HTML

ITÉlet

Egy multinacionális cégnél dolgozó informatikai manager szakmai blogja. Észrevételek, tapasztalatok szoftver fejlesztésről, vezetésről, managementről és hatékonyságról itthoni és külföldi példákon keresztül. Az informatikáról másképp...

Utolsó kommentek

  • 232323: Szóval managernek jó lenni, akkor dől a nagy lé, felelősség meg számonkérés sehol. Krém. (2019.10.31. 15:24) Kirúgják-e a menedzsert ha hibázik?
  • Simon Géza: "A következő forradalmi áttörés, nagy dobás, ami megint tőzsdei felfutáshoz vezet, az nem valamilyen informatikai dolog lesz, hanem egészen más." Ha a generic AI nem informatikai, akkor igazad van.... (2018.02.19. 07:01) Az IT jövője
  • pggp: @AnyTink: Köszi, de én csak egy blog olvasó vagyok, aki jól tudja használni a keresőt ;-) (2017.10.17. 07:19) Milyen volt hazaköltözni?
  • AnyTink: @pggp: :) Gratulálok a család bővüléséhez és a sikeres 'hazatelepedéshez'. Mi most gondolkodunk a hazaköltözésen és jó olvasni mások élményéről! Köszönöm az írásod :) (2017.10.16. 18:49) Milyen volt hazaköltözni?
  • pggp: Tulajdonképpen igen, alakult valami: akocsis.com "2017 április, Dália eloször Szentesen" ;-) (2017.06.06. 21:51) Milyen volt hazaköltözni?
  • Utolsó 20

Öltözködési tanácsok és divat – menedzsereknek.

A Tudatos Vezetés blog írt az öltözködésről De pedig a Ruhat is eszi címmel. Fontos-e a ruházat, és mennyire?

A válasz az, hogy igen, sőt nagyon is. Az öltözködésből, a megjelenésből nagyon sokat le lehet vonni.

Mondjuk ha informatikai konferenciára megy az ember, akkor rögtön látszik, ki mezítlábas fejlesztő (farmer és szakad póló), ki architekt (farmer és kockás ing), illetve ki menedzser (öltöny). Öltönyös az öltönyössel, farmeros a farmerossal beszélget.

Ha egy konferencia menedzsereket céloz meg, azt nagyon könnyű megtalálni: a környéket ellepik az öltönyös urak, illetve a kosztümös hölgyek.

Hogy ki kicsoda, ránézésre meg lehet állapítani. Ha nincs rajta öltöny/kosztüm, akkor ő egy laikus érdeklődő, aki eljött mert tanulni akar valamit, vagy mert a főnöke küldte. Végig csöndben lesz, jóízűen fogyaszt, nem igazán szól hozzá a kérdésekhez.

Ha valaki fiatal és olcsó ingben jelent meg (nem viszi túlzásba az öltönyt), ő feltehetőleg egy tanársegéd vagy doktorandusz, akit a professzora hozott be. Vagy ő, vagy a prof előadó. Van véleménye (elmélete) a kérdésekről és beszélgetést kezdeményez, hogy elméletét másokkal ütköztesse.

A ballagó öltönyben és fehér ingben megjelenő fiatal feltehetőleg pályakezdő, aki tanulni akar és/vagy állást keres. A legkomolyabb akciója az lesz, hogy névjegykártyát cserél.

Ha egy idősebb szakmabeli jelenik meg ballagó öltönyben és fehér ingben, akkor ő biztosan egy vidéki kis cégtől jött. Ugyanis a vidéki városokra jellemző, hogy nem lehet tisztességes öltönyt kapni, a vevőkört ugyanis a ballagók jelentik.

Aki jól öltözött és nyakkendőben jön, ő feltehetőleg tanácsadó, vagy legalábbis köze van egy tanácsadó céghez. Náluk kötelező a kifogástalan dresscode minden körülmény között. A tanácsadó vagy túlságosan harsány lesz (hogy felhívja magára a figyelmet) vagy nagyon csöndes (figyel és tanul).

Az igazi profik drága, színes vagy mintás inget vesznek fel, méretre igazított öltönnyel, drága cipővel. A ruházaton látszik, hogy használatban van, tulajdonosa magabiztosan mozog benne. A profik hozzászólnak a kérdésekhez, van véleményük, és tudnak róla beszélgetni.

Összességében tehát nagyon is látszik, ki kicsoda és honnan jött. Ez képezi az első benyomást, ez fogja meghatározni, hogyan viselkednek velünk. Az étteremben vagy a boltban például tegeznek, ha farmerben vagyok és magáznak, ha öltönyben – miközben a tartalom ugyanaz marad.

Üzleti kapcsolat építésében azért fontos a megjelenés, hogy ne alakuljon ki téves kép a beszélgetőpartneremben. Például ha mérnökként akarok megjelenni (akit a tudása miatt keresnek) akkor farmert vennék fel (persze drága inggel, hogy lássák, menő vagyok). A lazaság és hanyagság a magabiztosságot sugározza.

Tanácsadóként 110%-osan odafigyelnék a megjelenésemre, mert ez is része a szolgáltatásnak.

Menedzserként öltöny, rangtól függően: alsóvezetőként szigorú dress code, felsővezetőként lazaság és elhagyjuk a nyakkendőt.

(Zárójelben jegyzem meg, vannak élethelyzetek, amikor direkt farmerben és sportcipőben kell megjelenni az öltönyös tanácsadók és menedzserek között, hogy érzékeltessük, ki a főnök. Ugyebár a beszállító vagy tanácsadó részéről ez munkaruha, viszont a megrendelő úgy öltözködik, ahogy akar.)

Mi van a ruhásszekrényemben? 5 garnitúra öltöny, különböző színű (árnyalatú) és fazonú. Nagyon sok ing (ingből sosem elég), a fehér ingektől igyekszek megszabadulni. Rengetegféle nyakkendő, hogy lehessen az alkalomhoz, inghez és öltönyhöz illőt választani. 2 pár fekete cipő. Sötét színű, de nagyobbrészt fekete zoknik.
És természetesen kiegészítők: több mandzsetta gomb, fekete színű (eredeti) bőr öv. Egy régi Timex karórát hordok bőr övvel, ezt talán már cserélni kellene. Névre szóló gravírozott névjegykártya tartó. Céges smartphone és privát pengemobil.

Mi mennyibe kerül? Mivel mindenből a legjobb minőség kell, ezért sokba fog kerülni.
Az ing darabja 13 ezer körül van. Az öltöny 100 körül van méretre igazítással együtt – de megjegyzem, hogy az öltöny árából lehet alkudni. A férfi cipők sokkal drágábbak, mint a női cipők.

A feleségem meg is jegyezte, hogy többet költök ruhákra, mint ő. Aki menedzsernek adja a fejét, készüljön fel rá, hogy fizetése egy része ruhákra fog elmenni. Az öltönyök a tisztítástól kopnak, egy idő után cserélni kell őket. Az ingek rongálódnak a használattól és a mosástól. Az övek töredeznek, a cipő elkopik. Régi, leromlott ruhában nem lehet megjelenni.

Öltözködési tanácsok és divat – menedzsereknek.

A Tudatos Vezetés blog írt az öltözködésről De pedig a Ruhat is eszi címmel. Fontos-e a ruházat, és mennyire?

A válasz az, hogy igen, sőt nagyon is. Az öltözködésből, a megjelenésből nagyon sokat le lehet vonni.

Mondjuk ha informatikai konferenciára megy az ember, akkor rögtön látszik, ki mezítlábas fejlesztő (farmer és szakad póló), ki architekt (farmer és kockás ing), illetve ki menedzser (öltöny). Öltönyös az öltönyössel, farmeros a farmerossal beszélget.

Ha egy konferencia menedzsereket céloz meg, azt nagyon könnyű megtalálni: a környéket ellepik az öltönyös urak, illetve a kosztümös hölgyek.

Hogy ki kicsoda, ránézésre meg lehet állapítani. Ha nincs rajta öltöny/kosztüm, akkor ő egy laikus érdeklődő, aki eljött mert tanulni akar valamit, vagy mert a főnöke küldte. Végig csöndben lesz, jóízűen fogyaszt, nem igazán szól hozzá a kérdésekhez.

Ha valaki fiatal és olcsó ingben jelent meg (nem viszi túlzásba az öltönyt), ő feltehetőleg egy tanársegéd vagy doktorandusz, akit a professzora hozott be. Vagy ő, vagy a prof előadó. Van véleménye (elmélete) a kérdésekről és beszélgetést kezdeményez, hogy elméletét másokkal ütköztesse.

A ballagó öltönyben és fehér ingben megjelenő fiatal feltehetőleg pályakezdő, aki tanulni akar és/vagy állást keres. A legkomolyabb akciója az lesz, hogy névjegykártyát cserél.

Ha egy idősebb szakmabeli jelenik meg ballagó öltönyben és fehér ingben, akkor ő biztosan egy vidéki kis cégtől jött. Ugyanis a vidéki városokra jellemző, hogy nem lehet tisztességes öltönyt kapni, a vevőkört ugyanis a ballagók jelentik.

Aki jól öltözött és nyakkendőben jön, ő feltehetőleg tanácsadó, vagy legalábbis köze van egy tanácsadó céghez. Náluk kötelező a kifogástalan dresscode minden körülmény között. A tanácsadó vagy túlságosan harsány lesz (hogy felhívja magára a figyelmet) vagy nagyon csöndes (figyel és tanul).

Az igazi profik drága, színes vagy mintás inget vesznek fel, méretre igazított öltönnyel, drága cipővel. A ruházaton látszik, hogy használatban van, tulajdonosa magabiztosan mozog benne. A profik hozzászólnak a kérdésekhez, van véleményük, és tudnak róla beszélgetni.

Összességében tehát nagyon is látszik, ki kicsoda és honnan jött. Ez képezi az első benyomást, ez fogja meghatározni, hogyan viselkednek velünk. Az étteremben vagy a boltban például tegeznek, ha farmerben vagyok és magáznak, ha öltönyben – miközben a tartalom ugyanaz marad.

Üzleti kapcsolat építésében azért fontos a megjelenés, hogy ne alakuljon ki téves kép a beszélgetőpartneremben. Például ha mérnökként akarok megjelenni (akit a tudása miatt keresnek) akkor farmert vennék fel (persze drága inggel, hogy lássák, menő vagyok). A lazaság és hanyagság a magabiztosságot sugározza.

Tanácsadóként 110%-osan odafigyelnék a megjelenésemre, mert ez is része a szolgáltatásnak.

Menedzserként öltöny, rangtól függően: alsóvezetőként szigorú dress code, felsővezetőként lazaság és elhagyjuk a nyakkendőt.

(Zárójelben jegyzem meg, vannak élethelyzetek, amikor direkt farmerben és sportcipőben kell megjelenni az öltönyös tanácsadók és menedzserek között, hogy érzékeltessük, ki a főnök. Ugyebár a beszállító vagy tanácsadó részéről ez munkaruha, viszont a megrendelő úgy öltözködik, ahogy akar.)

Mi van a ruhásszekrényemben? 5 garnitúra öltöny, különböző színű (árnyalatú) és fazonú. Nagyon sok ing (ingből sosem elég), a fehér ingektől igyekszek megszabadulni. Rengetegféle nyakkendő, hogy lehessen az alkalomhoz, inghez és öltönyhöz illőt választani. 2 pár fekete cipő. Sötét színű, de nagyobbrészt fekete zoknik.
És természetesen kiegészítők: több mandzsetta gomb, fekete színű (eredeti) bőr öv. Egy régi Timex karórát hordok bőr övvel, ezt talán már cserélni kellene. Névre szóló gravírozott névjegykártya tartó. Céges smartphone és privát pengemobil.

Mi mennyibe kerül? Mivel mindenből a legjobb minőség kell, ezért sokba fog kerülni.
Az ing darabja 13 ezer körül van. Az öltöny 100 körül van méretre igazítással együtt – de megjegyzem, hogy az öltöny árából lehet alkudni. A férfi cipők sokkal drágábbak, mint a női cipők.

A feleségem meg is jegyezte, hogy többet költök ruhákra, mint ő. Aki menedzsernek adja a fejét, készüljön fel rá, hogy fizetése egy része ruhákra fog elmenni. Az öltönyök a tisztítástól kopnak, egy idő után cserélni kell őket. Az ingek rongálódnak a használattól és a mosástól. Az övek töredeznek, a cipő elkopik. Régi, leromlott ruhában nem lehet megjelenni.

Öltözködési tanácsok és divat – menedzsereknek.

A Tudatos Vezetés blog írt az öltözködésről De pedig a Ruhat is eszi címmel. Fontos-e a ruházat, és mennyire?

A válasz az, hogy igen, sőt nagyon is. Az öltözködésből, a megjelenésből nagyon sokat le lehet vonni.

Mondjuk ha informatikai konferenciára megy az ember, akkor rögtön látszik, ki mezítlábas fejlesztő (farmer és szakad póló), ki architekt (farmer és kockás ing), illetve ki menedzser (öltöny). Öltönyös az öltönyössel, farmeros a farmerossal beszélget.

Ha egy konferencia menedzsereket céloz meg, azt nagyon könnyű megtalálni: a környéket ellepik az öltönyös urak, illetve a kosztümös hölgyek.

Hogy ki kicsoda, ránézésre meg lehet állapítani. Ha nincs rajta öltöny/kosztüm, akkor ő egy laikus érdeklődő, aki eljött mert tanulni akar valamit, vagy mert a főnöke küldte. Végig csöndben lesz, jóízűen fogyaszt, nem igazán szól hozzá a kérdésekhez.

Ha valaki fiatal és olcsó ingben jelent meg (nem viszi túlzásba az öltönyt), ő feltehetőleg egy tanársegéd vagy doktorandusz, akit a professzora hozott be. Vagy ő, vagy a prof előadó. Van véleménye (elmélete) a kérdésekről és beszélgetést kezdeményez, hogy elméletét másokkal ütköztesse.

