Néhány hozzászólás már feszegette azt a kérdést, hogy mennyire hitelesek az ezen a blogon megjelenő leírtak, van-e köze a valósághoz, és hogy alkalmazhatók-e a módszereim a valós életben?
Néhány hozzászólás már feszegette azt a kérdést, hogy mennyire hitelesek az ezen a blogon megjelenő leírtak, van-e köze a valósághoz, és hogy alkalmazhatók-e a módszereim a valós életben?
A tudományos életben bevett és elvárt, hogy az ember minden állítása mellé kutatási eredményt vagy referenciát ad. Vagy legalábbis rámutat arra, hogyan és mi módon jutott bizonyos következtetésre. Ezt a módszert én nem igazán követem, ezért bizonyára némely esetben úgy tűnhet, csak a levegőbe beszélek.
Annak idején (2008 február) azzal a kettős céllal indítottam ezt a blogot, hogy gyarapítsam a magyar nyelű menedzsment blogokat, másrészt pedig az élményeimet megosszam a közönséggel.
Ugyanis a munkám révén bekerültem egy olyan belső körbe, amit mások csak elképzelnek, vagy legfeljebb kívülről látnak. Olyan feladatköröm van, amit általában „nyugati-európai menedzser” szokott ellátni, miközben a „kelet-európai munkások” nem értik és elégedetlenek. Mint amikor az ember felmászik a hegyre, és utána visszanéz – páratlan élmény, amit le kell fényképezni és meg kell osztani másokkal.
Arra gondoltam, hogy a „másik oldal” vagy a szokványostól eltérő nézet sokaknak érdekes lehet, ne adj isten még gondolatokat is ébreszt.
Mindig szigorúan törekedtem arra, hogy amit közlök, az valódi legyen, azaz valóban megtörtént a dolog, valóban megtapasztaltam, valaki valahol már kimondta/leírta/bebizonyította. Nem beszélek mellé és nem spekulálok. Még a kitalált történetek is valós, megtörtént mozzanatokból lettek összerakva.
Na most az a helyzet, hogy a valódiságnak ára is van. Mivel én tényleg benne vagyok és tényleg azt csinálom, ezért itt sok esetben üzleti titokról van szó. Ugyebár konkurens cégtől is olvassák a blogot. Mindig fennáll a lehetősége, hogy a leírt történet főszereplője idekeveredik és magára ismer. Tehát nem fedhetem fel a cég üzleti titkait, nem ollózhatok be belső jelentéseket, és egy bizonyos szinten túl nem lehetek konkrét.
Más blogok szerzői nyilván más helyzetben vannak. Aki tanácsadó, az sokkal jobban tudja magát nevesíteni, referenciái vannak, konkrét példákat hozhat, és hivatalosan „megjelenhet” az olvasók előtt. Ez nem tanácsadó blog és nem vagyok tanácsadó. Nem célom e cikkek segítségével álláshoz, megrendeléshez jutni. Köszönöm szépen megélek a munkából, ide csak a közjó jegyében írok.
Mennyire használhatók a valós életben az itt leírtak? Minden amit itt leírtam, az valós, tehát – elvileg – minden használható. De itt nagyvállalatról és globális környezetről van szó, tehát a kkv-ben dolgozó olvasó joggal érezheti idegennek a környezetet.
(Nem, nem azért mert magyar. Egy amerikai, angol vagy német kkv sem úgy működik, mint a multi a szomszéd irodaházban.)
Akadnak olyanok, akik szerint nem hiteles jól működő cégről írni, nem hiteles „ideális” esetekről beszélni, hiszen a valóság más, a valóság sosem hagyja, hogy valamit jól csináljunk. Erre nem igazán tudok mit mondani: a cikkek nem kitalált történetek, a környezetemben valóban minden adott a megfelelő munkavégzéshez, és valóban csak az eredmény számít. És korábban is olyan helyeken dolgoztam, ahol ezek voltak az alapelvek. (Ahol nem ezek voltak, oda nem mentem dolgozni.)
Nem rágódok azon, hogyan lehetne mocsárra várat építeni, mert katedrálist építek szilárd alapokra.
Utolsó kommentek