ITÉlet

Mi a közös a búzában és a multinacionális cégben? Hát a siló.

Mi a közös a búzában és a multinacionális cégben? Hát a siló.

A siló ömlesztett liszt, cukor, vagy szemestermény tárolására szolgáló épület vagy berendezés. Hosszú és egyenes. Kép itt található róla: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/14/Port_Giles_silos.jpg

Ismert még a rakétasiló, ami a nevét onnan kapta, hogy hasonlít a silóra, csak mást tárolnak benne.

Egy vállalat a siló az egymástól elkülönülő szervezeteket jelenti, amelyek a hagyományos silókhoz hasonlóan nagyok, tömörek, zártak, és egymással párhuzamosan, de össze nem kapcsolódva futnak. Mindegyik siló egy-egy zárt világ, amelyik igyekszik a többiekről tudomást sem venni.

Ilyen silók lehetnek például a pénzügy, a marketing, az értékesítés vagy az informatika. Mindegyik területnek megvannak a saját szokásai, belső szabályai, alapismeretei, és a hozzá szükséges iskola végzettség. Az egyes területek – silók – között nincs átjárás. Az informatikai vezetőből sosem lesz pénzügyi vezető, az értékesítő pedig sosem kerül át az informatikára.

A belső nyelv és a viselkedésminta is más. Ahogyan a pénzügyesek beszélnek, az mások számára nem érthető, és minimum egy közgazdász kell hozzá, hogy a többiek számára lefordítsa a sok okosság értelmét. De amikor informatikusok beszélgetnek egymás között, na ahhoz is fordítógép kell.

A silók nem csak a szervezeti ábrán jelentkeznek, hanem az informatikai rendszereken. Van a pénzügynek egy könyvelési, számlázási rendszere, van az értékesítésnek egy rendelési, értékesítési rendszere, a marketingnek pedig van egy céges web oldala. Mindegyik külön rendszer, külön fejlesztőkkel és külön informatikai támogatással.

Azt mondják, hogy a silók létezése káros a cégre nézve. A siló ugyanis lezárja a külső információáramlást. A pénzügy nem tudja, miben mesterkedik a marketing, ezért nem tudja azt segíteni, támogatni vagy tanácsot adni. Vagy fordítva.

Tehát az egyes osztályok miközben saját területükhöz nagyon jól értenek, de minimális információjuk és támogatásuk lesz mindenben, ami más osztályok munkájához kapcsolódik.

A helyzet azonban az, hogy egy nagyvállalatnál sok olyan munka és folyamat van, ami egyszerre több osztályt érint. Ilyen például a márkakereskedőkkel szembeni elszámolás, amihez egyik oldalról szükség van a tényleges teljesítésre (logisztika), másik oldalról viszont a számlákra (pénzügy).

Arról nem is beszélve, hogy az egyes osztályok ellenségként viselkednek – hiszen egymás vetélytársai az élelemért (budget) folytatott harcban.

Ezért a több osztályt érintő feladatok és folyamatok nehezen szoktak menni, és ezáltal kár éri a céget.

Több módszer ismert a silók feltörésére és megszüntetésére, illetve a silók közötti együttműködés erősítésére.

Kérdés persze, hogy ezekre mennyire van szükség.

Ugyanis az informatikai mindig informatika marad, a maga sajátosságaival – a pénzügy pedig pénzügy, a marketing az marketing, és az értékesítés az értékesítés. Ezeket a területeket nem lehet ugyanúgy, ugyanolyan módon, ugyanazokkal a módszerekkel kezelni. Vagy legalábbis az nem lesz tökéletes.

Az egyedi szakterületek – mármint ha jól csinálják – megkövetelik azt, hogy a szakértők gondolkodásmódja idomuljon, a rendszereik az egyedi igényeket és sajátosságokat kielégítsék. Nem lehet ugyanúgy fejleszteni szoftvert egy könyvelő számára, egy marketingesnek, egy értékesítőnek vagy egy mérnöknek. Mindegyik egész mást vár el a programozótól, mindegyik azt akarja, hogy a programozó értse az üzleti igényeket és beszélje az üzleti nyelvet. Nem létezik „univerzális” szoftverfejlesztés.

Akkor miért képeznek az egyetemek „univerzális” szoftverfejlesztőket? Mert lehetetlen lenne minden egyes szakterület egyedi igényei után szaladgálni – és kétséges is lenne, hogy egy specialista kapna-e munkát. Ha szerencséje van és éppen sok munka van a piacon az adott szakterületen, akkor jó sokat kereshetne, ellenben ha éppen nincsen munka valami miatt, akkor értéktelenné válik a tudása.

Ennél már hasznosabb az olyan pályakezdő informatikus, aki még nem specializálódott, de az alapokkal tisztában van, és majd a piaci igényeknek megfelelően specializálódik (felépíti karrierét).

A legeslegjobb viszont az lenne, ha a felsőoktatás érzékenyen követné a piacot, és lehetőséget adna specializálódni – például banki fejlesztőre mindig szükség lesz, mint ahogy telekomos programozóra vagy ipari automatizálásra is.

Kicsit elkalandoztam, vissza a silókhoz!

Hogyan lehet hatékonyan kezelni a silókat informatikai szempontból? Ez attól függ, hogy cég stratégiájában mi az informatika szerepe. De a leggyakoribb megoldás az, amikor az IT a cég szervezeti struktúráját lekövetve specializálódik, azaz minden egyes silóhoz létezik egy informatikai csapat, amelyik az adott siló szoftvereit és igényeit kezeli. Tehát létezik pénzügyi informatikai csapat, marketing informatika, értékesítési informatika, stb.