A ballagó öltönyben és fehér ingben megjelenő fiatal feltehetőleg pályakezdő, aki tanulni akar és/vagy állást keres. A legkomolyabb akciója az lesz, hogy névjegykártyát cserél.

Ha egy idősebb szakmabeli jelenik meg ballagó öltönyben és fehér ingben, akkor ő biztosan egy vidéki kis cégtől jött. Ugyanis a vidéki városokra jellemző, hogy nem lehet tisztességes öltönyt kapni, a vevőkört ugyanis a ballagók jelentik.

Aki jól öltözött és nyakkendőben jön, ő feltehetőleg tanácsadó, vagy legalábbis köze van egy tanácsadó céghez. Náluk kötelező a kifogástalan dresscode minden körülmény között. A tanácsadó vagy túlságosan harsány lesz (hogy felhívja magára a figyelmet) vagy nagyon csöndes (figyel és tanul).

Az igazi profik drága, színes vagy mintás inget vesznek fel, méretre igazított öltönnyel, drága cipővel. A ruházaton látszik, hogy használatban van, tulajdonosa magabiztosan mozog benne. A profik hozzászólnak a kérdésekhez, van véleményük, és tudnak róla beszélgetni.

Összességében tehát nagyon is látszik, ki kicsoda és honnan jött. Ez képezi az első benyomást, ez fogja meghatározni, hogyan viselkednek velünk. Az étteremben vagy a boltban például tegeznek, ha farmerben vagyok és magáznak, ha öltönyben – miközben a tartalom ugyanaz marad.

Üzleti kapcsolat építésében azért fontos a megjelenés, hogy ne alakuljon ki téves kép a beszélgetőpartneremben. Például ha mérnökként akarok megjelenni (akit a tudása miatt keresnek) akkor farmert vennék fel (persze drága inggel, hogy lássák, menő vagyok). A lazaság és hanyagság a magabiztosságot sugározza.

Tanácsadóként 110%-osan odafigyelnék a megjelenésemre, mert ez is része a szolgáltatásnak.

Menedzserként öltöny, rangtól függően: alsóvezetőként szigorú dress code, felsővezetőként lazaság és elhagyjuk a nyakkendőt.

(Zárójelben jegyzem meg, vannak élethelyzetek, amikor direkt farmerben és sportcipőben kell megjelenni az öltönyös tanácsadók és menedzserek között, hogy érzékeltessük, ki a főnök. Ugyebár a beszállító vagy tanácsadó részéről ez munkaruha, viszont a megrendelő úgy öltözködik, ahogy akar.)

Mi van a ruhásszekrényemben? 5 garnitúra öltöny, különböző színű (árnyalatú) és fazonú. Nagyon sok ing (ingből sosem elég), a fehér ingektől igyekszek megszabadulni. Rengetegféle nyakkendő, hogy lehessen az alkalomhoz, inghez és öltönyhöz illőt választani. 2 pár fekete cipő. Sötét színű, de nagyobbrészt fekete zoknik.
És természetesen kiegészítők: több mandzsetta gomb, fekete színű (eredeti) bőr öv. Egy régi Timex karórát hordok bőr övvel, ezt talán már cserélni kellene. Névre szóló gravírozott névjegykártya tartó. Céges smartphone és privát pengemobil.

Mi mennyibe kerül? Mivel mindenből a legjobb minőség kell, ezért sokba fog kerülni.
Az ing darabja 13 ezer körül van. Az öltöny 100 körül van méretre igazítással együtt – de megjegyzem, hogy az öltöny árából lehet alkudni. A férfi cipők sokkal drágábbak, mint a női cipők.

A feleségem meg is jegyezte, hogy többet költök ruhákra, mint ő. Aki menedzsernek adja a fejét, készüljön fel rá, hogy fizetése egy része ruhákra fog elmenni. Az öltönyök a tisztítástól kopnak, egy idő után cserélni kell őket. Az ingek rongálódnak a használattól és a mosástól. Az övek töredeznek, a cipő elkopik. Régi, leromlott ruhában nem lehet megjelenni.

Öltözködési tanácsok és divat – menedzsereknek.

A Tudatos Vezetés blog írt az öltözködésről De pedig a Ruhat is eszi címmel. Fontos-e a ruházat, és mennyire?

A válasz az, hogy igen, sőt nagyon is. Az öltözködésből, a megjelenésből nagyon sokat le lehet vonni.

Mondjuk ha informatikai konferenciára megy az ember, akkor rögtön látszik, ki mezítlábas fejlesztő (farmer és szakad póló), ki architekt (farmer és kockás ing), illetve ki menedzser (öltöny). Öltönyös az öltönyössel, farmeros a farmerossal beszélget.

Ha egy konferencia menedzsereket céloz meg, azt nagyon könnyű megtalálni: a környéket ellepik az öltönyös urak, illetve a kosztümös hölgyek.

Hogy ki kicsoda, ránézésre meg lehet állapítani. Ha nincs rajta öltöny/kosztüm, akkor ő egy laikus érdeklődő, aki eljött mert tanulni akar valamit, vagy mert a főnöke küldte. Végig csöndben lesz, jóízűen fogyaszt, nem igazán szól hozzá a kérdésekhez.

Ha valaki fiatal és olcsó ingben jelent meg (nem viszi túlzásba az öltönyt), ő feltehetőleg egy tanársegéd vagy doktorandusz, akit a professzora hozott be. Vagy ő, vagy a prof előadó. Van véleménye (elmélete) a kérdésekről és beszélgetést kezdeményez, hogy elméletét másokkal ütköztesse.

A ballagó öltönyben és fehér ingben megjelenő fiatal feltehetőleg pályakezdő, aki tanulni akar és/vagy állást keres. A legkomolyabb akciója az lesz, hogy névjegykártyát cserél.

Ha egy idősebb szakmabeli jelenik meg ballagó öltönyben és fehér ingben, akkor ő biztosan egy vidéki kis cégtől jött. Ugyanis a vidéki városokra jellemző, hogy nem lehet tisztességes öltönyt kapni, a vevőkört ugyanis a ballagók jelentik.

Aki jól öltözött és nyakkendőben jön, ő feltehetőleg tanácsadó, vagy legalábbis köze van egy tanácsadó céghez. Náluk kötelező a kifogástalan dresscode minden körülmény között. A tanácsadó vagy túlságosan harsány lesz (hogy felhívja magára a figyelmet) vagy nagyon csöndes (figyel és tanul).

Az igazi profik drága, színes vagy mintás inget vesznek fel, méretre igazított öltönnyel, drága cipővel. A ruházaton látszik, hogy használatban van, tulajdonosa magabiztosan mozog benne. A profik hozzászólnak a kérdésekhez, van véleményük, és tudnak róla beszélgetni.

Összességében tehát nagyon is látszik, ki kicsoda és honnan jött. Ez képezi az első benyomást, ez fogja meghatározni, hogyan viselkednek velünk. Az étteremben vagy a boltban például tegeznek, ha farmerben vagyok és magáznak, ha öltönyben – miközben a tartalom ugyanaz marad.

Üzleti kapcsolat építésében azért fontos a megjelenés, hogy ne alakuljon ki téves kép a beszélgetőpartneremben. Például ha mérnökként akarok megjelenni (akit a tudása miatt keresnek) akkor farmert vennék fel (persze drága inggel, hogy lássák, menő vagyok). A lazaság és hanyagság a magabiztosságot sugározza.

Tanácsadóként 110%-osan odafigyelnék a megjelenésemre, mert ez is része a szolgáltatásnak.

Menedzserként öltöny, rangtól függően: alsóvezetőként szigorú dress code, felsővezetőként lazaság és elhagyjuk a nyakkendőt.

(Zárójelben jegyzem meg, vannak élethelyzetek, amikor direkt farmerben és sportcipőben kell megjelenni az öltönyös tanácsadók és menedzserek között, hogy érzékeltessük, ki a főnök. Ugyebár a beszállító vagy tanácsadó részéről ez munkaruha, viszont a megrendelő úgy öltözködik, ahogy akar.)

Mi van a ruhásszekrényemben? 5 garnitúra öltöny, különböző színű (árnyalatú) és fazonú. Nagyon sok ing (ingből sosem elég), a fehér ingektől igyekszek megszabadulni. Rengetegféle nyakkendő, hogy lehessen az alkalomhoz, inghez és öltönyhöz illőt választani. 2 pár fekete cipő. Sötét színű, de nagyobbrészt fekete zoknik.
És természetesen kiegészítők: több mandzsetta gomb, fekete színű (eredeti) bőr öv. Egy régi Timex karórát hordok bőr övvel, ezt talán már cserélni kellene. Névre szóló gravírozott névjegykártya tartó. Céges smartphone és privát pengemobil.

Mi mennyibe kerül? Mivel mindenből a legjobb minőség kell, ezért sokba fog kerülni.
Az ing darabja 13 ezer körül van. Az öltöny 100 körül van méretre igazítással együtt – de megjegyzem, hogy az öltöny árából lehet alkudni. A férfi cipők sokkal drágábbak, mint a női cipők.

A feleségem meg is jegyezte, hogy többet költök ruhákra, mint ő. Aki menedzsernek adja a fejét, készüljön fel rá, hogy fizetése egy része ruhákra fog elmenni. Az öltönyök a tisztítástól kopnak, egy idő után cserélni kell őket. Az ingek rongálódnak a használattól és a mosástól. Az övek töredeznek, a cipő elkopik. Régi, leromlott ruhában nem lehet megjelenni.

Kitalált történet egy agilis szoftverfejlesztésről. A valósággal való mindennemű párhuzam csak a véletlen műve?

Ernő tapasztalt projektvezető, SCRUM Master és agilis szoftverfejlesztő. Éppen állást keres. Sikerült elhelyezkednie egy informatikai kkv-nál, amelyik nagy külföldi cégek számára fejleszt szoftvert. János, a kkv tulajdonosa ecseteli a kihívásokat:

- Figyelj Ernő, ez egy nagy projekt, és nagy lehetőség nekünk. Sikerült meggyőzni a multit, hogy fejlesszünk agilisan, és belementek. Ezért van szükség valakire, aki tudja ezt csinálni. Eddig vízeséssel fejlesztettek, rengeteg baj volt. Hiába terveztek meg mindent, határidőre nem készült el. A fejlesztés nem követte az üzleti igényeket, nem voltak elég rugalmasak. Ráadásul megromlott a fejlesztők és a szakértők között a viszony. Ekkor döntöttek úgy, hogy kipróbálnak valami mást. Az csak hab a tortán, hogy mi sokkal hatékonyabbak vagyunk, mint az ő saját fejlesztőik.
- Mi lesz a feladatom?
- Vezesd a fejlesztést, gondoskodj róla, hogy agilisak legyünk, és kezeld az ügyfelet.
- Az előző megbízatásaim is hasonlóak voltak, nem hiszem hogy gond lenne.
- Nos, ennek örülök. Ha az ajánlatunkat elfogadod, a jövő héten kezdhetsz.

1 héttel később, délben, a kkv melletti étkezdében:

- Szóval Ernő, nagyon örülünk hogy csatlakoztál a csapathoz. Majd látni fogod, hogy kidolgoztunk itt egy szisztémát a fejlesztésre, és ők elég jól tolják. Rengeteget gondolkodtunk rajta – a többiekkel együtt is – hogyan lehetne agilizálni a munkát. Sokat hallottunk róla, és azonnal tudtuk, hogy így szeretnénk dolgozni. Igazából nem tudjuk, hogyan kezdjünk hozzá, ezért is mondogatjuk már egy ideje Jánosnak, vegyen fel egy SCRUM Mastert.
- Géza, az alapelvekkel gondolom tisztában vagytok. Ebéd után beszéljük át, mit hogyan csináljunk. Van valamilyen eszközötök a backlog kezelésére?
- Persze, majd megmutatom.
- Mi a véleményed, mi lesz a legnehezebb a projektben?
- Műszaki probléma az nem lesz. Nagyon jó a csapat, összeszoktunk, és ha kell, akkor nyomjuk hétvégén is. Jánossal is jól ki lehet jönni. A multival viszont nem egyszerű. Nem értenek a fejlesztéshez, és mindig sokat kell velük beszélgetni, mire kihámozzuk a lényeget. Úgy érzem, hogy az idő amit ott vagyok, azt sokkal hasznosabban is el tudnám tölteni, mondjuk itt bent kódolással.

1 héttel később, a multinál, egy üzleti tárgyalóban:

- Szervusz kedves Péter, bemutatnám az új kollégát akiről beszéltem. Ernő fogja vezetni a fejlesztést a mi oldalunkról, és segít mindenben amiben szükségetek van. Számos agilis projektet csinált már.
- Nagyon örülök. Péter vagyok, osztályvezető. Nagy szükségünk van erre a szoftverre, és hát a korábbi próbálkozás nem volt sikeres. De akkor nem is volt a csapatban ilyen szakember. Na és most másképp próbáljuk. Ernő sokat mesélt az agilitásról, azonnal tudtam hogy ez nekünk való. Előre szólok, hogy mi ehhez nem értünk, de csináljuk azt amit mondasz.
- Akkor talán kezdjük is el a munkát.
- Operatív szinten a mi oldalunkról Balázs vesz részt szakértőként, ő gondoskodik róla, hogy minden információt megkapjatok.

1 héttel később, a multinál:

- Kedves kollégák, azért jöttünk össze, hogy hivatalosan is elindítsuk a szoftver fejlesztését. Ebben fog nekünk segíteni Ernő, akit a kkv küldött, hogy vezesse a munkát. Gézát, a vezető fejlesztőt pedig már jól ismeritek.
- Üdvözlök mindenkit. Talán kezdjük azzal, hogy mik is az agilis fejlesztés irányelvei. Az első slide-on látható az Agile Manifesztó, ami…

2 héttel később a kkv-nál:

- Szia Ernő, na hogy ment?
- Szia Géza, minden simán ment (mosolyog). Balázzsal átbeszéltük az igényeket és lefixáltuk a listát és kijelöltük az első sprint-et. Hivatalosan holnap kezdjük!
- Nagyon szuper. Akkor beszéljük át a munkát. Ha holnap kezdjük, akkor 4 hét múlva lesz az első release.

