Avagy gondolatok a Nincs többé szükség informatikusokra! cikk kapcsán.

Avagy gondolatok a Nincs többé szükség informatikusokra! cikk kapcsán.

Rónai Balázs cikke itt olvasható: http://it-tanacsado.hu/nincs-tobbe-szukseg-informatikusokra/

És ahogy a kommentekből látszik, nem csak én nem értek egyet vele.

De nem azért írok róla, mert nem értek vele egyet, hanem mert maga a kérdéskör érdekes, és érdemes kifejteni a részleteket.

Annyira érdekes, hogy két és fél évvel ezelőtt magam is írtam egy hasonló cikket az IT jövője címmel. Visszaolvasva, bizony még mindig igaz.

Kezdjük a cikk címével, azaz „Nincs többé szükség informatikusra!”

Nagyon provokatív, az ember megnyitja, és rögtön azt látja az első bekezdésben, hogy „Elvezethet-e ez a változás oda, hogy a végén mér nem lesznek IT igazgatóságok, osztályok a vállatoknál?”

Ja, hogy nem az informatikus tűnnek, hanem csak az IT igazgatóság!

Nagyon nem mindegy!

Az informatikusok ugyanis nem csak IT igazgatóságokon dolgoznak, sőt nagy részük nem ott dolgozik. Hogyan lehetséges az, hogy Balázs összemosta (összekeverte?) a kettőt?

Hogyan feledkezhetett meg arról a sok informatikusról, aki számítógépes boltban, Shared Service Centerben vagy egy IT szolgáltatónál dolgozik, ne adj isten az önkormányzatnál rendszergazda?

1) Talán mert ez a cím így hatásvadász, figyelemfelkeltő – a bulvársajtó világában ez mindennapos trükk.

2) Mert tényleg azt hiszi, hogy az informatikusok csakis a vállalatoknál, az IT osztályokon dolgoznak – ahogyan az egyik hozzászóló fogalmaz: „És mindent amitől ez az egész kóceráj működik, azt a nyuszika tojja.”

3) Vagy csak azért mert egy tanácsadó számára a nagyvállalati IT osztályok léteznek, ezekből élnek, számukra az összes többi informatikus „láthatatlan”.

„Ha gyertyaöntő vagy, és vezetik be az áramot a városba, ahol dolgozol, akkor nem árt néhány dolgot átgondolni.”

Szép leírás, csak nem igaz. Amikor kiszervezik az IT szolgáltatásokat, amikor felhőbe viszik az adatokat, akkor nem a gyertyát cserélik le elektromos lámpára. Hanem csak ezután a gyertyaöntő vállalkozástól vásárolnak gyertyát az eddig házon belül öntött helyett. Összességében a gyertyák száma és a gyertyaöntők száma nem változik.

A gyakorlat is cáfolja az állítást. Ugye a kiszervezés az sok esetben fizikailag úgy történik, hogy ugyanazok fogják nyújtani a szolgáltatást mint eddig, csak eddig belsősök voltak, ezután pedig egy külső cég átveszi őket és rajtuk keresztül dolgoznak.

Tegyük helyre a dolgokat: Balázsnak abban igaza van, hogy az IT osztályok létszáma csökken. Nem az informatikus nincs szükség, hanem a vállalati informatikusokra lesz egyre kevésbé szükség.

Ezzel én is teljesen egyetértek.

Még manapság is látni túlburjánzott, monolit, múlt századból itt maradt IT osztályokat, akik nem üzleti célokért dolgoznak, és ellenőrizetlenül költik el a milliókat.

Másrészt pedig igaz az, hogy sok IT feladat szabványosítható és központosítható, illetve sok az informatikai „szakmunka”, amihez felesleges drága pénzen belső szakembereket tartani.

De azért húzzunk meg egy határvonalat: vállalati informatikusra továbbra is szükség lesz. Kevesebbre lesz szükség, de nem tűnik el.

A cikk felrajzolt egy olyan jövőt, ahol nincs céges IT osztály. Ez megint csak nem igaz. Bármilyen okosak is a felhasználók, akármennyire is mehetnek direktben külső beszállítókhoz, ez a modell nem fog működni. Túl sok olyan IT projektet láttam, ahol az okos felhasználók direktben kívülről szerezték be a szoftvert a belső IT kihagyásával – ezek kivétel nélkül mindig rosszul sültek el.  Ha valaki 5 éve folyamatosan Facebook-ozik, veterán iPhone felhasználó, és maga írja az Excel makrókat, attól még nem fog érteni informatikai projektek levezényléséhez. Aki „majdnem informatikusnak tanult tovább”, annak fogalma sincs arról, mik a sikeres IT beruházás alapjai.

A megoldás mindig az szokott lenni, hogy

a) Az IT osztály közbelép és rendet rak

b) A felhasználók kénytelenek lesznek IGAZI informatikust felvenni hogy rakjon rendet

Bármelyik is következik be, az eredmény az, hogy egy céges informatikus oldja meg a problémát.

Végül pedig elővenném a legegyszerűbb érvet arra nézve, hogy miért lesz mindig szükség informatikusra.

Tippeld meg, a jövőbe több vagy kevesebb szoftverre lesz-e szükség, mint ma?

Az igaz, hogy a DOS-t, a Norton Commander-t, a parancssort, a könyvtárakat magunk mögött hagytuk. Viszont megjelent az okostelefon, a tablet, a felhő.

Ma már az autó is számítógépekkel van tele (négy keréken guruló szerverpark). Ha elmegyünk a benzinkútra tankolni, ott is legalább 6 különböző számítógéppel találkozunk, még ha nem is ismerjük fel őket.

Otthon már nem csak egy darab számítógép van, hanem van az asztali gép, a notebook, a tablet, az okostelefon, az okos-tv – és mindez legalább kétszer, mert van a papának, van a mamának, és van a gyereknek.

Ma sokkal több szoftverre és hardverre van szükség, mint 5 vagy 10 éve. És 5 vagy 10 év múlva megint csak több szoftverre és hardverre lesz szükség. Ezeket pedig valahol valakinek meg kell tervezni, le kell gyártani, ha legyártotta utána telepíteni kell, üzemeltetni, a felmerülő hibákat megoldani.

Igaz, hogy a szoftverek és a hardverek egyszerűsödnek, egyre egyszerűbb lesz ezeket elkészíteni és karbantartani. De a felhasználói igények ugyancsak növekednek. Nem tolerálják a rossz megoldásokat – de a jó megoldásokhoz több munka és több mérnök kell. A mai felhasználók IT beszerzőként viselkednek – ami azt jelenti, hogy több a lehetőség az informatikai piacon, a kereslet kínálatot generál.

Tehát az biztos, hogy informatikusra szükség lesz. Az biztos, hogy a súlypontok megváltoznak: DOS guru helyett android fejlesztő, belső IT-s helyett külsős, Norton Commander helyett felhő. A technológia fejlődik, más különbséget nem látok – nem kell temetni a szakmát.