A hazugság nem szép dolog, főleg ha az ember az önéletrajzában, önös érdekből teszi azt, de a világ nem fekete és fehér. Bizonyos szintű kozmetikázásra igenis szükség van.

A hazugság nem szép dolog, főleg ha az ember az önéletrajzában, önös érdekből teszi azt, de a világ nem fekete és fehér. Bizonyos szintű kozmetikázásra igenis szükség van.

Karriervadász blogján közölt egy posztot CV kozmetika címmel. Vannak benne érdekes gondolatok – maga a témafelvetés is jó – azonban pár dologgal nem értek egyet. Vannak bizonyos dolgok, amelyekben szerintem pont az ellenkezőjét kell tenni, mint ami Karriervadász és a HR-esek mondanak, ha állást akarunk találni.

A poszt rögtön az első bekezdésben rögtön kimond egy nagyon fontos dolgot, és ezt csak ismételni tudom: „Az önéletrajz tulajdonképpen egy reklám, saját magunkról egy szórólap.”

Amikor állásra jelentkeznek, sokan ezzel nincsenek tisztában. Félreértések elkerülése végett: a CV nem adatlap, nem olyan, mint mondjuk egy Facebook profil. Itt nem tényeket kell sorolni tudományos pontossággal, hanem bemutatni és eladni magunkat. A kettő között óriási különbség van!

Sokan egyszerűen csak keresnek egy CV formanyomtatvány, kitöltik és jelentkeznek vele állásokra – hiba!

A helyzet az, hogy a CV adja a munkaerő közvetítőnél és a leendő munkáltatónknál az első benyomást. Ha ez az első benyomás nem pozitív, akkor hiába képzett szakember valaki, nem biztos, hogy eljut a személyes interjúig. Ugyebár az állásinterjú, a munkaerő felvétel rengeteg szubjektív elemet tartalmaz, bármennyire is próbáljuk ezeket kiküszöbölni.

Szóval a CV adja az első benyomást, és az legyen jó. Azonban a CV nem csak első benyomást nyújt, hanem gyakorlatilag ez képezi a legnagyobb szűrőt. Tegyük fel, hogy van egy állás, amire jelentkeznek 100-an, abból 10 embert felhív a munkaerő közvetítő, 3-at kiközvetít, azoknak lesz egy szakmai interjú, aztán az egyiket felveszik. Jól látható, hogy a legnagyobb arányú szórás az elején történik - mégpedig a CV alapján. Ha valakit már felhívtak – még ha csak valami apróságot egyeztetni is – akkor a nehezén már túljutott.

Természetesen nem azt mondom, hogy szaktudás helyett megteszi a jó önéletrajz. A tárgyi tudás hiánya majd ki fog derülni valamelyik fordulóban, hiszen sem a munkaközvetítőnek, sem a munkáltatónak nem érdeke, hogy alkalmatlan embert vegyen fel.

Csak azt mondom, hogy a jó bornak is kell cégér, azaz a jó szakembernek kell a jó önéletrajz.

Ha szétnézünk, látható, hogy nem csak a jó bornak kell a cégér, azaz a reklám, hanem mindennek: autónak, kenyérnek, mosópornak. Miről szólnak a reklámok? Megpróbálnak valamilyen üzenetet közvetíteni, kiemelni valamilyen fontos jellemzőt. Ha kenyeret veszünk, nem az összetevői listáját nézzük, hanem azt, hogy mennyire friss, milyen állagú és milyen ízű.

Az önéletrajz esetében is pontosan ugyanez a helyzet. A száraz tények nem fognak segíteni. A leendő munkáltatónkat az érdekli, hogy kik vagyunk, mit csináltunk, mire vagyunk képesek és mit szeretnénk csinálni a jövőben. Ebből aztán megpróbálja kideríteni, hogy egy adott munkára alkalmasak lennénk vagy sem.

A száraz tényekkel az a helyzet, hogy nem tükrözik a munkáltató nézőpontját és nem adnak neki választ a kérdéseire.

Példa: mi a különbség az alábbi két jelölt között?

1. számú jelölt: 2005/05/01-2007/06/15 között KIS Kft-nél dolgoztam programozóként .Net alkalmazás fejlesztésében kliens-szerver architektúrában. 198999 sor kódot írtam, 998 teszt esetet futtattam le, 345 bug-ot javítottam ki.

2. számú jelölt: 2005 május és 2007 június között a KIS Kft-nél programozóként dolgoztam egy 35 millió ft értékű .Net projekten a MOL részére egy 5 fős csapatban. Feladatom kiterjedt ügyfél kapcsolattartásra és tesztelésre.

Melyik jelölt a szimpatikusabb?
A két jelölt ugyanaz, de a második megfogalmazás a jobb, mert száraz tények helyett azokat az információkat jeleníti meg, amelyek a leendő munkaadója számára fontosak lehetnek.