4 héttel később a multinál:

- Akkor ahogyan megegyeztünk, befejeződött az első sprint, és megmutatom az eddig elkészült funkciókat.
- Ernő, ez nagyon jól néz ki. Tetszik, ahogyan elérhetők a gombok. Ahhoz képest, hogy milyen kevés idő telt el, ez igen nagy előrelépés. Nagyon örülök.

3 sprinttel később a multinál:

- Nagyon jól halad a fejlesztés, felülmúlta minden várakozásunkat. Most már tényleg itt az idő, hogy a kollégáknak is elküldjük a program elérhetőségét, és elkezdjük napi szinten használni. A meglévő funkciók is sokat fognak segíteni, de ha elkészül a többi, akkor az egyenesen forradalom lesz.
- János, elégedett vagyok az új módszeretekkel. A többi osztályvezetőnek is elmondom, milyen jó kis csapat vagytok.

4 sprinttel később a kkv-nál:

- Ernő, gratulálok, most hívtak a multitól, hogy az átadás után küldhetjük a számlát, illetve további projektjeik is lennének. Még az is lehet, hogy bővíteni kell a csapatot, új fejlesztőket felvenni.

3 héttel később, hétfő reggel 8 óra, útban a munkahely felé:

- Ernő, mikor érsz be? Most hívtak a multitól, hogy áll a rendszer, valami SQL hibára panaszkodik. Géza szabadságon van. Állítólag egész hétvégén próbálták hívni a számunkat, csak senki sem vette fel.
- 10 perc és bent vagyok. Milyen hiba történhetett, pénteken még ment a rendszer, és a hétvégén nem nyúltunk hozzá.

2 nappal később, a multinál:

- János és Ernő, bocsássatok meg de ez elfogadhatatlan. Már két napja áll az értékesítés. Csináljatok valamit!
- Gézát berángattuk a szabadságáról, megnézte a szervert, de azt mondja, hogy a szoftver teljesen jól működik. Szerinte a hálózattal lehet valami.
- Az IT-sok szerint pedig csakis az alkalmazással lehet baj.
- Biztos, hogy mindent megnéztek?
- Gyerekek, én ehhez nem értek. Csináljon már valaki valamit!

1 héttel később, a multinál:

- Köszönöm, hogy eljöttek. Róbert vagyok, az informatikai igazgató, ő itt mellettem Dénes, az üzemeltetési osztály vezetője és Eszter, aki az alkalmazások minőségéért felelős. El tudnák pontosan mondani, hogy mit csinálnak a TEST-APP-SRV-321-es nevű szerveren és hogyan kaptak hozzáférést?
- Péter számára végzünk szoftverfejlesztést, és oda telepítettük a kész alkalmazást.
- (Róbert leesik a székről) Micsoda?
- (Dénes szeme elkerekedik) Hogy-hogy szoftvert fejlesztenek? Erről mi miért nem tudunk?
- (Eszter kapaszkodik az asztalba) Kész alkalmazást telepítettek? De hiszen az egy teszt szerver!
- Elnézést, szívesen tájékoztattuk volna Önöket, de… khmm… nem is tudtuk, hogy Önök léteznek. A szervert pedig Balázstól kaptuk. Kérdeztük is, hogy miért van a szerver nevében TEST, de azt mondta ne foglalkozzunk vele.
- (Egymásra néznek) El kell beszélgetnünk Balázzsal és Péterrel. De ugye a szoftver megfelel a cégünk belső Best Way módszertanának?
- Az meg micsoda?

1 héttel később, a kkv-nál:

- Balázs, sikerült tisztázni a kérdéseket az IT-val?
- Dolgozok rajta, dolgozok rajta. Azt mondták, hogy ránéztek a programra, és számos dolgot kifogásoltak. Majd átküldöm a mailt. De ezzel most ne foglalkozzatok, mert van fontosabb dolog. Sürgősen új funkciókra lenne szükség. Szeptember 1-től indul az új reklámkapmány, és addigra a szoftvernek tudnia kell kezelni az ajánlatokat. Péter azt mondta, hogy ez most minden más prioritást felülír.
- Na jó, de már megegyeztünk a sprint tartalmáról. A következő spint 3 hét múlva kezdődik, csak abba tudjuk beletenni.
- Bocsánat, de ez most fontos. Az aktuális fejlesztéssel álljatok le, és csináljátok ezt. Amikor elkezdtük a közös munkát, azt ígértétek hogy gyorsak és rugalmasak lesztek. Most pont erre van szükség.

3 héttel később, a multinál:

- János, Ernő, örülök hogy eljöttetek. Próbáljuk meg közösen – konstruktívan – átbeszélni a kialakult helyzetet, és találjunk rá megoldást.
- Köszönjük a lehetőséget. A mi oldalunkról az a helyzet, hogy a fejlesztők száma kötött. Nem tudunk csak úgy új embereket felvenni egyik napról a másikra. Felvenni is csak akkor, ha biztosított, hogy hosszú távon lesz elég munka. Éppen ezért célszerű lenne, ha a sprint-eket betartanánk.
- Ernő, a helyzet az, hogy rengeteg új funkcióra lenne szükségünk. Azonban nekünk is alkalmazkodni kell másokhoz. Vannak sürgős feladatok, amiket végre kell hajtani, és határidők, amiket be kell tartani.
- Természetesen, rugalmasak vagyunk és segítünk, de nekünk is tisztán kell látni a feladatokat és határidőket illetően. Nem tudunk egyik napról a másikra fejlesztőket átpakolni feladatokra – kérlek benneteket, hogy erre legyetek figyelemmel.
- Jogos észrevétel. Mi lenne, ha közösen készítenénk egy tervet a jövőre nézve, mikor milyen határidők vannak, mivel mikorra kell elkészülni, és ki mit csinál? Ekkor mi is látnánk, hogy a fejlesztőitek min dolgoznak, és ti is látjátok, hol vannak a mi határidőink.
- Nem lesz ez túlságosan kötött? Elég lenne csak az aktuális sprint-et követni.
- A spint csak 4 hetes, de nekünk 2 évre előre kell tervezni. Szeretnénk látni, hogyan és mikorra valósulnak meg az igényeink, hogy tudjunk előre tervezni.

2 héttel később a multinál:

- Ernő, nem kell hogy emlékeztesselek, a múltkori leállás mekkora kárt okozott. Dénessel beszélgettünk a kérdésről, és azt mondták, hogy valamilyen dokumentumokra van szükségük a programról.
- Nézd Balázs, amikor elkezdtük a fejlesztést, akkor megegyeztünk, hogy inkább hasznos munkával – fejlesztéssel – töltjük az időt, mintsem bürokráciával és dokumentáció írással. Ez az egyik oka, amiért az agilis fejlesztés hatékony – és ez az, amit szerettek benne.
- Igaz, igaz, de Dénes szerint dokumentációnak KELL lennie. Átküldött néhány mintát. Légy szíves nézd át ezeket, és próbáljatok meg valami hasonlót előállítani.
- Természetesen, de ha jól sejtem, ez elég sok munka lesz. A hagyományos elszámolás szerint járunk el.
- Ez a másik, amiről beszélni akartam. A funkciók amiket megbeszéltünk, azoknak el kell készülnie, a dokumentáció is kell, de egyenlőre nem tudok többet fizetni. Amikor a költséghelyre allokáltam, akkor még nem látszott, hogy ennyi mindenre szükség lesz.

1 hónappal később, a multinál:

- János, először is szeretném elmondani, hogy elégedett vagyok a fejlesztéssel, illetve operatív szinten jó a kapcsolat. Viszont ránk nagy nyomás nehezedik – tudod az IT állandóan zaklat, és az új termék bevezetése is a nyakunkon van. Úgy látom, hogy Ernő egy nagyon intelligens fiatalember, de nem hagyhatunk mindent rá. Ezért a jövőben Balázs hangsúlyosabb szerepet tölt be a munka vezetésében, és többet fog hozzátok kijárni. Ezáltal közvetlenül látjuk, pontosan ki min dolgozik, és nagyobb beleszólásunk lesz a priorizálásba.
- Egyetértek, a felmerült problémák hiányos kommunikációból fakadnak, és az nekünk csak jobb, ha az együttműködés Balázzsal szorosabb lesz. Számunkra is tiszta helyzetet jelent, ha a megrendelői igények egyértelműen és világosan jelennek meg, mert mi csak a kivitelezők vagyunk.
- Jánosom, teljesen jó, ha csak a kivitelezéssel foglalkoztok. Ha ti megoldjátok, hogy ne legyenek műszaki problémák, az összes többit mi elintézzük. Vesztenivalónk úgy is csak nekünk van.

3 héttel később, a kkv-nál:

- Géza, be szeretném mutatni Esztert, az IT-n dolgozik, minőségbiztosításért felelős. Ernő, ti már találkoztak bent ha jól tudom. Eszter azért van itt, mert mostantól az IT is része a projektnek. Megegyeztünk, hogy segíteni fognak, azaz figyelnek és tanácsot adnak. Az új verziók átadását ellenőrzik, ne legyenek kompatibilitási problémák, mint legutóbb.
- Örülök, hogy végre egy IT-s is itt van. Rengeteg bajunk volt, amit az IT nem megfelelő hozzáállása okozott. Az a múltkori esetet sem kompatibilitási probléma okozta, hanem az, hogy a szerverre nem került fel a szükséges keretrendszer – amit elvileg az IT-nak kellett volna feltelepítenie. És felhívnám a figyelmet, hogy a kérdéses keretrendszer még mind a mai napig sincs ott – kérlek Eszter, gyorsítsd fel egy kicsit, ne várjunk heteket egy-egy apróságra!
- Géza, pontosan milyen keretrendszerre van szükségetek?
- A 2.0-ra.
- Akkor a meglévő hivatkozást az 1.1-es keretrendszerre kiszedhetjük?
- Nem, azt semmiképpen, mert az alkalmazás többi része még azt használja.
- Ezek szerint egyszerre használja az 1.1-est és a 2.0-st? Számomra ez rossz design-nak tűnik, amit ki kellene javítani.
- (Géza elvörösödik) Ööööö…. Pont erről beszélgettünk múlt héten, hogy meg kellene csinálni a teljes átállást, de eddig nem jutott rá idő.

1 hónappal később, a kkv-nál:

- János, őszinte leszek: ez a fejlesztés rossz irányba megy. Agilisan kezdtünk, de már egyre több felesleges dolog jelent meg. Dokumentációt kell készíteni. Kaptunk oktatást a Best Way módszertanból, de ez egy régi elavult dolog. Az oktató szerint ők maguk sem követik. Akkor meg miért kérnék számon rajtunk? Az pedig végképp betette a kaput, hogy megszüntették a hozzáférésünket az éles rendszerhez. Hogyan fogjuk így kijavítani a hibákat?
- Nézd Ernő, mi csak a beszállító vagyunk. Ha ehhez ragaszkodnak, akkor úgy kell csinálnunk, akkor is ha mást gondolsz.
- Persze, de ha nem hagynak fejleszteni, akkor minden lassabban fog elkészülni. Az agilis modellt pontosan azért hozták létre, hogy az ügyfélnek jó legyen. Hát nem veszik észre, hogy csak nekik akarunk jót?

Aznap délután, a multinál:

- János, úgy érzem, hogy az alkalmazással egyre kevesebb a probléma, és az IT oldaláról is kevesebb panaszt hallani. Úgy tűnik, jó ötlet volt a fejlesztőiteknek Best Way tanfolyamot tartani, és Balázst bevonni.
- Köszönöm Péter. Örülök, hogy így gondolod.
- És most beszéljünk valami másról. A fejlesztési igényeinkre adott becsléseitek elég nagyok lettek.
- Nézd, de ezek valós számok. Tudod, hogy mi nem építünk be az árba felesleges tartalékot.
- Igen, de akkor is nagyok. Jó lenne hamarabb befejezni a fejlesztéseket.
- Értem, de ha ennyi ideig tart, akkor ennyi ideig fog tartani. Hidd el, mi teljesen erőbedobással dolgozunk. Ha garantáljátok, hogy jövőre több megrendelést kapok, akkor fel tudok venni új fejlesztőket.
- Ha már szóba került a jövő év – a gazdasági helyzet miatt megnyirbálták a költségvetésünket. Jövőre jóval kevesebbet tudok csak fizetni. Éppen ezért azt kérném, hogy ami igény van – például a backlogban – az az év végére készüljön el, legyen kész a szoftver. Ne érts félre, munka így is lesz – ott van például az HIF projekt – de csak akkor tudok bármit is mondani, ha a vezetőség rábólintott.

1 héttel később, a kkv-nál:

- Géza, akkor ha jól értem átnéztünk mindent. Ha meglesznek a változtatások amiket átbeszéltünk, akkor holnap este telepíthetünk is.
- Ne aggódj Eszter, a munka holnap reggelre kész, délelőtt még átnézheted ha akarod. Sima ügy lesz a telepítés.
- Köszönöm szépen.
- Egyébként megjegyzem, hogy amióta itt vagy – és nem azzal az idióta Balázzsal kell vitatkozni – azóta minden sokkal simábban megy. Szerintem ezt az egészet elszúrták. Ernőt sajnálom, sokat stresszel miatta. Jó lett volna már az elejétől együtt dolgozni.
- Hát igen, ezt én is így látom.
- Őőőő, szombaton kiugrunk haverokkal a Szigetre, nem tudom van-e kedved jönni.
- Igen persze, ez nagyon jó ötlet.

