ITÉlet

Mi történik akkor, ha a főnök nyaralni ment? Hiányzik-e, esik-e vagy javul a teljesítmény?

Mi történik akkor, ha a főnök nyaralni ment? Hiányzik-e, esik-e vagy javul a teljesítmény?

Ismét nyaralásról szóló cikk – remélem nem unalmas -, amelynek apropóját az adja, hogy ősszel elmentem 2 hétre nyaralni.

Ahogyan az lenni szokott, előtte való héten belehúztam és a függőben lévő ügyeket lezártam, megoldottam a helyettesítést (mikor hova ki ugrik be helyettem), illetve felkészítettem az embereimet, vészhelyzet esetén mit csináljanak.

Annyit tudni kell rólam, hogy nem alkalmazok kézivezérlést: az empowerment-ben és a támogató vezetői magatartásban hiszek. A beosztottam tudják a dolgukat és teszik is kérdés nélkül.

Mi történt a nyaralás alatt? Semmi, minden nyugodt volt, nem hívtak mobilon.

Mi fogadott, amikor visszatértem a munkába? 500 mail J de ezen kívül minden nyugodt volt – semmi katasztrófahelyzet, a világ nem készült éppen összeomlani. Amíg odavoltam, a dolgok mentek a szokott útjukon és nem történt rendkívüli esemény.

Ami viszont meglepett: ticketing rendszer tanulsága szerint 40%-kal csökkent a lezárt hibajegyek száma azon a 2 héten, ergo a teljesítmény nem volt a szokásos. (Megjegyzés: központosított rendszerünk van, szabványos process és KPI, tehát objektíven mérhető volt)

Vagyis annak ellenére, hogy mindenki elvégezte a munkáját, a teljesítmény érezhetően csökkent. Mi lehet ennek az oka?

Nem feltételezem azt, hogy a beosztottam szándékosan lassítottak volna a főnök távollétében. Ami viszont történhetett:

Hiányzott a koordinációs szerep: Mindenki végezte a maga dolgát, rálátás nélkül arra, hogy a csapat többé részében, illetve a csapaton kívül mi zajlik.

Csökkent a kommunikáció: Alapvető emberi tulajdonság, hogy az emberek szeretnek „single point of contact”-tal dolgozni. Ha ez az ember 2 hétre elment nyaralni, inkább megvárják hogy visszajöjjön, mintsem hogy megkeressék a helyettest vagy kövessék a standard folyamatot.

Erőforrás menedzsment hiánya: Alapvetően a szerepkörök és felelősségek jól meghatározottak, de az élet olyan amilyen – néha bizonyos típusú feladatokból van sok, máskor pedig kevesebb. Nem volt, aki ezeket észrevette volna és az erőforrásokat a megfelelő helyre csoportosítsa.

Senki sem kérdezett rá: Az emberek nem csak azért felejtkeznek el a határidőkről, mert lusták, hanem mert elfelejtkeznek róla, mert nem értik meg a feladat fontosságát. Pusztán attól hogy valaki rákérdez, a munkatárs nem felejtkezik meg róla és szem előtt tartja.

Néha bele kell nyúlni a munkába: Ha az egyik beosztottam belefut egy számára megoldhatatlan feladatba, akkor abba bele kell nyúlnom és leállítani, illetve segítséget adni. Mert különben csak az idejét fecsérli. Amíg távol voltam, ezt senki sem csinálta, tehát vélelmezhetően sok felesleges munkavégzés történt (veszteség?).

Nyilván nem egy-egy okról van szó, hanem mindegyikről, különböző mértékben.

A történet kicsit arra is rávilágít, miért van szükség menedzserre egy csapat informatikus mellé.