Jól látható, hogy nem hazugságról van szó, hanem annak eldöntéséről, hogy a sok-sok rendelkezésre álló információ közül mit emeljünk ki, hol legyenek a súlypontok.

Mondok egy másik példát!
Tegyük fel, hogy egy álláskereső informatikus Microsoft környezetben dolgozott eddig, fejlesztett is és volt rendszergazda is. Nem ritka ugyanis, hogy egy rendszergazda kisebb alkalmazásokat vagy script-eket maga ír. Tegyük fel, hogy ez a rendszergazda megszerette a programozást, és a jövőben szeretne ezzel foglalkozni. Valamennyire ért is hozzá, tehát csinálta.
Ilyenkor érdemes a CV-ben nem tényszerűen leírni az eddigi munkát, hanem a rendszergazdai feladatokat vázlatosan, a programozói feladatokat pedig részletesen.
Ha a CV tényszerűen taglalná a múltat – ami nagyrészt rendszergazdai pozíció volt – akkor az informatikusunk csupa rendszergazdai állásajánlatot kapna, és nem lenne boldog.
Ha a programozásról ír többet, akkor ugyan a tapasztalata kevesebbnek tűnik és a korábbi rendszergazdai évek furcsának hatnak, de programozóként fogják kezelni.

Természetesen nem érdemes a rendszergazdai munkát átferdíteni programozásnak. Ez hazugság lenne, ami a szakmai interjún amúgy is kiderülne. Akkor pedig már jobb, ha nem raboljunk feleslegesen saját és mások idejét.

Mondok egy harmadik tényezőt, ami miatt nem szabad tényszerűen leírni a szakmai múltat: a kulcsszavas keresés.
Az adott szakmához nem értő HR-esek és munkaerő közvetítők az önéletrajzok értékelése során kulcsszavakat használhatnak. Különösen igaz ez, ha valamilyen alkalmazást vagy adatbázist használnak. Például azt mondják a HR-esnek, hogy a kliens-szerver (Client-Server) alkalmazáshoz keresnek fejlesztőt, mindenképpen legyen ilyen tapasztalata. A fejlesztő pedig vagy egyáltalán nem írja ezt bele az önéletrajzába, vagy esetleg annyit ír bele, hogy CS alkalmazásokat fejlesztett.

Ha nem alkalmazzuk tudatosan a kulcsszavakat, akkor nem fognak megtalálni és nem lesz munkánk! Ez pont ugyanolyan, mint ahogyan a web oldalunkat csak akkor fogják ügyfeleink megtalálni az interneten keresztül, ha tisztában vagyunk a kulcsszavakkal és megfelelően használjuk azokat.

És a végére hagytam a terjedelmi korlátot. A CV – mint önkifejezési műfaj – terjedelmében korlátozott. Köztudott, hogy a hosszú önéletrajz nem jó, mert azt nem olvassák el. Meg aztán ha az álláshoz lényeges dolog a 2. vagy a 3. oldalra került, akkor bukta. Szóval a CV max 2 oldal. Az idő előrehaladtával, ahogyan egyre több tapasztalatunk van és egyre többmindent kellene beleírni, a kérdés nem az lesz, hogy mit írunk bele, hanem az, hogy mit nem.

Látható tehát, rendkívül fontos döntés, hogy mit emelünk ki és mit nem, hogy hova tesszük a hangsúlyokat. Ezen múlik, hogy a CV-nk bekerül-e a belső körbe vagy sem.
Ebből következik, hogy a hangsúlyokat tologatni kell, attól függően, hogy az adott területen mik az elvárások és milyen munkát szeretnénk végezni a jövőben.

Azt a hangsúlytologatást hívják CV kozmetikázásnak, és ez az, amire azt mondom, hogy szükség van.

Mi a munkáltató véleménye a CV kozmetikázásáról?

A munkáltatót az érdekli, hogy a jelölt mit csinált, mihez ért és mit szeretne csinálni (mit képes elvégezni). Ennek kell kiderülnie az önéletrajzból, legyen egyértelmű és világos. Bármilyen félreértés mindkét félnek rossz lesz, hiszen mindkét fél az idejét vesztegeti. A svindlizésnek abszolút nincs értelme, hiszen a szakmai interjún úgyis rákérdeznek a ködös dolgokra.

Tegyük fel, hogy valaki .Net Architect szeretne lenne (vagy legalábbis valamilyen szenior .Net szakember). Ekkor értelemszerűen a .Net-es munkákat kell az önéletrajzban kiemelni, az ezzel kapcsolatos ismereteket, tapasztalatokat listázni. A nagyobb nem-.Net munkákat is meg kell említeni felsorolás-szerűen, de ezek majd úgysem lesznek relevánsak.
Amikor ezzel a cv-vel jelentkezünk egy állásra, mondjuk egy .Net Architect pozícióra, akkor a munkáltató úgyis majd a .Net tapasztalatot fogja nézni először a CV-ben, és utána a többit.

Vagyis összességében a munkáltató érdeke is az, hogy a CV célirányos legyen, hiszen ezzel időt spórol meg.