1 héttel később délben, a kkv mellett étkezdében:

- Nézd Ernő, elég stresszesnek tűnsz mostanság.
- Ne is mondd Géza. Állandóan azon agyalok, hogyan lehetne ezt a fejlesztést jobban csinálni. Úgy érzem, hogy sikerült elég jól agilizálni a dolgokat, többé-kevésbé úgy dolgozunk, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Csak sajnos a multinál a vezetőség – és János – nem vevő erre. Nekik a régi bürokratikus módszer kell. Egyszerűen nem értik, amit mondok nekik, nem látják az agilitás előnyeit. Csak az a fontos, hogy legyen dokumentáció, legyen specifikáció meg legyen terv – mintha ez garancia lenne bármire is. Sajnos ez van, ha olyanok szólnak bele a fejlesztésbe, akik nem értenek hozzá.
- Ernő, hidd el, mindenki látja a csapatban ezeket a problémákat. És világos az is, milyen sokat tettél értünk.

3 héttel később, a kkv-ben:

- Örülök Ernő, hogy beugrottál. Van itt egy fontos dolog, amit meg kell beszélnünk. Amikor ide jöttél dolgozni, akkor azt gondoltam, hogy egy véleményen vagyunk, és azt ígérted, hogy nem lesznek gondok. Ehhez képest elég sok probléma volt a fejlesztéssel. A bevételek sem úgy alakulnak, ahogyan reméltem. Ezért javaslom, hogy közös megegyezéssel váljunk el egymást.
- Sejtettem János, hogy ezt akarod mondani. Már egy ideje nem érzem a támogatást, és nem jó irányba haladnak a dolgok. Ha véget kell vetni ennek, akkor legyen.

Ernő ismét állást keres.

Kitalált történet egy agilis szoftverfejlesztésről. A valósággal való mindennemű párhuzam csak a véletlen műve?

Ernő tapasztalt projektvezető, SCRUM Master és agilis szoftverfejlesztő. Éppen állást keres. Sikerült elhelyezkednie egy informatikai kkv-nál, amelyik nagy külföldi cégek számára fejleszt szoftvert. János, a kkv tulajdonosa ecseteli a kihívásokat:

- Figyelj Ernő, ez egy nagy projekt, és nagy lehetőség nekünk. Sikerült meggyőzni a multit, hogy fejlesszünk agilisan, és belementek. Ezért van szükség valakire, aki tudja ezt csinálni. Eddig vízeséssel fejlesztettek, rengeteg baj volt. Hiába terveztek meg mindent, határidőre nem készült el. A fejlesztés nem követte az üzleti igényeket, nem voltak elég rugalmasak. Ráadásul megromlott a fejlesztők és a szakértők között a viszony. Ekkor döntöttek úgy, hogy kipróbálnak valami mást. Az csak hab a tortán, hogy mi sokkal hatékonyabbak vagyunk, mint az ő saját fejlesztőik.
- Mi lesz a feladatom?
- Vezesd a fejlesztést, gondoskodj róla, hogy agilisak legyünk, és kezeld az ügyfelet.
- Az előző megbízatásaim is hasonlóak voltak, nem hiszem hogy gond lenne.
- Nos, ennek örülök. Ha az ajánlatunkat elfogadod, a jövő héten kezdhetsz.

1 héttel később, délben, a kkv melletti étkezdében:

- Szóval Ernő, nagyon örülünk hogy csatlakoztál a csapathoz. Majd látni fogod, hogy kidolgoztunk itt egy szisztémát a fejlesztésre, és ők elég jól tolják. Rengeteget gondolkodtunk rajta – a többiekkel együtt is – hogyan lehetne agilizálni a munkát. Sokat hallottunk róla, és azonnal tudtuk, hogy így szeretnénk dolgozni. Igazából nem tudjuk, hogyan kezdjünk hozzá, ezért is mondogatjuk már egy ideje Jánosnak, vegyen fel egy SCRUM Mastert.
- Géza, az alapelvekkel gondolom tisztában vagytok. Ebéd után beszéljük át, mit hogyan csináljunk. Van valamilyen eszközötök a backlog kezelésére?
- Persze, majd megmutatom.
- Mi a véleményed, mi lesz a legnehezebb a projektben?
- Műszaki probléma az nem lesz. Nagyon jó a csapat, összeszoktunk, és ha kell, akkor nyomjuk hétvégén is. Jánossal is jól ki lehet jönni. A multival viszont nem egyszerű. Nem értenek a fejlesztéshez, és mindig sokat kell velük beszélgetni, mire kihámozzuk a lényeget. Úgy érzem, hogy az idő amit ott vagyok, azt sokkal hasznosabban is el tudnám tölteni, mondjuk itt bent kódolással.

1 héttel később, a multinál, egy üzleti tárgyalóban:

- Szervusz kedves Péter, bemutatnám az új kollégát akiről beszéltem. Ernő fogja vezetni a fejlesztést a mi oldalunkról, és segít mindenben amiben szükségetek van. Számos agilis projektet csinált már.
- Nagyon örülök. Péter vagyok, osztályvezető. Nagy szükségünk van erre a szoftverre, és hát a korábbi próbálkozás nem volt sikeres. De akkor nem is volt a csapatban ilyen szakember. Na és most másképp próbáljuk. Ernő sokat mesélt az agilitásról, azonnal tudtam hogy ez nekünk való. Előre szólok, hogy mi ehhez nem értünk, de csináljuk azt amit mondasz.
- Akkor talán kezdjük is el a munkát.
- Operatív szinten a mi oldalunkról Balázs vesz részt szakértőként, ő gondoskodik róla, hogy minden információt megkapjatok.

1 héttel később, a multinál:

- Kedves kollégák, azért jöttünk össze, hogy hivatalosan is elindítsuk a szoftver fejlesztését. Ebben fog nekünk segíteni Ernő, akit a kkv küldött, hogy vezesse a munkát. Gézát, a vezető fejlesztőt pedig már jól ismeritek.
- Üdvözlök mindenkit. Talán kezdjük azzal, hogy mik is az agilis fejlesztés irányelvei. Az első slide-on látható az Agile Manifesztó, ami…

2 héttel később a kkv-nál:

- Szia Ernő, na hogy ment?
- Szia Géza, minden simán ment (mosolyog). Balázzsal átbeszéltük az igényeket és lefixáltuk a listát és kijelöltük az első sprint-et. Hivatalosan holnap kezdjük!
- Nagyon szuper. Akkor beszéljük át a munkát. Ha holnap kezdjük, akkor 4 hét múlva lesz az első release.

4 héttel később a multinál:

- Akkor ahogyan megegyeztünk, befejeződött az első sprint, és megmutatom az eddig elkészült funkciókat.
- Ernő, ez nagyon jól néz ki. Tetszik, ahogyan elérhetők a gombok. Ahhoz képest, hogy milyen kevés idő telt el, ez igen nagy előrelépés. Nagyon örülök.

3 sprinttel később a multinál:

- Nagyon jól halad a fejlesztés, felülmúlta minden várakozásunkat. Most már tényleg itt az idő, hogy a kollégáknak is elküldjük a program elérhetőségét, és elkezdjük napi szinten használni. A meglévő funkciók is sokat fognak segíteni, de ha elkészül a többi, akkor az egyenesen forradalom lesz.
- János, elégedett vagyok az új módszeretekkel. A többi osztályvezetőnek is elmondom, milyen jó kis csapat vagytok.

4 sprinttel később a kkv-nál:

- Ernő, gratulálok, most hívtak a multitól, hogy az átadás után küldhetjük a számlát, illetve további projektjeik is lennének. Még az is lehet, hogy bővíteni kell a csapatot, új fejlesztőket felvenni.

3 héttel később, hétfő reggel 8 óra, útban a munkahely felé:

- Ernő, mikor érsz be? Most hívtak a multitól, hogy áll a rendszer, valami SQL hibára panaszkodik. Géza szabadságon van. Állítólag egész hétvégén próbálták hívni a számunkat, csak senki sem vette fel.
- 10 perc és bent vagyok. Milyen hiba történhetett, pénteken még ment a rendszer, és a hétvégén nem nyúltunk hozzá.

2 nappal később, a multinál:

- János és Ernő, bocsássatok meg de ez elfogadhatatlan. Már két napja áll az értékesítés. Csináljatok valamit!
- Gézát berángattuk a szabadságáról, megnézte a szervert, de azt mondja, hogy a szoftver teljesen jól működik. Szerinte a hálózattal lehet valami.
- Az IT-sok szerint pedig csakis az alkalmazással lehet baj.
- Biztos, hogy mindent megnéztek?
- Gyerekek, én ehhez nem értek. Csináljon már valaki valamit!

1 héttel később, a multinál:

- Köszönöm, hogy eljöttek. Róbert vagyok, az informatikai igazgató, ő itt mellettem Dénes, az üzemeltetési osztály vezetője és Eszter, aki az alkalmazások minőségéért felelős. El tudnák pontosan mondani, hogy mit csinálnak a TEST-APP-SRV-321-es nevű szerveren és hogyan kaptak hozzáférést?
- Péter számára végzünk szoftverfejlesztést, és oda telepítettük a kész alkalmazást.
- (Róbert leesik a székről) Micsoda?
- (Dénes szeme elkerekedik) Hogy-hogy szoftvert fejlesztenek? Erről mi miért nem tudunk?
- (Eszter kapaszkodik az asztalba) Kész alkalmazást telepítettek? De hiszen az egy teszt szerver!
- Elnézést, szívesen tájékoztattuk volna Önöket, de… khmm… nem is tudtuk, hogy Önök léteznek. A szervert pedig Balázstól kaptuk. Kérdeztük is, hogy miért van a szerver nevében TEST, de azt mondta ne foglalkozzunk vele.
- (Egymásra néznek) El kell beszélgetnünk Balázzsal és Péterrel. De ugye a szoftver megfelel a cégünk belső Best Way módszertanának?
- Az meg micsoda?

1 héttel később, a kkv-nál:

- Balázs, sikerült tisztázni a kérdéseket az IT-val?
- Dolgozok rajta, dolgozok rajta. Azt mondták, hogy ránéztek a programra, és számos dolgot kifogásoltak. Majd átküldöm a mailt. De ezzel most ne foglalkozzatok, mert van fontosabb dolog. Sürgősen új funkciókra lenne szükség. Szeptember 1-től indul az új reklámkapmány, és addigra a szoftvernek tudnia kell kezelni az ajánlatokat. Péter azt mondta, hogy ez most minden más prioritást felülír.
- Na jó, de már megegyeztünk a sprint tartalmáról. A következő spint 3 hét múlva kezdődik, csak abba tudjuk beletenni.
- Bocsánat, de ez most fontos. Az aktuális fejlesztéssel álljatok le, és csináljátok ezt. Amikor elkezdtük a közös munkát, azt ígértétek hogy gyorsak és rugalmasak lesztek. Most pont erre van szükség.

3 héttel később, a multinál:

- János, Ernő, örülök hogy eljöttetek. Próbáljuk meg közösen – konstruktívan – átbeszélni a kialakult helyzetet, és találjunk rá megoldást.
- Köszönjük a lehetőséget. A mi oldalunkról az a helyzet, hogy a fejlesztők száma kötött. Nem tudunk csak úgy új embereket felvenni egyik napról a másikra. Felvenni is csak akkor, ha biztosított, hogy hosszú távon lesz elég munka. Éppen ezért célszerű lenne, ha a sprint-eket betartanánk.
- Ernő, a helyzet az, hogy rengeteg új funkcióra lenne szükségünk. Azonban nekünk is alkalmazkodni kell másokhoz. Vannak sürgős feladatok, amiket végre kell hajtani, és határidők, amiket be kell tartani.
- Természetesen, rugalmasak vagyunk és segítünk, de nekünk is tisztán kell látni a feladatokat és határidőket illetően. Nem tudunk egyik napról a másikra fejlesztőket átpakolni feladatokra – kérlek benneteket, hogy erre legyetek figyelemmel.
- Jogos észrevétel. Mi lenne, ha közösen készítenénk egy tervet a jövőre nézve, mikor milyen határidők vannak, mivel mikorra kell elkészülni, és ki mit csinál? Ekkor mi is látnánk, hogy a fejlesztőitek min dolgoznak, és ti is látjátok, hol vannak a mi határidőink.
- Nem lesz ez túlságosan kötött? Elég lenne csak az aktuális sprint-et követni.
- A spint csak 4 hetes, de nekünk 2 évre előre kell tervezni. Szeretnénk látni, hogyan és mikorra valósulnak meg az igényeink, hogy tudjunk előre tervezni.

2 héttel később a multinál:

- Ernő, nem kell hogy emlékeztesselek, a múltkori leállás mekkora kárt okozott. Dénessel beszélgettünk a kérdésről, és azt mondták, hogy valamilyen dokumentumokra van szükségük a programról.
- Nézd Balázs, amikor elkezdtük a fejlesztést, akkor megegyeztünk, hogy inkább hasznos munkával – fejlesztéssel – töltjük az időt, mintsem bürokráciával és dokumentáció írással. Ez az egyik oka, amiért az agilis fejlesztés hatékony – és ez az, amit szerettek benne.
- Igaz, igaz, de Dénes szerint dokumentációnak KELL lennie. Átküldött néhány mintát. Légy szíves nézd át ezeket, és próbáljatok meg valami hasonlót előállítani.
- Természetesen, de ha jól sejtem, ez elég sok munka lesz. A hagyományos elszámolás szerint járunk el.
- Ez a másik, amiről beszélni akartam. A funkciók amiket megbeszéltünk, azoknak el kell készülnie, a dokumentáció is kell, de egyenlőre nem tudok többet fizetni. Amikor a költséghelyre allokáltam, akkor még nem látszott, hogy ennyi mindenre szükség lesz.

