Ötlethalmaz a tökéletesebb informatikusképzésről

Ötlethalmaz a tökéletesebb informatikusképzésről

Az egyetemi képzés az informatika sarokköve. Számos cikk jelent meg róla, és itt ezen a blogon is volt szó az informatikus képzésről.

Most megpróbálok konstruktiv lenni és összeszedni, hogy mit kellene tanulni az egyetemen egy programozói diploma megszerzéséhez.

Előre is elnézést kérek: nem vagyok a felsőoktatás szereplője, tehát nem tudom, milyen tervek vannak a jövőre nézve. Lévén nem vagyok mai csirke, a tapasztalatom is régi - a felsőoktatás sokat fejlődött, ezért elképzelhető, hogy sok esetben a nyitott kapukat döngetem.

Akkor kezdjük: mit is kellene tanulni az egyetemen egy informatikusnak?

Először is határozzuk meg a célt, kit is akarunk képezni. Programozót, rendszermérnököt vagy informatikai menedzsert? Szerintem ezen a szinten – mármint a diplomások esetén – még nem kellene túl nagy hangsúlyt fektetni a specializációra. Szükség lenne egy „általános informatikus” képzésre, amit mindenki megkap. Ugyanis mindegy, hogy kiből mi lesz, de valamilyen szinten át kellene látni a hálózatokat, megismerkedni valamilyen szinten a programozással, és tanulni projektmunkáról. Nem árt, ha a rendszermérnök tud script-et írni, a programozó érti a hálózatok működését, vagy ha a menedzser tisztában van az alapokkal.

Tehát én alapvetően „általános informatikust” képeznek, és később engedném specializálódni a diákokat érdeklődésük és tehetségük függvényében. Tehát az „általános informatikus” lenne a Computer Science BA képzés, és MA szinten lehetne szakosodni.

Milyen tárgyak lennének? Ezeket 5 csoportra osztanám, nevezhetjük 5 pillérnek is:

1) Elmélet

2) Gyakorlati, műszaki tudás

3) Módszertani ismeretek

4) Puha ismeretek

5) Általános ismeretek

Akkor nézzük sorban!

Ha diplomást képzünk, akkor elméletre szükség van. Lehet hogy sokan megköveznek, de az elmélet jelentős része matematika lenne: analízis, Boole algebra, algoritmizálás, stb. Ez különbözteti, ezzel lesz több a „Tanulj meg programozni 8 nap alatt” jellegű amatőröktől.

Gyakorlati, műszaki tudásra (hard skill) mindenképpen szükség lenne. Ha valaki informatikus diplomát akar kapni, akkor tudjon programozni, PC-t telepíteni, megcsinálni a saját web oldalát vagy az okostelefonját bütykölni. Az iparnak olyan mérnökre van szüksége, aki képes ellátni a munkáját.

A műszaki tudás értelemszerűen az aktuális technológiák ismeretét jelenti, amit évente felül kellene vizsgálni az álláspiaci elvárások függvényében. Rengeteg házi feladatra lenne szükség, és nem ördögtől való a szakmai gyakorlat sem (szervezett gyakornoki program lenne az ideális).

A technológiai ismeretek és gyakorlatok adnák az órák jelentős részét, és ez lenne a hangsúlyos az összes közül.

Az elmélet és gyakorlat megvan, de ez még nagyon nem elég. A technológiákon és a matekon felül szükség lenne a módszertanok, eljárások, „legjobb gyakorlatok” megismerésére. A két legfontosabb a projektszerű fejlesztés és az üzemeltetés megismerése. Elvárnám, hogy a diákok ezeket még az egyetem alatt megtapasztalnák (hogy aztán az életbe kilépve tudják, mivel állnak szemben). Az ezekhez kapcsolódó szabványokról is beszélnék.

A módszertanok keretein belül megtanítanám a formális és az agilis megközelítést, tehát ne essen nehezére a programozónak egy vízesés-jellegű fejlesztésben részt venni, de egy SCRUM projekt se legyen idegen.

Az informatika sokak szerint szociológia, az emberekről szól, ezért szükség lenne puha ismeretekre (soft skills). Tény, hogy az emberi tényező nagyon fontos, ezért a jövő informatikusait megtanítanám az emberekkel bánni: kommunikáció, csoportmunka, menedzsment alapjai, dokumentáció írás, prezentálás, multikulturális elfogadás. Miért van minderre szükség? Mert például egy rendszergazdánál is életbevágó lehet a kommunikációs képességek szintje, vagy hogy milyen jó doksikat ír.

Kötelező lenne az angol.

Az általános ismeretek alatt megpróbálnám a diákokat felkészíteni arra a környezetre, amibe kilépnek. Pénzügyi és vállalkozói ismeretek értelemszerűen kellenek. Mivel a diákok dolgozhatnak szabadúszóként, kkv-ban vagy multinál, ezért egyaránt felkészíteném őket mindegyikre. Felkészíteném őket kreatív egyéni munkára illetve csapatmunkára. Adnék nekik rövid határidős kemény munkát, illetve hosszú idejű kidolgozós feladatot. Megtanítanám őket kötetlenül dolgozni, illetve amikor túlzott bürokráciának kell megfelelni. Ezen felül megtanítanám őket minőségbiztosításra.

Mindegyik terület fontos lenne annyira, hogy aki ott nem felel meg, az ne kapjon diplomát. Ugyanakkor látni kell, hogy a konkrét gyakorlati, műszaki tudás a legfontosabb, és ez kapjon a legnagyobb teret.

Amit biztosan nem csinálnék: nem összpontosítanék iparági alkalmazásokra (pl telekommunikáció).

Hogyan könnyíteném meg a diákok kilépését az Életbe?

Gyakornoki programokra mindenképpen szükség lenne. Ezzel főleg multikat lehet megismerni, de ezen felül szükség lenne a kkv szektorban gyakornoki program állami támogatására.

Illetve azt is támogatni kellene, amikor a diákok közvetlenül az iskolapadból létrehozzák saját vállalkozásukat – bár az induló vállalkozások támogatása egy általános kérdés, és nem csak a pályakezdők miatt van rá óriási szükség. A történetelem számtalanszor bebizonyította, hogy az ilyen kis garázscégek tudják igazán felforgatni a világot, ezek nélkül mindig csak a többiek után fogunk kullogni.

Mindent megtennék, hogy ne támogassák a diplomások visszakerülését a felsőoktatásba. Ha nem tud elhelyezkedni a diplomával és nem tud vállalkozni, akkor kérdésessé válik az adott képzés létjogosultsága. Megnehezíteném a másoddiplomás képzést.

Megtartanám azt a ma is divatos lehetőséget, hogy a diákok külföldi egyetemre áthallgassanak, illetve fél-egy évre külföldre mehessenek.

A rendszer sikeres működéséhez szükség lenne valamilyen szintű visszacsatolásra a piactól és az elhelyezkedett diákoktól a tanrendre. Például évente felül lehet vizsgálni a tananyagot a munkaerőpiaci igények alapján.

Az egyetemek támogatása függhetne az általuk képzett diákok által befizetett adótól. Ekkor az intézmény közvetlenül, anyagilag is érdekelt lenne, hogy jól kereső, adófizető állampolgárokat képezzen, ne csak papírt osztogasson.

Kötelezővé tenném a diákok utánkövetését, az ott végzett diákok közösségének fenntartását.