Nem áll-e fenn az a veszély, ha a CV túlságosan specifikus, akkor azzal leszűkítjük az esélyeinket?
Láttam jópár „karácsonyfa önéletrajzot”, ahol a jelölt az állások minél szélesebb körére akart lőni, ezért az égvilágon mindent beleírt. Ezzel a módszerrel nagyon jól át lehet jutni a HR-en, hogy aztán látványos bukta legyen belőle a szakmai interjún. Ha az ember azt állítja magáról, hogy ért valamihez, azt az állítását legyen képes megvédeni. Ha nem tudja, akkor abból nem lesz állás, bármilyen okos is egyébként a jelölt.

A Karriervadász cikk kitér az évszámokra. Ahogy az ember idős lesz, van már mondjuk 15 év tapasztalata, az azt jelenti, hogy sok munkahelye van. Ez két dolgot fog eredményezni:
1) Nem fér rá 2 oldalra, tehát meg kell vágni
2) Az ember nem emlékszik pontosan, 15 éve mikor mit csinált

Mindkét jelenség normális, és nem jelenti azt, hogy a jelölt hazudna.

Szó volt még a rövid idejű munkahelyekről. Ezek értelemszerűen nem érdeklik a leendő munkáltatót, hiszen rövid idejű munkahelyen nem gyűjthetett a jelölt számottevő tapasztalatot. Nem releváns, csak foglalja a helyet – ki kell hagyni ezeket.
Na most Karriervadász ezt hazugságnak nevezi.

Ezzel nem csak az a baj, hogy nem igaz. Rövid idejű munkahelyek léteznek. Ezt konkrétan tudom, nekem is volt olyan, hogy felmondási időn belül felmondtam valahol. Ugyanis van az úgy, hogy a munka nem az, amit az interjú során mondtak neki. Akadnak munkáltatók, akik önös érdekből szánt szándékkal hazudnak az állásról, hogy aztán megszerezzék a jelöltet.
Ennek Magyarországon is gyakorolt példája az, amikor valakit a kapcsolati tőkéje miatt vesznek fel, arra bíztatják, hogy a céget bejuttassa a kapcsolatai révén ide-oda, majd aztán megszabadulnak tőle.

Karriervadász arról ír, hogy ne hazudjunk a rövid időtartamú munkahelyekről, hiszen a munkába álláskor, a papírok átadásakor kiderül. Az igaz, hogy ki fog derülni. A kutyát sem érdekli. Saját példámból tudom. A munkáltatót nem az érdekli, hogy az elmúlt 6 hónapban hány munkahelyem volt, hanem az, hogy képes vagyok-e ellátni a feladatokat. Ha igen, akkor mindegy. Ha nem, akkor is mindegy.

Kozmetikázás kapcsán érdemes beszélni a referenciákról és a referencia ellenőrzésről. Amikor a kozmetikázott CV alapján fogja a HR-es a telefonkönyvet és felhívja a megadott cégeket, rákérdezve a jelölt múltjára. Illetve amikor Facebook-on közös ismerősöket keres, hogy aztán megkérdezze őket a jelöltről.
Na ez az, amit nem referencia ellenőrzésnek hívnak, hanem lekáderezésnek. Balkáni szokás.

A civilizált világban ez nem így történik. Civilizált világban:
1) A jelölttől kimondottan referenciát kérnek, tehát név, cím, telefonszám, beosztás
2) Engedély kérnek ezen személyek megkeresésére
3) Vagy ajánlólevelet kérnek

Gondolom a különbség világos.

A kozmetikázott CV elleni érv lehet, hogy bizonyos munkahelyek, bizonyos munkakörök esetén háttérellenőrzésre van szükség, például banki pozíciók vagy állambiztonsági munka.
Állambiztonsági, kormányzati pozíció esetén ez rendben is van, de ezek az állások jelentik az esetek 0.01%-át.
Banki, pénzügyi területen pedig a civilizált eljárás az, hogy a jelölttől előzetesen engedélyt kérnek erre, és megkérik, hogy adjon egy valós és tételes leírást a múltjáról. Ez a leírás nyilván nem egyenlő az önéletrajzzal, és nem és kell, hogy egyenlő legyen.

Végül pedig arról beszélnék, ami az állásinterjú szubjektív elemei miatt kritikus: a magabiztosságról és az önbizalomról. Ha odamegyek és mondok valamit, akkor annak kőkeményen kell hangzania. Ha valamiben bizonytalankodok, az interjúztató azt fogja gondolni, biztos rajtakapott egy hazugságon. A magabiztos kontárok iránt nagy a kereslet. Éppen ezért még az interjú előtt saját magunkban fel kell készülni arról, miről mit mondunk, mihez értünk és mihez nem. A CV kozmetikázása nem más, mint ennek a képnek és az önéletrajznak az összehangolása – az interjún elmondott üzenetek csengjenek össze a papíron leírtakkal, a munkáltatót ne érje meglepetés.