További eszmefuttatás a magyar IT cégek versenyképességéről és a szakemberek minőségéről.

További eszmefuttatás a magyar IT cégek versenyképességéről és a szakemberek minőségéről.

Több mint 2 évvel ezelőtt írtam egy erősen provokatív cikket arról miért nincs a cégünknek magyarországi fejlesztőközpontja. Egyfajta görbe tükröt igyekeztem tartani a magyar cégek elé, remélve hogy levonják a tanulságokat. Akkor erre a témára sok megjegyzés érkezett.

Most egy kicsit továbbmennék ezen, és cégek helyett a szakembereket veszem nagyító alá. Híresek-e a magyar informatikusok, mi fogadja azt a multit, aki esetleg Magyarországon szeretne fejlesztőközpontot nyitni?

Mennyire vonzó egy multi számára az, hogy a híres magyar informatikusokra építheti fejlesztéseit? Semennyire. A „magyar informatikus” mint brand nem létezik. Charles Simonyi-ról senki sem hallott, Neumann-ról senki sem tudja, hogy magyar. Sok magyar IT-s vándorolt külföldre és állta meg a helyét ott, ahova került, de ez még kevés. Az orosz, román, finn, stb fejlesztőket jobban ismerik.

Pedig alapvetően nincs gond a magyar fejlesztőkkel. Mármint a műszaki képességekkel nincs gond. Sőt nem csak Budapesten, hanem vidéken se. Programozni képes programozót lehet találni.

A szűk keresztmetszetet az „egyéb” tudás és tapasztalatok, illetve azok hiánya jelenti. Nyelvtudás, kommunikáció, nagyvállalati környezetben történő munkavégzés, azzal baj van. Illetve az önállóság, a céltudatosság hiánya.

Ezek pont olyan dolgok, amikkel az ember nem születik és nem az egyetemen tanulja meg, hanem az első munkahelyein. Vagyis igazából nem a szakemberekkel van gond, hanem azzal a kultúrával és munkastílussal, amit hoznak magukkal. Az nem nagyon illeszkedne egy Nyugat-Európából idehozott fejlesztőközpontba.

Tehát a probléma gyökere a magyar IT-s cégek, ahonnan kikerülnek a profi szakemberek. A szakembereket a piac, a munkáltatók formázzák. Sajnos éles szakadék figyelhető meg a magyar és a külföldi cégek között. Az egyik véglet az ügyeskedő, okoskodó munkahely, a másik véglet pedig a maximálisan eredményorientált, profi munkahely. Az egyik helyen nem hiszik el, hogy egy projektet határidőre le lehet szállítani, a másik helyen azzal nem tudnak mit kezdeni, aki nem tud határidőre szállítani. Az egyik helyen a főnök az isten, a másik helyen a termelő munkás áll a központban.

Erre csinálják azt bizonyos hazánkba települő multik, hogy elsősorban fiatalokat és gyakornokokat vesznek fel, akiket még lehet formázni és akik hajlandóak ebbe a módiba beletanulni.

Valahol azt olvastam, hogy a felsőoktatásunk mögött az a gondolat áll, ha elég sok diplomás mérnököt és szakembert képzünk, akkor a magas végzettséget igénylő munkahelyek hazánkba települnek. Hiszen a munkahelyeket oda viszik, ahol van szakember. Ha csupa banántermelő szakmunkást képeznénk, akkor csak banántermelő cégek jönnének.

Ez nagyszerű gondolat, csak a gyakorlati kivitelezésével van baj. A sok diplomás mérnök ugyan elárasztja a munkaerőpiacot, de nem teljesen alkalmasak arra, hogy idevonzzák a multikat. Egyrészt mert mire a multihoz kerülnének, addigra „elkallódnak”, ahogyan fentebb írtam.

De a másik probléma még súlyosabb: a sok diplomás mérnök fölé alkalmas vezetőre is szükség van. Mindegy milyen jók a magyar informatikusok, egy rossz vezető fél kézzel le tudja nullázni a teljesítményüket.

És ezzel eljutottunk az informatikustól a menedzserig. A menedzserek tehetnek arról, milyen tapasztalatot szed össze, mit tanul és hogyan szocializálódik a mérnök. A menedzser tehet arról, hogy csapatként, beszállítóként hogyan teljesít a mérnök. A versenyképes magyar IT-hoz és a sikeres magyar leányvállalatokhoz arra van szükség, hogy legyenek jó magyar IT menedzserek.

Ha lennének jó IT menedzserek, akkor ők kiképeznek az informatikusokat, ügyelnének a fejlődésükre, és gondoskodnának mindazon tudás-tapasztalat megszerzéséről, amire szükség lehet egy magyarországi fejlesztőközpontnak.

Ők érnék el kemény munkával, hogy legyenek business case-ek, sikeres leányvállalatok, elégedett ügyfelek.

Ők tehetnének azért, hogy versenyképes (értsd alacsony) legyen az ár. Nem, az ár nem azért, magas, mert a magyar szakember drága. Hanem mert mennyi tartalékot kell beletenni a projektbe, mekkora ráhagyással kell dolgozni, és mekkora lesz a költsége a csúszásnak. Nem az óradíj magas, hanem a jó minőség ára.

És nem utolsósorban a menedzserek lennének azok, akik ügyelnének, hogy ne legyenek negatív tapasztalatok. Ha egy szakember rossz, azt lehet orvosolni, legrosszabb esetben szerezni helyette mást. De ahhoz, hogy egy beruházás teljes bukás legyen és az ügyfél továbbálljon, ahhoz több kell, mint rossz szakemberek.