Budapestország, kicsi a piac, mindenki ismer mindenkit. Vagy mégsem?
Budapestország, kicsi a piac, mindenki ismer mindenkit. Vagy mégsem?
Valaki azt mondta nekem a napokban, hogy a piac kicsi és mindenki ismer mindenkit.
Ez valahol igaz. Országunk sajátosságai miatt az informatikus, ha stabil, biztos és jól fizető állást akar, akkor a székesfővárosban a legjobbak az esélyei.
Vidéken nőttem fel, vidéken próbáltam elhelyezkedni, konkrétan tudom, hogy kevés IT állás van. Egy átlagos kisvárosban van ugye a számítógépes bolt (számítógép összeszerelés), a közepes cégeknél kell rendszergazda, illetve igény van kisebb web site-okra. Nagyjából ennyi. Valljuk meg őszintén, ezeket a feladatokat egy technikus is el tudja látni. 40 km-en belül még nem csak, hogy projektvezetésre nincs szükség, de komolyabb szoftverfejlesztésre sem.
Számos vidéki fejlesztőközpont, fejlesztőcég van, de ez tipikusan nearshore: az ügyfél Budapesten van, a fejlesztés vidékre helyezésének gazdasági okai vannak.
A magyar gazdaságon belül jelentés részt képviselnek az állami, államközeli megrendelések. A nagy pénzek állami tendereken, minisztériumokból csorognak – és azok helyben is fognak maradni. Nálunk nem szokás, hogy egy budapesti tendert egy pécsi cég nyerjen meg.
Mindezeken felül a szakmai munkaközösség fővárosi. A tanácsadók oda koncentrálódnak, ahol a döntéseket hozzák, ahol a pénz van. Az informatikai konferenciákhoz Pestre kell utazni, itt találkozhatnak és cserélhetnek tapasztalatot a szakmabeliek.
A döntéseket a fővárosban hozzák, és nem kell részleteznem a „mi kutyánk kölyke” effektust. Akit ismernek és része a „klubnak” az sikeres lehet. Ennek megfelelően a „sikeres emberek” jól ismerik egymást. Minden mindennel összefügg.
(Ezért is éri meg jobban egy pesti egyetemen tanulni mint egy vidékin – az ember kapcsolatokat épít és szem előtt lesz.)
Mi a hiba a fenti leírtakkal? Sokminden.
A legfontosabb hiba az, hogy a piacot leszűkítjük Magyarországra, azon belül is Budapestre. Ez két dolog miatt végzetes:
1) Ha mi nem is, de a betelepülő multik felismerték, hogy Szeged, Győr, Kecskemét, Miskolc vagy Debrecen számos szempontból előnyösebb. Ezek a vidéki központok kiesnek a „klubból”, és Budapesttől független tudásközpontok épülnek.
2) Az EU csatlakozásunk óta a piac Írországtól Oroszországig tart, ezen a piacon kell(ene) a magyar cégeknek érvényesülni.
Igazából a 2. pontot érzem súlyosnak. Az EU csatlakozással egyrészt megnyitottuk a piacunkat mások előtt, másrészt pedig mi is lehetőséget kaptunk egy nagyobb, szélesen piacon való érvényesülésre. Ez ugye azt jelenti, hogy a mi belső piacunkra külföldi cégek próbálnak belépni - elvenni a teret a magyar kkv-ktől. Erre csakis egyféle válaszreakció létezhet: ha a magyar kkv-k is hasonlóan járnak el, azaz a magyar piacról kilépni a külföldi piacokon támadják a külföldi cégeket.
Ha nem így lenne, akkor a magyar kkv-k tere elfogy és veszélybe kerül a létezésük.
A két pont további következménye, hogy Budapest immár nem a szakma egyedüli kizárólagos tudományos központja. Szakmai közösségek léteznek vidéken, illetve a szakértők az európai közösségekben, műhelymunkában vesznek részt.
Erre szükség is van, hiszen szeretnénk lépést tartani a világgal. Vagy legalábbis kellene. Különben a magyar informatika lépéshátrányba kerül.
Szerencsére sok magyar cég ezt felismerte, és a magyar piacon „felülemelkedve” a nemzetközi porondon tevékenykedik. Ma már nem rendkívüli, ha egy magyar cég külföldön nyit irodát. Arra is büszkék lehetünk, hogy egyik-másik magyar ötletből üzleti termék – és siker – lett.
Mindez oda vezetett, hogy ma már a siker nem azon múlik, ki kit ismer, és hogy tagja-e a „baráti körnek”. Szerencsére.
Mint magyar informatikus, a világbéke mellett a másik célom a magyar IT felvirágzása, hogy a magyar informatikusok meghódítsák a világot. Ehhez azonban szükség van arra, hogy a „kis piac” szemléletmódot levetkőzzük, és vegyük tudomásul: a piac nagy.
Utolsó kommentek