Természetes vagy nem természetes a túlóra?
Természetes vagy nem természetes a túlóra?
Informatikusok számára evidens, hogy amikor jön a határidő, akkor túlórázni kell. Nem kellene, de valami mindig adódik, egy apró banánhéj. De ha nem is banánhéj, akkor mindig egy picit még hozzá kell tenni, hogy igazán jó legyen. Mint a tetejére a koronát, hogy az ajakrúzst a malacra, ahogy a művelt angol mondja.
De tényleg kell-e, érdemes-e túlórázni.
Azzal a véglettel mindenki találkozott, aki azt mondja, hogy igen. A tulajdonos-vezérigazgató, akinek az élete a cége. A CEO, aki elvált és nincsenek barátai. A kőkemény menedzser, aki kitapossa a beosztottaiból a teljesítményt. Ők azok, akik mindig túlóráznak, és ugyanezt várják el beosztottaiktól.
A logika az, hogy ha egy beosztott 40 óra alatt x mennyiségű munkát képes elvégezni, akkor heti 60 órával feltehetőleg több mint x-et (jó esetben +50%-ot). Ráadásul ingyen. A túlórához ugyanis hozzátartozik az, hogy ez „természetes”, hogy ez nem kényszer hanem a munkatársak önkéntes alapon, maguktól maradnak bent dolgozni.
És a végén a hab a tortán: az igazi szakember ismérve az, hogy túlórázik!
Most pedig javaslom, nézzük meg a másik oldalt is!
A főnök-beosztott viszony nagy vonalakban arról szól, hogy a beosztott a munkáját – azaz idejét – adja a cégnek, amiért cserébe fizetést kap. Hogy ki mit tesz bele ebbe a kölcsönösen előnyös viszonyba, az szigorúan rögzített. Egyik oldaltól a fizetés forintra meghatározott, másik oldalról a munkaidő percre pontosan. Napi 8*60 perc, heti 40 óra.
Ennek betartása már csak azért is fontos, mert az ember nem képes pihenés nélkül sokáig ugyanúgy teljesíteni. A napi 8 óra pihenés és 8 óra szórakozás ugyanolyan fontos, mint magának a munkaidőnek a betartása.
Ennek ellenére vannak, akik a napi 8 órát meg szeretnék nyújtani.
Nyílván ennek is – mint minden másnak – ára van. Nem csak a fáradtságról és az egyre nagyobb hibaszázalékról van szó, hanem arról is, hogy ugyan miért túlórázna a beosztott?
Óriási tévedés azt hinni, hogy valami magasztos eszme vagy elvek miatt a túlóra jár, kötelező. Nem, ez tévedés. Még akkor is, ha elmagyarázzuk a beosztottnak, hogy ugyan 8 órát kell aláírni, de 10 a természetes. Ilyenkor a beosztottak mérlegre teszi a +2 órát, és hogy mit kapnak cserébe. Jár-e bónusz, fizetésemelés, előléptetés, esetleg egy „köszönöm”.
Ha az egyenleg negatív, akkor nem fognak túlórázni. Akármennyire is szeretné a főnök, a beosztottak nem fognak túlórázni. Azt terrorral el lehet érni, hogy fizikailag bent legyenek – de érdemi munkavégzés nem fog történni. Legvégső esetben ezzel csak azt lehet elérni, hogy előbb-utóbb lelépnek.
Márpedig ha lelépnek, akkor sokkal többet veszít a cég az új kolléga megkeresésével és betanításával, mint amennyit nyer a régi kolléga kifacsarásával.
Tehát összességében azt tanácsolom minden menedzser-kollégának, hogy jól fontolja meg, mennyi munkát kér a beosztottaitól. És igyekezzen betartani valamiféle egyensúlyt.
Utolsó kommentek