1 hónappal később, a multinál:

- János, először is szeretném elmondani, hogy elégedett vagyok a fejlesztéssel, illetve operatív szinten jó a kapcsolat. Viszont ránk nagy nyomás nehezedik – tudod az IT állandóan zaklat, és az új termék bevezetése is a nyakunkon van. Úgy látom, hogy Ernő egy nagyon intelligens fiatalember, de nem hagyhatunk mindent rá. Ezért a jövőben Balázs hangsúlyosabb szerepet tölt be a munka vezetésében, és többet fog hozzátok kijárni. Ezáltal közvetlenül látjuk, pontosan ki min dolgozik, és nagyobb beleszólásunk lesz a priorizálásba.
- Egyetértek, a felmerült problémák hiányos kommunikációból fakadnak, és az nekünk csak jobb, ha az együttműködés Balázzsal szorosabb lesz. Számunkra is tiszta helyzetet jelent, ha a megrendelői igények egyértelműen és világosan jelennek meg, mert mi csak a kivitelezők vagyunk.
- Jánosom, teljesen jó, ha csak a kivitelezéssel foglalkoztok. Ha ti megoldjátok, hogy ne legyenek műszaki problémák, az összes többit mi elintézzük. Vesztenivalónk úgy is csak nekünk van.

3 héttel később, a kkv-nál:

- Géza, be szeretném mutatni Esztert, az IT-n dolgozik, minőségbiztosításért felelős. Ernő, ti már találkoztak bent ha jól tudom. Eszter azért van itt, mert mostantól az IT is része a projektnek. Megegyeztünk, hogy segíteni fognak, azaz figyelnek és tanácsot adnak. Az új verziók átadását ellenőrzik, ne legyenek kompatibilitási problémák, mint legutóbb.
- Örülök, hogy végre egy IT-s is itt van. Rengeteg bajunk volt, amit az IT nem megfelelő hozzáállása okozott. Az a múltkori esetet sem kompatibilitási probléma okozta, hanem az, hogy a szerverre nem került fel a szükséges keretrendszer – amit elvileg az IT-nak kellett volna feltelepítenie. És felhívnám a figyelmet, hogy a kérdéses keretrendszer még mind a mai napig sincs ott – kérlek Eszter, gyorsítsd fel egy kicsit, ne várjunk heteket egy-egy apróságra!
- Géza, pontosan milyen keretrendszerre van szükségetek?
- A 2.0-ra.
- Akkor a meglévő hivatkozást az 1.1-es keretrendszerre kiszedhetjük?
- Nem, azt semmiképpen, mert az alkalmazás többi része még azt használja.
- Ezek szerint egyszerre használja az 1.1-est és a 2.0-st? Számomra ez rossz design-nak tűnik, amit ki kellene javítani.
- (Géza elvörösödik) Ööööö…. Pont erről beszélgettünk múlt héten, hogy meg kellene csinálni a teljes átállást, de eddig nem jutott rá idő.

1 hónappal később, a kkv-nál:

- János, őszinte leszek: ez a fejlesztés rossz irányba megy. Agilisan kezdtünk, de már egyre több felesleges dolog jelent meg. Dokumentációt kell készíteni. Kaptunk oktatást a Best Way módszertanból, de ez egy régi elavult dolog. Az oktató szerint ők maguk sem követik. Akkor meg miért kérnék számon rajtunk? Az pedig végképp betette a kaput, hogy megszüntették a hozzáférésünket az éles rendszerhez. Hogyan fogjuk így kijavítani a hibákat?
- Nézd Ernő, mi csak a beszállító vagyunk. Ha ehhez ragaszkodnak, akkor úgy kell csinálnunk, akkor is ha mást gondolsz.
- Persze, de ha nem hagynak fejleszteni, akkor minden lassabban fog elkészülni. Az agilis modellt pontosan azért hozták létre, hogy az ügyfélnek jó legyen. Hát nem veszik észre, hogy csak nekik akarunk jót?

Aznap délután, a multinál:

- János, úgy érzem, hogy az alkalmazással egyre kevesebb a probléma, és az IT oldaláról is kevesebb panaszt hallani. Úgy tűnik, jó ötlet volt a fejlesztőiteknek Best Way tanfolyamot tartani, és Balázst bevonni.
- Köszönöm Péter. Örülök, hogy így gondolod.
- És most beszéljünk valami másról. A fejlesztési igényeinkre adott becsléseitek elég nagyok lettek.
- Nézd, de ezek valós számok. Tudod, hogy mi nem építünk be az árba felesleges tartalékot.
- Igen, de akkor is nagyok. Jó lenne hamarabb befejezni a fejlesztéseket.
- Értem, de ha ennyi ideig tart, akkor ennyi ideig fog tartani. Hidd el, mi teljesen erőbedobással dolgozunk. Ha garantáljátok, hogy jövőre több megrendelést kapok, akkor fel tudok venni új fejlesztőket.
- Ha már szóba került a jövő év – a gazdasági helyzet miatt megnyirbálták a költségvetésünket. Jövőre jóval kevesebbet tudok csak fizetni. Éppen ezért azt kérném, hogy ami igény van – például a backlogban – az az év végére készüljön el, legyen kész a szoftver. Ne érts félre, munka így is lesz – ott van például az HIF projekt – de csak akkor tudok bármit is mondani, ha a vezetőség rábólintott.

1 héttel később, a kkv-nál:

- Géza, akkor ha jól értem átnéztünk mindent. Ha meglesznek a változtatások amiket átbeszéltünk, akkor holnap este telepíthetünk is.
- Ne aggódj Eszter, a munka holnap reggelre kész, délelőtt még átnézheted ha akarod. Sima ügy lesz a telepítés.
- Köszönöm szépen.
- Egyébként megjegyzem, hogy amióta itt vagy – és nem azzal az idióta Balázzsal kell vitatkozni – azóta minden sokkal simábban megy. Szerintem ezt az egészet elszúrták. Ernőt sajnálom, sokat stresszel miatta. Jó lett volna már az elejétől együtt dolgozni.
- Hát igen, ezt én is így látom.
- Őőőő, szombaton kiugrunk haverokkal a Szigetre, nem tudom van-e kedved jönni.
- Igen persze, ez nagyon jó ötlet.

1 héttel később délben, a kkv mellett étkezdében:

- Nézd Ernő, elég stresszesnek tűnsz mostanság.
- Ne is mondd Géza. Állandóan azon agyalok, hogyan lehetne ezt a fejlesztést jobban csinálni. Úgy érzem, hogy sikerült elég jól agilizálni a dolgokat, többé-kevésbé úgy dolgozunk, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Csak sajnos a multinál a vezetőség – és János – nem vevő erre. Nekik a régi bürokratikus módszer kell. Egyszerűen nem értik, amit mondok nekik, nem látják az agilitás előnyeit. Csak az a fontos, hogy legyen dokumentáció, legyen specifikáció meg legyen terv – mintha ez garancia lenne bármire is. Sajnos ez van, ha olyanok szólnak bele a fejlesztésbe, akik nem értenek hozzá.
- Ernő, hidd el, mindenki látja a csapatban ezeket a problémákat. És világos az is, milyen sokat tettél értünk.

3 héttel később, a kkv-ben:

- Örülök Ernő, hogy beugrottál. Van itt egy fontos dolog, amit meg kell beszélnünk. Amikor ide jöttél dolgozni, akkor azt gondoltam, hogy egy véleményen vagyunk, és azt ígérted, hogy nem lesznek gondok. Ehhez képest elég sok probléma volt a fejlesztéssel. A bevételek sem úgy alakulnak, ahogyan reméltem. Ezért javaslom, hogy közös megegyezéssel váljunk el egymást.
- Sejtettem János, hogy ezt akarod mondani. Már egy ideje nem érzem a támogatást, és nem jó irányba haladnak a dolgok. Ha véget kell vetni ennek, akkor legyen.

Ernő ismét állást keres.

Kitalált történet egy agilis szoftverfejlesztésről. A valósággal való mindennemű párhuzam csak a véletlen műve?

Ernő tapasztalt projektvezető, SCRUM Master és agilis szoftverfejlesztő. Éppen állást keres. Sikerült elhelyezkednie egy informatikai kkv-nál, amelyik nagy külföldi cégek számára fejleszt szoftvert. János, a kkv tulajdonosa ecseteli a kihívásokat:

- Figyelj Ernő, ez egy nagy projekt, és nagy lehetőség nekünk. Sikerült meggyőzni a multit, hogy fejlesszünk agilisan, és belementek. Ezért van szükség valakire, aki tudja ezt csinálni. Eddig vízeséssel fejlesztettek, rengeteg baj volt. Hiába terveztek meg mindent, határidőre nem készült el. A fejlesztés nem követte az üzleti igényeket, nem voltak elég rugalmasak. Ráadásul megromlott a fejlesztők és a szakértők között a viszony. Ekkor döntöttek úgy, hogy kipróbálnak valami mást. Az csak hab a tortán, hogy mi sokkal hatékonyabbak vagyunk, mint az ő saját fejlesztőik.
- Mi lesz a feladatom?
- Vezesd a fejlesztést, gondoskodj róla, hogy agilisak legyünk, és kezeld az ügyfelet.
- Az előző megbízatásaim is hasonlóak voltak, nem hiszem hogy gond lenne.
- Nos, ennek örülök. Ha az ajánlatunkat elfogadod, a jövő héten kezdhetsz.

1 héttel később, délben, a kkv melletti étkezdében:

- Szóval Ernő, nagyon örülünk hogy csatlakoztál a csapathoz. Majd látni fogod, hogy kidolgoztunk itt egy szisztémát a fejlesztésre, és ők elég jól tolják. Rengeteget gondolkodtunk rajta – a többiekkel együtt is – hogyan lehetne agilizálni a munkát. Sokat hallottunk róla, és azonnal tudtuk, hogy így szeretnénk dolgozni. Igazából nem tudjuk, hogyan kezdjünk hozzá, ezért is mondogatjuk már egy ideje Jánosnak, vegyen fel egy SCRUM Mastert.
- Géza, az alapelvekkel gondolom tisztában vagytok. Ebéd után beszéljük át, mit hogyan csináljunk. Van valamilyen eszközötök a backlog kezelésére?
- Persze, majd megmutatom.
- Mi a véleményed, mi lesz a legnehezebb a projektben?
- Műszaki probléma az nem lesz. Nagyon jó a csapat, összeszoktunk, és ha kell, akkor nyomjuk hétvégén is. Jánossal is jól ki lehet jönni. A multival viszont nem egyszerű. Nem értenek a fejlesztéshez, és mindig sokat kell velük beszélgetni, mire kihámozzuk a lényeget. Úgy érzem, hogy az idő amit ott vagyok, azt sokkal hasznosabban is el tudnám tölteni, mondjuk itt bent kódolással.

1 héttel később, a multinál, egy üzleti tárgyalóban:

- Szervusz kedves Péter, bemutatnám az új kollégát akiről beszéltem. Ernő fogja vezetni a fejlesztést a mi oldalunkról, és segít mindenben amiben szükségetek van. Számos agilis projektet csinált már.
- Nagyon örülök. Péter vagyok, osztályvezető. Nagy szükségünk van erre a szoftverre, és hát a korábbi próbálkozás nem volt sikeres. De akkor nem is volt a csapatban ilyen szakember. Na és most másképp próbáljuk. Ernő sokat mesélt az agilitásról, azonnal tudtam hogy ez nekünk való. Előre szólok, hogy mi ehhez nem értünk, de csináljuk azt amit mondasz.
- Akkor talán kezdjük is el a munkát.
- Operatív szinten a mi oldalunkról Balázs vesz részt szakértőként, ő gondoskodik róla, hogy minden információt megkapjatok.

1 héttel később, a multinál:

- Kedves kollégák, azért jöttünk össze, hogy hivatalosan is elindítsuk a szoftver fejlesztését. Ebben fog nekünk segíteni Ernő, akit a kkv küldött, hogy vezesse a munkát. Gézát, a vezető fejlesztőt pedig már jól ismeritek.
- Üdvözlök mindenkit. Talán kezdjük azzal, hogy mik is az agilis fejlesztés irányelvei. Az első slide-on látható az Agile Manifesztó, ami…

2 héttel később a kkv-nál:

- Szia Ernő, na hogy ment?
- Szia Géza, minden simán ment (mosolyog). Balázzsal átbeszéltük az igényeket és lefixáltuk a listát és kijelöltük az első sprint-et. Hivatalosan holnap kezdjük!
- Nagyon szuper. Akkor beszéljük át a munkát. Ha holnap kezdjük, akkor 4 hét múlva lesz az első release.

4 héttel később a multinál:

- Akkor ahogyan megegyeztünk, befejeződött az első sprint, és megmutatom az eddig elkészült funkciókat.
- Ernő, ez nagyon jól néz ki. Tetszik, ahogyan elérhetők a gombok. Ahhoz képest, hogy milyen kevés idő telt el, ez igen nagy előrelépés. Nagyon örülök.

3 sprinttel később a multinál:

- Nagyon jól halad a fejlesztés, felülmúlta minden várakozásunkat. Most már tényleg itt az idő, hogy a kollégáknak is elküldjük a program elérhetőségét, és elkezdjük napi szinten használni. A meglévő funkciók is sokat fognak segíteni, de ha elkészül a többi, akkor az egyenesen forradalom lesz.
- János, elégedett vagyok az új módszeretekkel. A többi osztályvezetőnek is elmondom, milyen jó kis csapat vagytok.

4 sprinttel később a kkv-nál:

- Ernő, gratulálok, most hívtak a multitól, hogy az átadás után küldhetjük a számlát, illetve további projektjeik is lennének. Még az is lehet, hogy bővíteni kell a csapatot, új fejlesztőket felvenni.

3 héttel később, hétfő reggel 8 óra, útban a munkahely felé:

- Ernő, mikor érsz be? Most hívtak a multitól, hogy áll a rendszer, valami SQL hibára panaszkodik. Géza szabadságon van. Állítólag egész hétvégén próbálták hívni a számunkat, csak senki sem vette fel.
- 10 perc és bent vagyok. Milyen hiba történhetett, pénteken még ment a rendszer, és a hétvégén nem nyúltunk hozzá.

2 nappal később, a multinál:

- János és Ernő, bocsássatok meg de ez elfogadhatatlan. Már két napja áll az értékesítés. Csináljatok valamit!
- Gézát berángattuk a szabadságáról, megnézte a szervert, de azt mondja, hogy a szoftver teljesen jól működik. Szerinte a hálózattal lehet valami.
- Az IT-sok szerint pedig csakis az alkalmazással lehet baj.
- Biztos, hogy mindent megnéztek?
- Gyerekek, én ehhez nem értek. Csináljon már valaki valamit!

