ITÉlet

Megbánod-e rossz döntéseidet, vagy csak elfogadod hogy nem sikerült? Nem mindegy.

Megbánod-e rossz döntéseidet, vagy csak elfogadod hogy nem sikerült? Nem mindegy.

Mindenkivel előfordul, hogy hibázik. Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Hibázni normális – emberi – dolog.

A kérdés nem az, hogy ki nem hibázik, hanem hogy ki tanul belőle.

A legtöbb ember nem tanul belőle. Saját kárán sem, nemhogy másén.

A könnyű (és sötét) út az, hogy ha hibázunk, akkor megpróbáljuk szőnyeg alá söpörni, elfelejteni. Elfogadjuk hogy rossz lett, ez van. Mert ilyen a világ, ilyenek az emberek, ez van, ebből csak ezt lehet kihozni. És különben másnak se sikerült volna jobban.

Aztán amikor legközelebb hasonló szituációba keveredünk, akkor ugyanazt a hibát újra elkövetjük.

Ami nagy baj.

És ha valaki megkérdezi, hogy te figyelj, miért nem csinálod inkább amúgy? Akkor elmagyarázod neki, hogy ez miért jó így és miért kell pont így csinálni.

A rossz gyakorlat nem csak egyszer történik meg, hanem visszatér és folyamatosan büntet.

Ez a létező legnagyobb büntetés: örökre rosszul csinálni. Annak az esélye nélkül, hogy valaha is másképp lesz.

Az már fél siker, ha valaki felismeri – és elismeri – hogy hibázott. Nem másnak kell beismerni, hanem saját magadnak. Ha tudod hogy így nem szabad, hogy legközelebb nem így kell csinálni.

Ez már fele a sikernek.

Mert akkor legközelebb már tudod, hogy így ne.

És megpróbálod másképp. Jobban. Ez a tanulás, a tapasztalatszerzés.