ITÉlet

Mi az üzleti vacsora, miért jó, és pár aktuális élmény.

Mi az üzleti vacsora, miért jó, és pár aktuális élmény.

Az öltönyösökről kialakult sztereotípiához hozzátartozik, hogy a kiváltságos menedzserek drága státusz-éttermekben vacsoráznak, józan ésszel felfoghatatlan mennyiségű pénzeket otthagyva.

Valóban igaz, hogy a menedzser életének, az üzletnek a része az, hogy üzleti partnereinkkel, munkatársainkkal együtt időnként elmegyünk ebédelni vagy vacsorázni. Az üzleti vacsora lehetőséget ad, hogy a kötötten strukturált és előre megszervezett értekezletek után kötetlen módon megismerjük egymást, és emberi kapcsolatokat alakítsunk ki. Az egész tehát nem az ételről és a rongyrázásról szól, hanem a kapcsolatépítésről.

Akik ismernek, tudják, hogy utálom ezeket az eseményeket. Viszont kénytelen vagyok részt venni rajtuk – sajnos elég sokszor házigazdaként vagy szervezőként – hiszen a munka részét képezi a networking. Ilyenkor szoktam irigyelni az egyszerű melóst, aki munkaidő végén hazamegy és azt csinál amit akar…

Tehát mint mondtam nem az étel és nem az étterem a lényeg, hanem amiről beszélgetünk egy jó bor és egy tál étel mellett.

A legutóbbi ilyen eseményen jó sok sztorit gyűjtöttem, egy kis ízelítő ezek közül:

Céghűség
8-an ültünk az asztal körül. Szóba került, ki hány éve van a cégnél. Mindenki bemondott egy számot. Az átlag valahol 13 év körül volt.

IT menedzser és az IT
Szóba kerültek az ismerősök és szívességek. Az egyik IT menedzser kifakadt: minden ismerőse hozzá fordul, amikor elromlik a számítógépük, mert tudják hogy IT-ban dolgozik és azt remélik, hogy ingyen megoldja a problémát. Pedig nem ért a műszaki dolgokhoz, nem tudja hogyan lehet egy számítógépet megjavítani vagy újratelepíteni.
Én feltehetőleg kisebbségben vagyok az IT menedzserek között, aki fel tud rakni egy Windows-t egy szűz gépre.

Márkahűség az autóiparban
1950-ben az autóvásárlók 10%-a választott autót az alapján, hogy milyen embléma volt a jármű elején. Napjainkra ez az arány már 60% - vagyis ennyien hűek a márkához.
Szemben más iparágakkal – például biztosítók vagy mobil telefon, ahol az új ügyfelek iránti vadászat jelenti az alfát és az omegát – az autóiparban a márkahűség és az ügyfelek benyomásai vezérlik az autógyártókat.

Bizottságosdi
A magyar politika életből származik a mondás, nem tudom kitől: „Megoldjuk a problémát, vagy inkább létrehozunk egy bizottságot?”
Ugyanez a mentalitás sajnos nagyvállalati körökben is előfordul. Adott egy elég súlyos probléma, ha valaki látott már ilyet legalább egyszer, akkor sejti hogy körülbelül mit kellene csinálni és hogyan kellene megoldani. Ehelyett a cég indít a probléma megoldására egy gigászi projektet, felvesz rá tanácsadókat, lesznek projekt meeting-ek, prezentációk és üzleti utak.
Mire jó ez? Arra, hogy az emberek azt hiszik, valahova haladtunk, hiszen van egy projekt tervünk, haladunk előre a terv szerint, és hisznek abban, hogy a problémák megoldódnak. Annak ellenére, hogy a valódi megoldás felé igazából nem haladunk.

Mi a hobbid?
Szóba került a hobbi, kinek mi a hobbija, és az egyik munkatársamnak igen érdekes van: szabadidejében márkakereskedéseket látogat.
Mérnök, az autóiparban dolgozik időtlen idők óta, fontos számára az ügyfél és a márkakereskedő elégedettsége. Ezért időnként elmegy egy-egy helyre, megnézi a konkurens termékeket, beszélget az értékesítővel, sőt akár tesztvezetésre is elveszi a járművet. Így legalább teljesen képben van, mi történik a beton-üveg irodán kívül.
Olyan embert előtte is ismertem, aki hivatásszerűen járta a konkurens szalonokat.
Arról a sztoriról pedig nem beszélek, amikor a nagyfőnök álruhában csak úgy bement egy szalonba, és álnéven autót próbált venni…

Nők és a márkakereskedések
Férfi vagyok, számomra nem volt világos, hogy a márkakereskedés mennyire ellenséges terület egy nő számára.
Ott kezdődik, hogy míg egy férfi részletes tájékoztatást kap, addig egy nő csak részleges és felszínes adatokat kap az értékesítőtől.
Ha párban mennek, az értékesítő mindig a férfihoz beszél, akkor is, amikor a nő kérdez. Automatikusan úgy veszi, hogy a férfi dönt a kocsiról. Ennek egyébként pont az ellenkezője az igaz: az efféle nagy értékű vásárlásokról szóló döntéseket jelentős részben a nők befolyásolják.
Arról pedig nem is beszélek, hogy ha a nő egyedül megy a szalonba, inkább nézik járókelőnek mint potenciális ügyfélnek.
Ja és ha nők, akkor dobjuk fel a „családbarát” kifejezést. Aki drágább új autót engedhet meg magának, az feltehetőleg családos, tehát papa+mama+gyerekek. Az autó megvásárlása nem 5 perc, az azzal jár, hogy az ember sok időt tölt a szalonban. Ha nem megoldott a gyerek felügyelete, akkor ugyebár nehéz… hiszen a szalonban nincs gyereksarok…

Micro-hybrid
Az ember mindig elcsodálkozik azon, mi mindenre képesek a marketingesek. Például hibridnek nevezni egy járművet, amikor az nem hibrid.