1 héttel később, a multinál:

- Köszönöm, hogy eljöttek. Róbert vagyok, az informatikai igazgató, ő itt mellettem Dénes, az üzemeltetési osztály vezetője és Eszter, aki az alkalmazások minőségéért felelős. El tudnák pontosan mondani, hogy mit csinálnak a TEST-APP-SRV-321-es nevű szerveren és hogyan kaptak hozzáférést?
- Péter számára végzünk szoftverfejlesztést, és oda telepítettük a kész alkalmazást.
- (Róbert leesik a székről) Micsoda?
- (Dénes szeme elkerekedik) Hogy-hogy szoftvert fejlesztenek? Erről mi miért nem tudunk?
- (Eszter kapaszkodik az asztalba) Kész alkalmazást telepítettek? De hiszen az egy teszt szerver!
- Elnézést, szívesen tájékoztattuk volna Önöket, de… khmm… nem is tudtuk, hogy Önök léteznek. A szervert pedig Balázstól kaptuk. Kérdeztük is, hogy miért van a szerver nevében TEST, de azt mondta ne foglalkozzunk vele.
- (Egymásra néznek) El kell beszélgetnünk Balázzsal és Péterrel. De ugye a szoftver megfelel a cégünk belső Best Way módszertanának?
- Az meg micsoda?

1 héttel később, a kkv-nál:

- Balázs, sikerült tisztázni a kérdéseket az IT-val?
- Dolgozok rajta, dolgozok rajta. Azt mondták, hogy ránéztek a programra, és számos dolgot kifogásoltak. Majd átküldöm a mailt. De ezzel most ne foglalkozzatok, mert van fontosabb dolog. Sürgősen új funkciókra lenne szükség. Szeptember 1-től indul az új reklámkapmány, és addigra a szoftvernek tudnia kell kezelni az ajánlatokat. Péter azt mondta, hogy ez most minden más prioritást felülír.
- Na jó, de már megegyeztünk a sprint tartalmáról. A következő spint 3 hét múlva kezdődik, csak abba tudjuk beletenni.
- Bocsánat, de ez most fontos. Az aktuális fejlesztéssel álljatok le, és csináljátok ezt. Amikor elkezdtük a közös munkát, azt ígértétek hogy gyorsak és rugalmasak lesztek. Most pont erre van szükség.

3 héttel később, a multinál:

- János, Ernő, örülök hogy eljöttetek. Próbáljuk meg közösen – konstruktívan – átbeszélni a kialakult helyzetet, és találjunk rá megoldást.
- Köszönjük a lehetőséget. A mi oldalunkról az a helyzet, hogy a fejlesztők száma kötött. Nem tudunk csak úgy új embereket felvenni egyik napról a másikra. Felvenni is csak akkor, ha biztosított, hogy hosszú távon lesz elég munka. Éppen ezért célszerű lenne, ha a sprint-eket betartanánk.
- Ernő, a helyzet az, hogy rengeteg új funkcióra lenne szükségünk. Azonban nekünk is alkalmazkodni kell másokhoz. Vannak sürgős feladatok, amiket végre kell hajtani, és határidők, amiket be kell tartani.
- Természetesen, rugalmasak vagyunk és segítünk, de nekünk is tisztán kell látni a feladatokat és határidőket illetően. Nem tudunk egyik napról a másikra fejlesztőket átpakolni feladatokra – kérlek benneteket, hogy erre legyetek figyelemmel.
- Jogos észrevétel. Mi lenne, ha közösen készítenénk egy tervet a jövőre nézve, mikor milyen határidők vannak, mivel mikorra kell elkészülni, és ki mit csinál? Ekkor mi is látnánk, hogy a fejlesztőitek min dolgoznak, és ti is látjátok, hol vannak a mi határidőink.
- Nem lesz ez túlságosan kötött? Elég lenne csak az aktuális sprint-et követni.
- A spint csak 4 hetes, de nekünk 2 évre előre kell tervezni. Szeretnénk látni, hogyan és mikorra valósulnak meg az igényeink, hogy tudjunk előre tervezni.

2 héttel később a multinál:

- Ernő, nem kell hogy emlékeztesselek, a múltkori leállás mekkora kárt okozott. Dénessel beszélgettünk a kérdésről, és azt mondták, hogy valamilyen dokumentumokra van szükségük a programról.
- Nézd Balázs, amikor elkezdtük a fejlesztést, akkor megegyeztünk, hogy inkább hasznos munkával – fejlesztéssel – töltjük az időt, mintsem bürokráciával és dokumentáció írással. Ez az egyik oka, amiért az agilis fejlesztés hatékony – és ez az, amit szerettek benne.
- Igaz, igaz, de Dénes szerint dokumentációnak KELL lennie. Átküldött néhány mintát. Légy szíves nézd át ezeket, és próbáljatok meg valami hasonlót előállítani.
- Természetesen, de ha jól sejtem, ez elég sok munka lesz. A hagyományos elszámolás szerint járunk el.
- Ez a másik, amiről beszélni akartam. A funkciók amiket megbeszéltünk, azoknak el kell készülnie, a dokumentáció is kell, de egyenlőre nem tudok többet fizetni. Amikor a költséghelyre allokáltam, akkor még nem látszott, hogy ennyi mindenre szükség lesz.

1 hónappal később, a multinál:

- János, először is szeretném elmondani, hogy elégedett vagyok a fejlesztéssel, illetve operatív szinten jó a kapcsolat. Viszont ránk nagy nyomás nehezedik – tudod az IT állandóan zaklat, és az új termék bevezetése is a nyakunkon van. Úgy látom, hogy Ernő egy nagyon intelligens fiatalember, de nem hagyhatunk mindent rá. Ezért a jövőben Balázs hangsúlyosabb szerepet tölt be a munka vezetésében, és többet fog hozzátok kijárni. Ezáltal közvetlenül látjuk, pontosan ki min dolgozik, és nagyobb beleszólásunk lesz a priorizálásba.
- Egyetértek, a felmerült problémák hiányos kommunikációból fakadnak, és az nekünk csak jobb, ha az együttműködés Balázzsal szorosabb lesz. Számunkra is tiszta helyzetet jelent, ha a megrendelői igények egyértelműen és világosan jelennek meg, mert mi csak a kivitelezők vagyunk.
- Jánosom, teljesen jó, ha csak a kivitelezéssel foglalkoztok. Ha ti megoldjátok, hogy ne legyenek műszaki problémák, az összes többit mi elintézzük. Vesztenivalónk úgy is csak nekünk van.

3 héttel később, a kkv-nál:

- Géza, be szeretném mutatni Esztert, az IT-n dolgozik, minőségbiztosításért felelős. Ernő, ti már találkoztak bent ha jól tudom. Eszter azért van itt, mert mostantól az IT is része a projektnek. Megegyeztünk, hogy segíteni fognak, azaz figyelnek és tanácsot adnak. Az új verziók átadását ellenőrzik, ne legyenek kompatibilitási problémák, mint legutóbb.
- Örülök, hogy végre egy IT-s is itt van. Rengeteg bajunk volt, amit az IT nem megfelelő hozzáállása okozott. Az a múltkori esetet sem kompatibilitási probléma okozta, hanem az, hogy a szerverre nem került fel a szükséges keretrendszer – amit elvileg az IT-nak kellett volna feltelepítenie. És felhívnám a figyelmet, hogy a kérdéses keretrendszer még mind a mai napig sincs ott – kérlek Eszter, gyorsítsd fel egy kicsit, ne várjunk heteket egy-egy apróságra!
- Géza, pontosan milyen keretrendszerre van szükségetek?
- A 2.0-ra.
- Akkor a meglévő hivatkozást az 1.1-es keretrendszerre kiszedhetjük?
- Nem, azt semmiképpen, mert az alkalmazás többi része még azt használja.
- Ezek szerint egyszerre használja az 1.1-est és a 2.0-st? Számomra ez rossz design-nak tűnik, amit ki kellene javítani.
- (Géza elvörösödik) Ööööö…. Pont erről beszélgettünk múlt héten, hogy meg kellene csinálni a teljes átállást, de eddig nem jutott rá idő.

1 hónappal később, a kkv-nál:

- János, őszinte leszek: ez a fejlesztés rossz irányba megy. Agilisan kezdtünk, de már egyre több felesleges dolog jelent meg. Dokumentációt kell készíteni. Kaptunk oktatást a Best Way módszertanból, de ez egy régi elavult dolog. Az oktató szerint ők maguk sem követik. Akkor meg miért kérnék számon rajtunk? Az pedig végképp betette a kaput, hogy megszüntették a hozzáférésünket az éles rendszerhez. Hogyan fogjuk így kijavítani a hibákat?
- Nézd Ernő, mi csak a beszállító vagyunk. Ha ehhez ragaszkodnak, akkor úgy kell csinálnunk, akkor is ha mást gondolsz.
- Persze, de ha nem hagynak fejleszteni, akkor minden lassabban fog elkészülni. Az agilis modellt pontosan azért hozták létre, hogy az ügyfélnek jó legyen. Hát nem veszik észre, hogy csak nekik akarunk jót?

Aznap délután, a multinál:

- János, úgy érzem, hogy az alkalmazással egyre kevesebb a probléma, és az IT oldaláról is kevesebb panaszt hallani. Úgy tűnik, jó ötlet volt a fejlesztőiteknek Best Way tanfolyamot tartani, és Balázst bevonni.
- Köszönöm Péter. Örülök, hogy így gondolod.
- És most beszéljünk valami másról. A fejlesztési igényeinkre adott becsléseitek elég nagyok lettek.
- Nézd, de ezek valós számok. Tudod, hogy mi nem építünk be az árba felesleges tartalékot.
- Igen, de akkor is nagyok. Jó lenne hamarabb befejezni a fejlesztéseket.
- Értem, de ha ennyi ideig tart, akkor ennyi ideig fog tartani. Hidd el, mi teljesen erőbedobással dolgozunk. Ha garantáljátok, hogy jövőre több megrendelést kapok, akkor fel tudok venni új fejlesztőket.
- Ha már szóba került a jövő év – a gazdasági helyzet miatt megnyirbálták a költségvetésünket. Jövőre jóval kevesebbet tudok csak fizetni. Éppen ezért azt kérném, hogy ami igény van – például a backlogban – az az év végére készüljön el, legyen kész a szoftver. Ne érts félre, munka így is lesz – ott van például az HIF projekt – de csak akkor tudok bármit is mondani, ha a vezetőség rábólintott.

1 héttel később, a kkv-nál:

- Géza, akkor ha jól értem átnéztünk mindent. Ha meglesznek a változtatások amiket átbeszéltünk, akkor holnap este telepíthetünk is.
- Ne aggódj Eszter, a munka holnap reggelre kész, délelőtt még átnézheted ha akarod. Sima ügy lesz a telepítés.
- Köszönöm szépen.
- Egyébként megjegyzem, hogy amióta itt vagy – és nem azzal az idióta Balázzsal kell vitatkozni – azóta minden sokkal simábban megy. Szerintem ezt az egészet elszúrták. Ernőt sajnálom, sokat stresszel miatta. Jó lett volna már az elejétől együtt dolgozni.
- Hát igen, ezt én is így látom.
- Őőőő, szombaton kiugrunk haverokkal a Szigetre, nem tudom van-e kedved jönni.
- Igen persze, ez nagyon jó ötlet.

1 héttel később délben, a kkv mellett étkezdében:

- Nézd Ernő, elég stresszesnek tűnsz mostanság.
- Ne is mondd Géza. Állandóan azon agyalok, hogyan lehetne ezt a fejlesztést jobban csinálni. Úgy érzem, hogy sikerült elég jól agilizálni a dolgokat, többé-kevésbé úgy dolgozunk, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Csak sajnos a multinál a vezetőség – és János – nem vevő erre. Nekik a régi bürokratikus módszer kell. Egyszerűen nem értik, amit mondok nekik, nem látják az agilitás előnyeit. Csak az a fontos, hogy legyen dokumentáció, legyen specifikáció meg legyen terv – mintha ez garancia lenne bármire is. Sajnos ez van, ha olyanok szólnak bele a fejlesztésbe, akik nem értenek hozzá.
- Ernő, hidd el, mindenki látja a csapatban ezeket a problémákat. És világos az is, milyen sokat tettél értünk.

3 héttel később, a kkv-ben:

- Örülök Ernő, hogy beugrottál. Van itt egy fontos dolog, amit meg kell beszélnünk. Amikor ide jöttél dolgozni, akkor azt gondoltam, hogy egy véleményen vagyunk, és azt ígérted, hogy nem lesznek gondok. Ehhez képest elég sok probléma volt a fejlesztéssel. A bevételek sem úgy alakulnak, ahogyan reméltem. Ezért javaslom, hogy közös megegyezéssel váljunk el egymást.
- Sejtettem János, hogy ezt akarod mondani. Már egy ideje nem érzem a támogatást, és nem jó irányba haladnak a dolgok. Ha véget kell vetni ennek, akkor legyen.

Ernő ismét állást keres.

Kitalált történet egy agilis szoftverfejlesztésről. A valósággal való mindennemű párhuzam csak a véletlen műve?

