tanácsot ad. Lásd Wikipedia, Consultant szócikke: „is a professional who provides professional or expert advice”

Tanácsot akkor kérünk, amikor valamivel megakadtunk, valamit nem tudunk. Nyilván ennek nincs köze a normál üzletmenethez, napi feladatokhoz, mert azokhoz alapvetően értünk. Ha nem értenénk a munkánkhoz, akkor kirúgnának és felvennének valaki mást.

Tanácsra, tanácsadóra csak különleges helyzetben van szükség. Például ha ISO-t, Lean-t vagy SOX-ot kell bevezetni, ha szeretnénk sokkal innovatívabbak lenni vagy sokkal hatékonyabbak, esetleg jobban akarnánk menedzselni a beszállítóinkat. Ezen esetek mindegyikében közös, hogy a munkát továbbra is mi végezzük el, a külső ember csak tanácsot ad.
Például SOX bevezetés esetén a SOX tanácsadó elmondja a legjobb gyakorlatokat, mi pedig bevezetjük és alkalmazzuk azokat. Nem a SOX tanácsadó vezeti a bevezetés, nem ő hajtja végre azokat, és nem is rá vár a munka oroszlánrésze.

Vagyis igazából nagyon-nagyon kevés az olyan eset, amikor tanácsadóra van szükség. Amikor szükség van rá, akkor is csak rövid időre és alkalomszerűen. Akkor viszont jó drágáért, hiszen a tudás amit hoz, az legyen teljes körű és maximális.

Itt jön be a következő kérdés: milyen szintjei léteznek egy tanácsadónak?
Ugyebár a tanácsadó akkor tud tanácsot adni, ha mestere a szakterületnek, és minden a kisujjában van. Nem létezhet junior tanácsadó, mert ő nem mester és nem tud tanácsot adni.

Igazából a tanácsadó és a vezető tanácsadó közötti megkülönböztetés is értelmezhetetlen. A vezető tanácsadó az olyan, aki egy csapat tanácsadót vezet? De hiszen nekünk csak egy tanács kell, nem egy csapat tanácsadó.
Azt esetleg még hajlamos vagyok elhinni, hogy a vezető tanácsadó (senior consultant) egy 60-65 körüli NAGGGYON TAPASZTALT hölgy/úr, akinek nemcsak hogy kisujjában van minden, hanem a szakmát is valahol ő találta ki, az ő gondolatait tanítják az iskolában.

Visszatérve a valóságba, a Kedves Olvasó hány olyan huszonéves, korai harmincas fiatalemberrel/ifjú hölggyel találkozott, aki Vezető Tanácsadónak nevezte magát? Mert én nem eggyel…

De miért is nevezi magát valaki Vezető Tanácsadónak? Nincs semmi szégyen abban sem, ha valaki Rendszerszervezőnek vagy Projektvezetőnek nevezi magát. Azok is becsületes, jól fizető szakmák.

Az elnevezésnek marketing értéke van – elsősorban az ügyfél felé. (A melósnak egyébként mindegy, hogy raktáros vagy logisztikai menedzser néven kapja a havi fixet)

Ugyanis a tanácsadó kifejezés tapasztalt embert takar, aki sokba kerül. Nagyon sokba. Ellenben azok a fránya cégek szeretnek sokkkkkkk pénzt kérni nagyon olcsó emberekért.

Mi a különbség a pályakezdő és a junior tanácsadó között?
Az öltöny és az árcédula.

Másrészt pedig azok az emberek, akik arcukat és munkájukat adják a produkcióhoz, keveset keresnek, de kell valami motiváció. Nevezzük tehát őket tanácsadónak, az legyezi az önbizalmukat.

Visszatérve egy kicsit a tanácsadók előfordulására: Nálunk hány tanácsadó dolgozik?
Nagyon ritkán előfordul 1-2 – egész Európában.
Tanácsadó helyett sokkal inkább fejlesztők, tesztelők, rendszerszervezők, koordinátorok, szakértők és menedzserek kellenek. Vagyis olyan emberek akik DOLGOZNAK.

Persze láttam, hallottam már olyat – kizárólag Magyarországon – hogy a tanácsadócégtől kapott tanácsadó rendeltetésszerűen szoftvert fejlesztett, tesztelt, rendszert szervezett, koordinált és menedzselt. Na ez nem tanácsadói munka, és az a cég nem tanácsadó cég.

Hogyan lehet megkülönböztetni a valódi és a kamu tanácsadó céget?
Úgy, hogy a valódi tanácsadó cég a tudásából és a tanácsaiból él meg, a kamu tanácsadó cég pedig csak elpasszolja a tanácsadói órákat bármi áron. Meg kell nézni a cég által nyújtott szolgáltatásokat: ha szoftverfejlesztést is végeznek ügyfeleiknek, akkor ők biztosan nem tanácsadók.

Így a cikk végére szeretnék egy picit visszatérni a tanácsadó tudásszintjére.
Ugyebár alapvetően mindenki szeret tanácsot adni, és mindenki úgy érzi, hogy tud is.
Aki viszont tudatosan eljutott arra a szintre, hogy neki tanácsra és tanácsadóra van szüksége, az feltehetőleg már áll egy bizonyos – magas – szinten a szakmájában, különben az igényt sem ismerte volna fel.

Vagyis amikor valakinek ténylegesen tanácsadó kell, akkor ott magas szintű tudás kell, ott a magas szintű szakértőket kell egy még magasabb szintű szakértőnek oktatni. Ezt neveztem úgy hogy „mester” szint.

A mester szintben az a jó, hogy szép pénzhez jut az ember. Az a rossz, hogy piszkosul nehéz elérni.
Az internetben az a jó, hogy az ember minden információhoz azonnal hozzáfér. Ez azonban senkit sem tesz egy adott terület mesterévé. Ha megguglizunk egy kérdést, és a találati listán elolvasott válaszokkal villogunk, attól még nem értünk hozzá. Akkor sem, ha az interneten találunk egy hasonló dokumentumot, és azt letöltve okoskodunk.
Az igazi SOX tanácsadó nem az, aki letölti a SOX-ot és elolvassa, hanem aki teljesen átlátja és már 5 helyen csinálta.

Zárszó, pozitív végkicsengés: a tanácsadókra szükség van, igen nagy szükség van rájuk, de tudni kell mikor hívjuk őket és mikor ne. Ha a megrendelői oldal válogatósabb lenne, akkor sokat tisztulna a tanácsadó szakma.
És talán csökkenne az öltönyösök iránti ellenszenv is…