ITÉlet

Felhívás Rácz Pétertől a multitasking ellen, avagy hogyan tanuljunk singletasking-ot?

Felhívás Rácz Pétertől a multitasking ellen, avagy hogyan tanuljunk singletasking-ot?

A cikk itt olvasható el: http://raczpeter.hu/it-project-management/miert-nem-valosulnak-meg-a-celjaid/

Filozófiáról, filozófiaváltásról ír, és elgondolkodtató.

Multitaskingról már volt szó e blog keretein belül, például Multitasking effektíven vagy A multitasking károsítja az agyat.

Amiről Péter ír, az az, hogy tanuljunk meg (és hogyan tanuljunk meg) egyetlen dologra összpontosítani, vagyis tudatosan mellőzni a multitasking-ot. Mert a nyomás nagy, a piac változik, sok a munka, az ember annyit se szól hogy mukk és már tele van feladatokkal. Ma már az a művészet, ha valaki csak egy dologra koncentrál, és azt csinálja – jól.

A rohanó világban nincs idő megtanulni dolgokat, minden tegnapra kell. A learning curve kiszámított, azaz 3 hónap alatt be kell tanulni – akár elég rá a 3 hónap akár nem. (Többnyire nem, hiszen a tanulási idő költség, tehát legyen minél rövidebb)

A hiányos tanulás és a nyomás miatt a rendszer intelligens, sokoldalú kontárokat nevel megszállott mesteremberek helyett. Pedig a megoldás triviális: a tanulást célja ne a határidő legyen, hanem a biztos alapok elsajátítása és a tudás megszerzése. Mindez nem a szokásos erőltetett oktatás formában, hanem mindenki a saját tempója szerint, megszerezve az alapokat és biztos kézzel alkalmazva azokat.

A cikk egyik tanulsága az, hogy bizony a „single-tasking”-ot (vagyis amikor az ember leáll és csak egy dologgal foglalkozik) tanulni kell! A multitasking jön magától, de a singletasking nem. Az iskolarendszer is olyan, hogy az iskolában egy nap van 4-8 különböző óra, készülni kell házi feladattal, már fiatal korban szétforgácsolódunk és rutinná válik a figyelem megosztása.

A singletasking valamilyen hobbin keresztül tanulható a legjobban. Péter a Jiu-Jitsu-t említi példának.

Nekem is volt egy sport az életemben, amit egy darabig nagyon komolyan csináltam és aztán abbahagytam. Ma már nem űzöm, de a készség – hogy tudjak 100%-osan egy adott célra koncentrálni – megmaradt.

Jobban végiggondolva, menedzser ismerőseimnek szinte kivétel nélkül van valamilyen hobbija. Megszállottan sportolnak, pókereznek, énekelnek vagy zenélnek, vagy valami ehhez hasonló „komolytalan” dologgal foglalkoznak. Ami komolytalannak tűnik karrier szempontjából, de mégis ad valamit, amit nem lehet tanfolyamokon megtanulni.