Ernő tapasztalt projektvezető, SCRUM Master és agilis szoftverfejlesztő. Éppen állást keres. Sikerült elhelyezkednie egy informatikai kkv-nál, amelyik nagy külföldi cégek számára fejleszt szoftvert. János, a kkv tulajdonosa ecseteli a kihívásokat:

- Figyelj Ernő, ez egy nagy projekt, és nagy lehetőség nekünk. Sikerült meggyőzni a multit, hogy fejlesszünk agilisan, és belementek. Ezért van szükség valakire, aki tudja ezt csinálni. Eddig vízeséssel fejlesztettek, rengeteg baj volt. Hiába terveztek meg mindent, határidőre nem készült el. A fejlesztés nem követte az üzleti igényeket, nem voltak elég rugalmasak. Ráadásul megromlott a fejlesztők és a szakértők között a viszony. Ekkor döntöttek úgy, hogy kipróbálnak valami mást. Az csak hab a tortán, hogy mi sokkal hatékonyabbak vagyunk, mint az ő saját fejlesztőik.
- Mi lesz a feladatom?
- Vezesd a fejlesztést, gondoskodj róla, hogy agilisak legyünk, és kezeld az ügyfelet.
- Az előző megbízatásaim is hasonlóak voltak, nem hiszem hogy gond lenne.
- Nos, ennek örülök. Ha az ajánlatunkat elfogadod, a jövő héten kezdhetsz.

1 héttel később, délben, a kkv melletti étkezdében:

- Szóval Ernő, nagyon örülünk hogy csatlakoztál a csapathoz. Majd látni fogod, hogy kidolgoztunk itt egy szisztémát a fejlesztésre, és ők elég jól tolják. Rengeteget gondolkodtunk rajta – a többiekkel együtt is – hogyan lehetne agilizálni a munkát. Sokat hallottunk róla, és azonnal tudtuk, hogy így szeretnénk dolgozni. Igazából nem tudjuk, hogyan kezdjünk hozzá, ezért is mondogatjuk már egy ideje Jánosnak, vegyen fel egy SCRUM Mastert.
- Géza, az alapelvekkel gondolom tisztában vagytok. Ebéd után beszéljük át, mit hogyan csináljunk. Van valamilyen eszközötök a backlog kezelésére?
- Persze, majd megmutatom.
- Mi a véleményed, mi lesz a legnehezebb a projektben?
- Műszaki probléma az nem lesz. Nagyon jó a csapat, összeszoktunk, és ha kell, akkor nyomjuk hétvégén is. Jánossal is jól ki lehet jönni. A multival viszont nem egyszerű. Nem értenek a fejlesztéshez, és mindig sokat kell velük beszélgetni, mire kihámozzuk a lényeget. Úgy érzem, hogy az idő amit ott vagyok, azt sokkal hasznosabban is el tudnám tölteni, mondjuk itt bent kódolással.

1 héttel később, a multinál, egy üzleti tárgyalóban:

- Szervusz kedves Péter, bemutatnám az új kollégát akiről beszéltem. Ernő fogja vezetni a fejlesztést a mi oldalunkról, és segít mindenben amiben szükségetek van. Számos agilis projektet csinált már.
- Nagyon örülök. Péter vagyok, osztályvezető. Nagy szükségünk van erre a szoftverre, és hát a korábbi próbálkozás nem volt sikeres. De akkor nem is volt a csapatban ilyen szakember. Na és most másképp próbáljuk. Ernő sokat mesélt az agilitásról, azonnal tudtam hogy ez nekünk való. Előre szólok, hogy mi ehhez nem értünk, de csináljuk azt amit mondasz.
- Akkor talán kezdjük is el a munkát.
- Operatív szinten a mi oldalunkról Balázs vesz részt szakértőként, ő gondoskodik róla, hogy minden információt megkapjatok.

1 héttel később, a multinál:

- Kedves kollégák, azért jöttünk össze, hogy hivatalosan is elindítsuk a szoftver fejlesztését. Ebben fog nekünk segíteni Ernő, akit a kkv küldött, hogy vezesse a munkát. Gézát, a vezető fejlesztőt pedig már jól ismeritek.
- Üdvözlök mindenkit. Talán kezdjük azzal, hogy mik is az agilis fejlesztés irányelvei. Az első slide-on látható az Agile Manifesztó, ami…

2 héttel később a kkv-nál:

- Szia Ernő, na hogy ment?
- Szia Géza, minden simán ment (mosolyog). Balázzsal átbeszéltük az igényeket és lefixáltuk a listát és kijelöltük az első sprint-et. Hivatalosan holnap kezdjük!
- Nagyon szuper. Akkor beszéljük át a munkát. Ha holnap kezdjük, akkor 4 hét múlva lesz az első release.

4 héttel később a multinál:

- Akkor ahogyan megegyeztünk, befejeződött az első sprint, és megmutatom az eddig elkészült funkciókat.
- Ernő, ez nagyon jól néz ki. Tetszik, ahogyan elérhetők a gombok. Ahhoz képest, hogy milyen kevés idő telt el, ez igen nagy előrelépés. Nagyon örülök.

3 sprinttel később a multinál:

- Nagyon jól halad a fejlesztés, felülmúlta minden várakozásunkat. Most már tényleg itt az idő, hogy a kollégáknak is elküldjük a program elérhetőségét, és elkezdjük napi szinten használni. A meglévő funkciók is sokat fognak segíteni, de ha elkészül a többi, akkor az egyenesen forradalom lesz.
- János, elégedett vagyok az új módszeretekkel. A többi osztályvezetőnek is elmondom, milyen jó kis csapat vagytok.

4 sprinttel később a kkv-nál:

- Ernő, gratulálok, most hívtak a multitól, hogy az átadás után küldhetjük a számlát, illetve további projektjeik is lennének. Még az is lehet, hogy bővíteni kell a csapatot, új fejlesztőket felvenni.

3 héttel később, hétfő reggel 8 óra, útban a munkahely felé:

- Ernő, mikor érsz be? Most hívtak a multitól, hogy áll a rendszer, valami SQL hibára panaszkodik. Géza szabadságon van. Állítólag egész hétvégén próbálták hívni a számunkat, csak senki sem vette fel.
- 10 perc és bent vagyok. Milyen hiba történhetett, pénteken még ment a rendszer, és a hétvégén nem nyúltunk hozzá.

2 nappal később, a multinál:

- János és Ernő, bocsássatok meg de ez elfogadhatatlan. Már két napja áll az értékesítés. Csináljatok valamit!
- Gézát berángattuk a szabadságáról, megnézte a szervert, de azt mondja, hogy a szoftver teljesen jól működik. Szerinte a hálózattal lehet valami.
- Az IT-sok szerint pedig csakis az alkalmazással lehet baj.
- Biztos, hogy mindent megnéztek?
- Gyerekek, én ehhez nem értek. Csináljon már valaki valamit!

1 héttel később, a multinál:

- Köszönöm, hogy eljöttek. Róbert vagyok, az informatikai igazgató, ő itt mellettem Dénes, az üzemeltetési osztály vezetője és Eszter, aki az alkalmazások minőségéért felelős. El tudnák pontosan mondani, hogy mit csinálnak a TEST-APP-SRV-321-es nevű szerveren és hogyan kaptak hozzáférést?
- Péter számára végzünk szoftverfejlesztést, és oda telepítettük a kész alkalmazást.
- (Róbert leesik a székről) Micsoda?
- (Dénes szeme elkerekedik) Hogy-hogy szoftvert fejlesztenek? Erről mi miért nem tudunk?
- (Eszter kapaszkodik az asztalba) Kész alkalmazást telepítettek? De hiszen az egy teszt szerver!
- Elnézést, szívesen tájékoztattuk volna Önöket, de… khmm… nem is tudtuk, hogy Önök léteznek. A szervert pedig Balázstól kaptuk. Kérdeztük is, hogy miért van a szerver nevében TEST, de azt mondta ne foglalkozzunk vele.
- (Egymásra néznek) El kell beszélgetnünk Balázzsal és Péterrel. De ugye a szoftver megfelel a cégünk belső Best Way módszertanának?
- Az meg micsoda?

1 héttel később, a kkv-nál:

- Balázs, sikerült tisztázni a kérdéseket az IT-val?
- Dolgozok rajta, dolgozok rajta. Azt mondták, hogy ránéztek a programra, és számos dolgot kifogásoltak. Majd átküldöm a mailt. De ezzel most ne foglalkozzatok, mert van fontosabb dolog. Sürgősen új funkciókra lenne szükség. Szeptember 1-től indul az új reklámkapmány, és addigra a szoftvernek tudnia kell kezelni az ajánlatokat. Péter azt mondta, hogy ez most minden más prioritást felülír.
- Na jó, de már megegyeztünk a sprint tartalmáról. A következő spint 3 hét múlva kezdődik, csak abba tudjuk beletenni.
- Bocsánat, de ez most fontos. Az aktuális fejlesztéssel álljatok le, és csináljátok ezt. Amikor elkezdtük a közös munkát, azt ígértétek hogy gyorsak és rugalmasak lesztek. Most pont erre van szükség.

3 héttel később, a multinál:

- János, Ernő, örülök hogy eljöttetek. Próbáljuk meg közösen – konstruktívan – átbeszélni a kialakult helyzetet, és találjunk rá megoldást.
- Köszönjük a lehetőséget. A mi oldalunkról az a helyzet, hogy a fejlesztők száma kötött. Nem tudunk csak úgy új embereket felvenni egyik napról a másikra. Felvenni is csak akkor, ha biztosított, hogy hosszú távon lesz elég munka. Éppen ezért célszerű lenne, ha a sprint-eket betartanánk.
- Ernő, a helyzet az, hogy rengeteg új funkcióra lenne szükségünk. Azonban nekünk is alkalmazkodni kell másokhoz. Vannak sürgős feladatok, amiket végre kell hajtani, és határidők, amiket be kell tartani.
- Természetesen, rugalmasak vagyunk és segítünk, de nekünk is tisztán kell látni a feladatokat és határidőket illetően. Nem tudunk egyik napról a másikra fejlesztőket átpakolni feladatokra – kérlek benneteket, hogy erre legyetek figyelemmel.
- Jogos észrevétel. Mi lenne, ha közösen készítenénk egy tervet a jövőre nézve, mikor milyen határidők vannak, mivel mikorra kell elkészülni, és ki mit csinál? Ekkor mi is látnánk, hogy a fejlesztőitek min dolgoznak, és ti is látjátok, hol vannak a mi határidőink.
- Nem lesz ez túlságosan kötött? Elég lenne csak az aktuális sprint-et követni.
- A spint csak 4 hetes, de nekünk 2 évre előre kell tervezni. Szeretnénk látni, hogyan és mikorra valósulnak meg az igényeink, hogy tudjunk előre tervezni.

2 héttel később a multinál:

- Ernő, nem kell hogy emlékeztesselek, a múltkori leállás mekkora kárt okozott. Dénessel beszélgettünk a kérdésről, és azt mondták, hogy valamilyen dokumentumokra van szükségük a programról.
- Nézd Balázs, amikor elkezdtük a fejlesztést, akkor megegyeztünk, hogy inkább hasznos munkával – fejlesztéssel – töltjük az időt, mintsem bürokráciával és dokumentáció írással. Ez az egyik oka, amiért az agilis fejlesztés hatékony – és ez az, amit szerettek benne.
- Igaz, igaz, de Dénes szerint dokumentációnak KELL lennie. Átküldött néhány mintát. Légy szíves nézd át ezeket, és próbáljatok meg valami hasonlót előállítani.
- Természetesen, de ha jól sejtem, ez elég sok munka lesz. A hagyományos elszámolás szerint járunk el.
- Ez a másik, amiről beszélni akartam. A funkciók amiket megbeszéltünk, azoknak el kell készülnie, a dokumentáció is kell, de egyenlőre nem tudok többet fizetni. Amikor a költséghelyre allokáltam, akkor még nem látszott, hogy ennyi mindenre szükség lesz.

1 hónappal később, a multinál:

- János, először is szeretném elmondani, hogy elégedett vagyok a fejlesztéssel, illetve operatív szinten jó a kapcsolat. Viszont ránk nagy nyomás nehezedik – tudod az IT állandóan zaklat, és az új termék bevezetése is a nyakunkon van. Úgy látom, hogy Ernő egy nagyon intelligens fiatalember, de nem hagyhatunk mindent rá. Ezért a jövőben Balázs hangsúlyosabb szerepet tölt be a munka vezetésében, és többet fog hozzátok kijárni. Ezáltal közvetlenül látjuk, pontosan ki min dolgozik, és nagyobb beleszólásunk lesz a priorizálásba.
- Egyetértek, a felmerült problémák hiányos kommunikációból fakadnak, és az nekünk csak jobb, ha az együttműködés Balázzsal szorosabb lesz. Számunkra is tiszta helyzetet jelent, ha a megrendelői igények egyértelműen és világosan jelennek meg, mert mi csak a kivitelezők vagyunk.
- Jánosom, teljesen jó, ha csak a kivitelezéssel foglalkoztok. Ha ti megoldjátok, hogy ne legyenek műszaki problémák, az összes többit mi elintézzük. Vesztenivalónk úgy is csak nekünk van.

3 héttel később, a kkv-nál:

- Géza, be szeretném mutatni Esztert, az IT-n dolgozik, minőségbiztosításért felelős. Ernő, ti már találkoztak bent ha jól tudom. Eszter azért van itt, mert mostantól az IT is része a projektnek. Megegyeztünk, hogy segíteni fognak, azaz figyelnek és tanácsot adnak. Az új verziók átadását ellenőrzik, ne legyenek kompatibilitási problémák, mint legutóbb.
- Örülök, hogy végre egy IT-s is itt van. Rengeteg bajunk volt, amit az IT nem megfelelő hozzáállása okozott. Az a múltkori esetet sem kompatibilitási probléma okozta, hanem az, hogy a szerverre nem került fel a szükséges keretrendszer – amit elvileg az IT-nak kellett volna feltelepítenie. És felhívnám a figyelmet, hogy a kérdéses keretrendszer még mind a mai napig sincs ott – kérlek Eszter, gyorsítsd fel egy kicsit, ne várjunk heteket egy-egy apróságra!
- Géza, pontosan milyen keretrendszerre van szükségetek?
- A 2.0-ra.
- Akkor a meglévő hivatkozást az 1.1-es keretrendszerre kiszedhetjük?
- Nem, azt semmiképpen, mert az alkalmazás többi része még azt használja.
- Ezek szerint egyszerre használja az 1.1-est és a 2.0-st? Számomra ez rossz design-nak tűnik, amit ki kellene javítani.
- (Géza elvörösödik) Ööööö…. Pont erről beszélgettünk múlt héten, hogy meg kellene csinálni a teljes átállást, de eddig nem jutott rá idő.

