Szükség van-e manipulációra, kell-e egy menedzsernek manipulálnia?

Szükség van-e manipulációra, kell-e egy menedzsernek manipulálnia?

Megint filmet néztem, ezúttal A Hullám címűt. Aki nem látta volna, a történet röviden: a középiskolai tanár egy kísérlet keretében megmutatja diákjainak, milyen is a diktatúra. A kísérlet túl sikeres lesz, kiszabadul az irányítása alól, ahogyan a közösség önálló életre kel.

A film nagyon jól mutatja be a manipuláció eszközeit és a tudatosan autokrata vezetőt. Jól látható, miként változik meg a kísérletben résztvevők normális élete egyik napról a másikra, miként lesz valakiből sztár és miként veti ki a közösség a másként gondolkodókat.

A diktatúra rossz, a tömegek befolyásolása rossz, a filmbeli tanár is ezt próbálja bebizonyítani diákjainak. És most jön a nagy DE… ugyanis a bemutatott autokratikus eszközök nagyon is ismerősek a valós üzleti életből.

Lehet-e a vezető autokratikus? Lehet, az autokratikus vezető nem egyenlő a diktátorral. Sőt továbbmegyek: az üzleti életben a demokrácia nem életképes. Az üzleti életre nagyon is jellemző a diktatúra: egyszemélyi felelősségek, egyszemélyi döntések, a beosztottak pedig inkább csak végrehajtók. Persze ez egy erősen korlátozott diktatúra, ahol a beosztottakkal nem lehet akármit megcsinálni, ahol a vezető teljesítményét mérik (és leváltják ha úgy adódik), ahol a beosztott javaslatot tehet.

Mivel a menedzser felelősséggel tartozik a rá bízott csapatért/projektért, ezért szükségszerűen képesnek kell lennie feladatokat kiosztani és azokat ellenőrizni. Ehhez bizonyosan szükség van kemény kézre és autokratikus hajlamra.
A csapatnak – az emberi természetből adódóan – lesz vezetője. Ha a menedzser nem képes betölteni ezt a szerepet, akkor majd lesz más, aki megpróbálja „átvenni” az irányítást.

Aztán ott van az az eset, amikor a csapat rosszul működik, és a dolgok megjavításához kőkemény diktatórikus vezetőre van szükség, aki nem néz se istent se embert. Néha bizony nehéz döntéseket kell meghozni, és ezeket meg kell hozni, különben a csapat nem funkcionál, és ettől a tagok sokkal jobban fognak szenvedni, mint egy diktatórikus vezetőtől.

Aki már valaha is keresztülvitt komolyabb változást az tudja, hogy az emberek reflexszerűen ellenállnak minden változásnak. Még akkor is, ha a változás számukra előnyös lenne. Tudatosan – és gyakran manipulatívan – keresztül kell vinni a változást, letörni az ellenállást, hogy a munkatársak megtapasztalják az új utat, meglássák az előnyöket, és magukévá tegyék az „új” módit. Ha a vezető nem képes elsöpörni a kezdeti ellenállást, akkor mindenki rosszul jár.

Jó-e a manipuláció?
Mint a fenti leírás mutatja, vannak helyzetek, amikor nemcsak szükség van erős kézre, hanem egyenesen hiba lenne kiengedni az irányítást. De ez nem jelenti azt, hogy mindig, minden körülmények között jó a manipuláció. Ugyanis a csapat erősségét a különbözőség adja, ahogyan a különböző tudású és hozzáállású egyének szabadon és kreatívan jobb és jobb megoldásokat találnak ki. Ha túlzott szigorral korlátok közé szorítjuk őket, akkor elveszítjük ezt az előnyt, és csapat helyett csak egyének összessége áll rendelkezésünkre.

Milyen a jó manipuláció?
Ha nem észrevehető, az egyének szinte önként, fennakadás nélkül azonosulnak vele. Ha a manipuláció nem rutinszerűen, hanem tervezetten, kimondott céllal történik, amely cél hasznos az egyének és a csapat számára.
Ameddig a kemény kéz a win-win helyzet felé kényszerít, addig elfogadható.

Legyen-e a menedzser jó manipulátor?
Habár a kemény kézre szükség van egy-egy helyzetben, de általánosságban ne ez legyen a vezető legfőbb képessége. A vezetés és a menedzselés széleskörű munka, amelynek ez csak kis része.
Biztosan sokan vannak, akik nagyon szeretnék az akaratukat ráerőltetni a többiekre, de ez hosszú távon visszaüt. Az egyoldalúan autokratikus vezető idővel megutáltatja magát a beosztottaival, trükkjei egyre kevésbé működnek.
Megfordítanám a dolgot: a jó menedzser nem manipulátor, viszont eszköztárában ott lapul ez is.

Miért nem jó a túlzottan diktatórikus vezető?
Hosszú listát lehetne írni a hibákról és következményekről. Kettőt emelnék ki:
- Mint már korábban szó volt róla, a csapat széthullik egyénekre, megszűnik a kreativitás.
- Mivel a diktatórikus vezető csak a saját útját képes járni, ezért polarizálja az embereket: a csapat szétbomlik követőkre és ellenségekre. A Hullám című film ezt is szemléletesen bemutatja, ahogyan idegenek összefognak a „közös zászló” alatt, miközben korábbi barátok ellenségekké válnak.