1 hónappal később, a kkv-nál:

- János, őszinte leszek: ez a fejlesztés rossz irányba megy. Agilisan kezdtünk, de már egyre több felesleges dolog jelent meg. Dokumentációt kell készíteni. Kaptunk oktatást a Best Way módszertanból, de ez egy régi elavult dolog. Az oktató szerint ők maguk sem követik. Akkor meg miért kérnék számon rajtunk? Az pedig végképp betette a kaput, hogy megszüntették a hozzáférésünket az éles rendszerhez. Hogyan fogjuk így kijavítani a hibákat?
- Nézd Ernő, mi csak a beszállító vagyunk. Ha ehhez ragaszkodnak, akkor úgy kell csinálnunk, akkor is ha mást gondolsz.
- Persze, de ha nem hagynak fejleszteni, akkor minden lassabban fog elkészülni. Az agilis modellt pontosan azért hozták létre, hogy az ügyfélnek jó legyen. Hát nem veszik észre, hogy csak nekik akarunk jót?

Aznap délután, a multinál:

- János, úgy érzem, hogy az alkalmazással egyre kevesebb a probléma, és az IT oldaláról is kevesebb panaszt hallani. Úgy tűnik, jó ötlet volt a fejlesztőiteknek Best Way tanfolyamot tartani, és Balázst bevonni.
- Köszönöm Péter. Örülök, hogy így gondolod.
- És most beszéljünk valami másról. A fejlesztési igényeinkre adott becsléseitek elég nagyok lettek.
- Nézd, de ezek valós számok. Tudod, hogy mi nem építünk be az árba felesleges tartalékot.
- Igen, de akkor is nagyok. Jó lenne hamarabb befejezni a fejlesztéseket.
- Értem, de ha ennyi ideig tart, akkor ennyi ideig fog tartani. Hidd el, mi teljesen erőbedobással dolgozunk. Ha garantáljátok, hogy jövőre több megrendelést kapok, akkor fel tudok venni új fejlesztőket.
- Ha már szóba került a jövő év – a gazdasági helyzet miatt megnyirbálták a költségvetésünket. Jövőre jóval kevesebbet tudok csak fizetni. Éppen ezért azt kérném, hogy ami igény van – például a backlogban – az az év végére készüljön el, legyen kész a szoftver. Ne érts félre, munka így is lesz – ott van például az HIF projekt – de csak akkor tudok bármit is mondani, ha a vezetőség rábólintott.

1 héttel később, a kkv-nál:

- Géza, akkor ha jól értem átnéztünk mindent. Ha meglesznek a változtatások amiket átbeszéltünk, akkor holnap este telepíthetünk is.
- Ne aggódj Eszter, a munka holnap reggelre kész, délelőtt még átnézheted ha akarod. Sima ügy lesz a telepítés.
- Köszönöm szépen.
- Egyébként megjegyzem, hogy amióta itt vagy – és nem azzal az idióta Balázzsal kell vitatkozni – azóta minden sokkal simábban megy. Szerintem ezt az egészet elszúrták. Ernőt sajnálom, sokat stresszel miatta. Jó lett volna már az elejétől együtt dolgozni.
- Hát igen, ezt én is így látom.
- Őőőő, szombaton kiugrunk haverokkal a Szigetre, nem tudom van-e kedved jönni.
- Igen persze, ez nagyon jó ötlet.

1 héttel később délben, a kkv mellett étkezdében:

- Nézd Ernő, elég stresszesnek tűnsz mostanság.
- Ne is mondd Géza. Állandóan azon agyalok, hogyan lehetne ezt a fejlesztést jobban csinálni. Úgy érzem, hogy sikerült elég jól agilizálni a dolgokat, többé-kevésbé úgy dolgozunk, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Csak sajnos a multinál a vezetőség – és János – nem vevő erre. Nekik a régi bürokratikus módszer kell. Egyszerűen nem értik, amit mondok nekik, nem látják az agilitás előnyeit. Csak az a fontos, hogy legyen dokumentáció, legyen specifikáció meg legyen terv – mintha ez garancia lenne bármire is. Sajnos ez van, ha olyanok szólnak bele a fejlesztésbe, akik nem értenek hozzá.
- Ernő, hidd el, mindenki látja a csapatban ezeket a problémákat. És világos az is, milyen sokat tettél értünk.

3 héttel később, a kkv-ben:

- Örülök Ernő, hogy beugrottál. Van itt egy fontos dolog, amit meg kell beszélnünk. Amikor ide jöttél dolgozni, akkor azt gondoltam, hogy egy véleményen vagyunk, és azt ígérted, hogy nem lesznek gondok. Ehhez képest elég sok probléma volt a fejlesztéssel. A bevételek sem úgy alakulnak, ahogyan reméltem. Ezért javaslom, hogy közös megegyezéssel váljunk el egymást.
- Sejtettem János, hogy ezt akarod mondani. Már egy ideje nem érzem a támogatást, és nem jó irányba haladnak a dolgok. Ha véget kell vetni ennek, akkor legyen.

Ernő ismét állást keres.

Tipikus hiba: az ember nem akar hibázni, nem akar gyengének tűnni, ezért ha valamivel megakad, akkor inkább szenved és túlórázik de nem kérdez és nem kér segítséget.

A téma úgy került elő, hogy végiggondoltam, melyik munkatársam szokott-e, illetve milyen gyakran szokott segítséget kérni vagy kérdezni.

A beosztottaim között van mindenféle ember, a juniortól (1-2 év tapasztalat) a nagyon senior-ig (nyugdíj közeli). Az élet már csak olyan, hogy problémák, nehézségek mindig, minden szinten adódnak. Tehát várható, hogy kérdése mindenkinek lesz, illetve mindenkivel adódik olyan helyzet, amikor segítséget kér.

Különösen mivel mindenki más, máshoz ért, tehát jól ki tudnánk egészíteni és segíteni egymást.

A valóság más.

A munkatársak inkább napokat töltenek egy megoldhatatlan probléma megoldásával, mielőtt segítséget kérnek. Sőt nem is kérnek segítséget, csak egyre látványosabban szenvednek. Ez az informatikusokra különösen jellemző, ahol a kockák kicsit maguknak valók.

Ki az, aki a leginkább nyitott a segítségkérésre? A legidősebb munkatárs.
Ez igencsak meglepő, hiszen elvileg a legidősebb munkatárs „tévedhetetlen” (mármint a csapat szemében), ő az, akitől lehet kérdezni és aki tanácsot ad.

Miért van az, hogy a legidősebb munkatárs többször kér segítséget, mint a fiatalabbak?

Valószínűleg a fiatalok számára még fontos a presztízs, ők „nem hibázhatnak”. Az idősebb kolléga viszont már nem szorul erre rá. Egyébként is idővel megtanulta, hogy segítséget kérni nem szégyen – néha fel kell adni a sikeresség látszatát ahhoz, hogy sikeres legyen a projekt. Megtanulta, hogy mikor érdemes küzdeni és mikor érdemes hagyni az egészet (eszkalálni).

Emiatt (is) sokkal hatékonyabban dolgozik, hiszen csak azzal tölti az idejét, amivel érdemes. Amivel nem érdemes, azt pedig elmondja és rám hagyja.

Ez persze nem volt mindig így. El kellett telnie fél évnek, mire összeszoktunk. Az elején bizonyítanom kellett – igen, nekem mint főnöknek a beosztott felé – hogy a segítségre tudok lenne ha valamivel megakad. És meg kellett oldanom 1-2 problémáját, hogy utána már rutinosan segítséget kérjen a következőnél.

Miért ment nála annyira simán, és miért megy nehezen másoknál? Mert a fiatalabb kollégák még tanulni és bizonyítani akarnak. Mert az is a tudás egy szintje, amikor az ember rájön, mit NEM tud és mivel NEM érdemes foglalkozni.

Szégyen-e segítséget kérni? Sokan azért nem mernek kérdezni vagy eszkalálni, mert ez azt jelentheti: valamit nem tudnak. Sok olyan főnök van, aki a beosztotta teljesítményét úgy méri, kivel kell kevesebb időt eltölteni. Vagy aki azt méri, ki hibázott.

Pedig csak az hibázik, aki dolgozik. Segítséget kérni igenis jó dolog. Megoldódik a problémánk, nem vesztegetjük az időt feleslegesen, és a motivációnk sem csökken amikor egy lehetetlen küldetésen daráljuk le az önbizalmunkat. Az egyik múltbeli főnököm kimondottan azt kérte, hogy ha megakadok valamivel vagy segítségre van szükség, akkor szóljak. Amikor szóltam, akkor megdicsért a bátorságért és megoldotta a gondomat.

Amikor én jutok megoldhatatlan helyzetbe (vagy olyan helyzetbe, amit a főnököm sokkal egyszerűbben meg tud oldani mint én) akkor nem félek szólni. Egyébként is állandó, aktív kommunikációt tartok fenn vele.

Okoz-e bármilyen hátrányt az éves értékelésnél, ha valaki hajlamos a segítségkérésre, szemben mondjuk azzal a kollégával, aki „tévedhetetlen”? Nem, hiszen az éves értékelés célkitűzésekről és eredményekről szól. Megvalósultak a célok vagy nem?
Az kevésbé fontos, hogy ehhez eszkalációra volt szükség – vannak helyzetek amik másképp nem is oldhatók meg.

Tehát a mai konklúzió: kérdezni, segítséget kérni nem szégyen.

Tipikus hiba: az ember nem akar hibázni, nem akar gyengének tűnni, ezért ha valamivel megakad, akkor inkább szenved és túlórázik de nem kérdez és nem kér segítséget.

A téma úgy került elő, hogy végiggondoltam, melyik munkatársam szokott-e, illetve milyen gyakran szokott segítséget kérni vagy kérdezni.

A beosztottaim között van mindenféle ember, a juniortól (1-2 év tapasztalat) a nagyon senior-ig (nyugdíj közeli). Az élet már csak olyan, hogy problémák, nehézségek mindig, minden szinten adódnak. Tehát várható, hogy kérdése mindenkinek lesz, illetve mindenkivel adódik olyan helyzet, amikor segítséget kér.

Különösen mivel mindenki más, máshoz ért, tehát jól ki tudnánk egészíteni és segíteni egymást.

A valóság más.

A munkatársak inkább napokat töltenek egy megoldhatatlan probléma megoldásával, mielőtt segítséget kérnek. Sőt nem is kérnek segítséget, csak egyre látványosabban szenvednek. Ez az informatikusokra különösen jellemző, ahol a kockák kicsit maguknak valók.

Ki az, aki a leginkább nyitott a segítségkérésre? A legidősebb munkatárs.
Ez igencsak meglepő, hiszen elvileg a legidősebb munkatárs „tévedhetetlen” (mármint a csapat szemében), ő az, akitől lehet kérdezni és aki tanácsot ad.

Miért van az, hogy a legidősebb munkatárs többször kér segítséget, mint a fiatalabbak?

Valószínűleg a fiatalok számára még fontos a presztízs, ők „nem hibázhatnak”. Az idősebb kolléga viszont már nem szorul erre rá. Egyébként is idővel megtanulta, hogy segítséget kérni nem szégyen – néha fel kell adni a sikeresség látszatát ahhoz, hogy sikeres legyen a projekt. Megtanulta, hogy mikor érdemes küzdeni és mikor érdemes hagyni az egészet (eszkalálni).

Emiatt (is) sokkal hatékonyabban dolgozik, hiszen csak azzal tölti az idejét, amivel érdemes. Amivel nem érdemes, azt pedig elmondja és rám hagyja.

Ez persze nem volt mindig így. El kellett telnie fél évnek, mire összeszoktunk. Az elején bizonyítanom kellett – igen, nekem mint főnöknek a beosztott felé – hogy a segítségre tudok lenne ha valamivel megakad. És meg kellett oldanom 1-2 problémáját, hogy utána már rutinosan segítséget kérjen a következőnél.

Miért ment nála annyira simán, és miért megy nehezen másoknál? Mert a fiatalabb kollégák még tanulni és bizonyítani akarnak. Mert az is a tudás egy szintje, amikor az ember rájön, mit NEM tud és mivel NEM érdemes foglalkozni.

Szégyen-e segítséget kérni? Sokan azért nem mernek kérdezni vagy eszkalálni, mert ez azt jelentheti: valamit nem tudnak. Sok olyan főnök van, aki a beosztotta teljesítményét úgy méri, kivel kell kevesebb időt eltölteni. Vagy aki azt méri, ki hibázott.

Pedig csak az hibázik, aki dolgozik. Segítséget kérni igenis jó dolog. Megoldódik a problémánk, nem vesztegetjük az időt feleslegesen, és a motivációnk sem csökken amikor egy lehetetlen küldetésen daráljuk le az önbizalmunkat. Az egyik múltbeli főnököm kimondottan azt kérte, hogy ha megakadok valamivel vagy segítségre van szükség, akkor szóljak. Amikor szóltam, akkor megdicsért a bátorságért és megoldotta a gondomat.

Amikor én jutok megoldhatatlan helyzetbe (vagy olyan helyzetbe, amit a főnököm sokkal egyszerűbben meg tud oldani mint én) akkor nem félek szólni. Egyébként is állandó, aktív kommunikációt tartok fenn vele.

Okoz-e bármilyen hátrányt az éves értékelésnél, ha valaki hajlamos a segítségkérésre, szemben mondjuk azzal a kollégával, aki „tévedhetetlen”? Nem, hiszen az éves értékelés célkitűzésekről és eredményekről szól. Megvalósultak a célok vagy nem?
Az kevésbé fontos, hogy ehhez eszkalációra volt szükség – vannak helyzetek amik másképp nem is oldhatók meg.

Tehát a mai konklúzió: kérdezni, segítséget kérni nem szégyen.

süti beállítások módosítása